Strange Feelings (M.V.)

23.fejezet

-Jó reggelt. -nyitottam be az ajtón amint meghallottam hogy szabad.
-Jó reggelt Vanessa. Köszönöm hogy be tudtál jönni, reméltem hogy ma mész vissza és nem tegnap este.
-Nem, mára is terveztem a hazautazást.
-Szuper, ülj csak le nyugodtan.-így helyet foglaltam a vele szemben lévő székbe.
-Nézd szerintem sejted hogy miért kértelek meg arra hogy gyere be.-igen van egy sejtésem. Tegnap amikor megláttam a hívott, már sejtettem hogy miért is kellett ma bejönnöm.
-Igen van egy sejtésem.
-Nagyszerű munkát végeztél ebben a fél szezonban amióta velünk vagy. A pilóták nagyon meg vannak veled elégedve, szeretnek oda járni hozzád. Ezt nem gondoltuk volna még az elején hogy ez lesz, de örülünk neki hogy így alakult.
-Hát ennek én is nagyon örülök. Az elején én is nagyon izgultam, hogy hogyan is fog ez alakulni, és hogy a fiúk hogyan fognak majd viszonyulni hozzám. De mindenki nagyon kedves volt.
-Úgy tudok hogy van egy pár pilóta akikkel elég jó kapcsolatot ápolsz, szinte már barátit ugye?
-Igen, ez így van.
-És Max Verstappen?-hát erre volt kiváncsi. Persze, mi másra.
-Max nagyon jó barátom. - Jean csak előredőlt egy kicsit az asztalon, és úgy nézett rám.
-A tegnap előtti képet mást mondanak. Ne értsd félre Vanessa, nem azért hívtalak most ide hogy kitálalj nekem a magánéletedről. Nagyszerű orvos vagy és a pilóták szeretnek téged , ez számunkra nagyon fontos.
A szerződésedben sincs megszabva ,hogy nem lehet semmilyen kapcsolatod a pilótákkal . De ha bármi ilyenfajta kapcsolat a munkád rovására megy, sajnos akkor már problémák lesznek.
-Tudom Jean. Megígérhetem hogy nem lesznek ilyen jellegű problémák. Számomra a pilóták mentális állapota a legfontosabb. Ez nem fog változni.
-Tudom Vanessa. Csak amolyan elővigyázatosság, ha szabad így fogalmaznom.
-Persze, megértem.
-Nem is akarlak tovább feltartani. Élvezd ki a szünetet mert a következő szezon lehet még nehezebb lesz majd mint ez. És további jó munkát kívánok a jövő évre.
-Köszönöm Jean. És jó pihenést kívánok. -álltam fel es köszöntem el a férfitól.
Amint kiértem az irodájából ,egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat. Számítottam rá hogy Max miatt kellett bejönnöm, de az meglepett hogy nem lesz belőle gond, de nagyon örülök neki.
Kiérve az épületből indultam el célirányosan a fekete Honda felé, amiben a holland férfi vár.
-Szia kicsim. Na mi volt?-adott egy csókot amint beültem az autóba.
-Igazság szerint semmi. Csak közölte hogy bármi is lesz a magánéltemben ,ne menjen rá a munkámra mert akkor baj lesz.
-Hidd el, nem lesz semmi baj. Ezt már megbeszéltük. Mást nem mondott?-csak a fejemet ráztam, és ő már indította is be az autót.
A hotelhez vezető út alatt mind a ketten csendben voltunk. Én végig azon gondolkodtam amit Jean mondott.
Nem tudom mi lesz ,ha Maxal köztünk valami történik, de remélem hogy nem fog egyikünk munkájára sem kihatni.
-Megjöttünk. -akkor vettem csak észre hogy már a szállodánál vagyunk amikor szólt.
-Kicsit elbambultam.
-Semmi baj. Gyere.- a szobába beérve már össze voltak pakolva a bőröndök, hiszen ma megyünk haza Monacoba.

-De jó végre itthon lenni.-tettem le a táskámat a nappaliba.
-Nem akarsz ma nálam aludni?-ölelt át hátulról Max, és a fejét rátette a vállamra.
-Vagy te maradsz itt. Már úgy is itt vagyunk.
-Nekem úgy is jó. -adott egy csókot a nyakamba, és már ült is le a kanapéra.
-Fáradt vagyok.-dőltem neki a vállának és csuktam be a szemeimet.
-Héj bébi, el ne aludj. Előbb menjünk zuhanyozzunk le ,és utánna aludhatunk.-Késő délután indultunk el, így már javában este volt mire hazaértünk.
-Nem bírok felkelni. Te menj csak, én előbb pihenek egy kicsit.
-Na nem, na gyere.-mire észbe kaptam Max már fel is kapott és elindult velem a fürdő felé.
-Max tegyél le, nehéz vagyok.
-Te minden vagy csak nehéz nem. -állított fel magával szemben a fürdőbe.-Na most gyorsan lezuhanyzunk és mehetünk aludni jó?
-Oké, de külön zuhanyzunk.-tettem a kezét a mellkasára és próbáltam kitolni a fürdőből.
-Na ne. Már láttalak ruha nélkül, nem hiszem hogy elfelejtetted volna.
-Mindig ezt csinálod. Állandóan zavarba hozol.
-Szeretem amikor zavarban vagy. Nagyon aranyos vagy amikor elpirulsz ,és lenézem inkább a földre, csak rám ne keljen ilyenkor nézned.
-Na menj szépen ki, hadd zuhanyozzak végre le.-toltam ki amit már hagyott. Nevetve csak megfordult és csukta is be maga után az ajtót.
Gyorsan levetkőztem és már álltam is be a meleg víz alá.
Annyira jól esett a bőrömnek a meleg érzése, hogy fel sem tünt hogy már egy jó ideje bent vagyok. Amint kiszálltam, akkor tünt fel, hogy ruhát elfejtettem magammal behozni.
-Max-szóltam ki a fürdőből a férfinek.-Max-semmi. Nem tudom hol van, de nem hallja hogy szólok neki.
Mivel a törölközőt már magam köré tekertem, így kimentem a fürdőből be a szobába, hogy felvegyek valami pizsi félét.
Beérve a szobába vettem észre, hogy Max az ágyon fekszik és alszik. Ezek szerint ezért nem hallotta hogy szólok neki.
Gyorsan kikaptam egy a pizsimet és már indultam is vissza a fürdőbe ,hogy az esti rutinomat elvégezzem.  Meleg víz miatt kicsit felfrissültem, de még mindig nagyon fáradt vagyok.
Nem akartam felkelteni Maxot, így amint beértem már feküdtem is le az ágyra mellé.
Már majdnem elaludtam, amikor megéreztem hogy szorosan odabújik hozzám, és a fejét a nyakamhoz nyomja és tovább alszik.

-Segítened kell Charlotte.-egy kávézóban ültünk és a lány segítségére volt szükségem.
-Na mi az? Miben kell segítenem?
- Nemsokára lesz a díjátadó, és Max azt akarja hogy vele menjek. Fogalmam sincs mégis mit vehetnék fel. -sose voltam ilyen eseményen,így nem tudom mégis mit kell felvenni egy ilyen helyre.
-Hát drága barátnőm, neked egy nagyon szép estélyi ruha kell. A lehető legjobb emberhez jöttél. Na, ide meg a kávédat és menjünk, tudok egy nagyon jó helyet.
-Jó de mégis mire számítsak? Fogalmam sincs mi lesz ott. Max csak annyit mondott, hogy vegyék valami szép ruhát és csinos legyek.
-Nagyon sok riporter lesz ott. Ez biztos. Ott kapják majd meg a díjakat, ez a Fia díjátadó ünnepsége. Rengeteg ember ott lesz, sportolók, csapatfőnökök egy szóval mindenki aki fontos ebben a világban.
-Pont ettől féltem. Én sose voltam ilyen helyen.
-Ne izgulj. Max ott lesz veled, nem hagy majd egyedül. De ha megittad menjünk, ki kell választani a legszebb ruhát.
-Oké, szólok akkor Lilinek, több szem többet lát. Hátha már végzett.
-Na az jó ötlet. Mond neki hogy felvesszük. Úgy is útba esik a centrum.

-Szerintem ez nem az én színem.-húztam el a függönyt.
-Pedig nagyon szép ruha. Kiemeli az alakokat.
-Lottinak igaza van. De ez tényleg nem a te színed.-egy bézs szinű hosszú selyem ruha volt rajtam. Nagyon szép volt, de valahogy nem éreztem igazinak.
-Jó akkor keresek másikat. Gyorsan átöltözök.-már húztam is vissza a függőnyt és már vettem is le a ruhát.
Már vagy 5 ruhát felprobáltam de egyik sem volt az igazi.
-Na jó. Feladom, Max elmegy egyedül.-ültem le a próbafülkében, mert már minden kedvem elment.
-Ugyan már, ezt te sem gondolod komolyan. Ott a helyed mellette. Találunk majd valami szuper szexi ruhát, amiben jól is érzed majd magad.-Charlotte csak nem hadja annyiban a témát.
-Maradj itt, és nyugodj meg. Majd mi keresünk neked valamit.-lehet hogy félnem kellene az miatt hogy ők választanak nekem ruhát, de már  teljesen tanácstalan vagyok.
Nem tudom mennyi ideig ültem ott. Már azon voltam hogy itt hagyom őket, amikor hirtelen elhúzták a függönyt és mind a két nő egy széles vigyorral nézett rám.
-Megvan.
-Bizony, ez az igazi. Na próbáld fel.-Lili már nyomta is a kezembe a ruhát.
Sötétkék volt, szatén anyaggal. Szív alakú kivágással és két pánt tartotta a ruhát.
A derekán volt egy húzott rész, és onnan kezdődik el a szoknya része. Viszont volt egy elég nagy felsliccelés az egyik részén így konkrétan az egész lábam kilátszott, amikor mentem.
Nagyon tetszett, de kíváncsi voltam a lányok véleményére.
-Na milyen?-húztam el a függönyt és mentem ki a lányokhoz.
-Wow. Az igen. Ez az igazi.
-Bizony, elképesztően csinos vagy benne. Muszáj megvenned ezt a ruhát.
-Biztos hogy nem túlzás kicsit?
-Micsoda? Gyönyörű vagy benne. Ez az a ruha. Ugye Lili?
-Bizony Lottenak igaza van. Ha Max ebben meglát eldobja az agyát.
-Akkor ez lesz az. -mosolyogtam a két lányra.