Strange Feelings (M.V.)

22.fejezet

Az utolsó kör kezdődött el amikor vissza értem. Max nagyon kemény csatát vívott Lewissel, nem is tudtuk még a vége felé sem ki nyeri meg a versenyt. Ám az utolsó pillanatban Max megelőzte az ellenfelét, így ő nyerte meg a versenyt.
A garázs szinte felrobbant, mindenki kirohant, az emberek rohantak ki, hogy gratuláljanak neki. Mire kiértem már beért ő is és akkor szállt ki a kocsijából.
Nem tudtam közelebb menni, így csak meghúztam magam a tömeg mögött és onnan ünnepeltem a holland férfi győzelmét. Nagyon büszke voltam rá, és rettenetesen örültem neki.
Ez volt a gyerekkori álma, amit ma teljesített. Világbajnok lett, amire mindig is vágyott.
Elég sok időbe telt mire a tömeg eloszlott, de addigra már mennie kellett a díjátadásra.
A ceremóniát a többiekkel néztem, mikor indultam volna vissza a garázshoz, hogy végre találkozzak Maxal, valaki hirtelen elém állt.
-Hova hova?
-Megyek vissza a garázsba. Szeretnék gratulálni Maxnak.
-Mond meg neki hogy én is gratulálok. Hihetetlen szezonja volt és megérdemli.
-Megmondom neki Daniel.
-Na menj, nem tartalak fel. Most mellette van a helyed.-akkora mosoly volt az arcán, mint amit még sose láttam.-Jaj, ne nézz ennyire értetlenül. Nem vagyok vak, és ismerlek mind kettőtöket. Örülök nektek. De menj, mert már biztos kereset.
-Jaj Daniel. El akartuk mondani, de nem tudtuk mikor.
-Ugyan már Van. Ezt most hadjuk. De menj az új bajnokunkhoz.-Gyorsan megöleltem Danielt és már indultam is az eredeti célom felé.

Rengeteg ember volt a garázsba, szinte alig tudtam bemenni. Mindenki kiabált, ölelkezett, pezsgőt locsoltak minden felé.
Ekkora örömöt sose láttam, mint ami ezeknek az embereknek az arcán van. Évek óta azon dolgoznak, hogy elérjék hogy az egyik pilótájuk világbajnok legyen, és ma megtörtént. Ez az ő sikerük is.
Alig találtam meg Maxot, mindenki körülötte volt.
Nehezen de átverekedtem magam a tömegen, és megfogtam a férfi vállát.
-Max-próbáltam túlkiabálni a többieket, több kevesebb sikerrel.
-Vanessa-amint megfordult már kapta is el a derekamat és forgatott körbe a levegőben. Mind a ketten nevettünk. Amint letett a földre időm sem volt bármit is mondani neki, mert megfogta az arcomat két oldalt és már csókolt is meg. Nem értékelt abban a pillanatban hogy mindenki lát minket, és most buktunk le mindenki előtt. Csak ő érdekelt és az édes csókja. Átöleltem a nyakánál és húztam le magamhoz. Amint elválltunk egymástól a homlokát nekidöntötte az enyémnek.
-Megnyertem.
-Megnyerted. Gratulálok, megérdemelted.-csak mosolygott rám, és már  fogta is át a derekamat.
Csak akkor fogtuk fel hogy mit tettünk, amikor a többiek lelocsoltak minket pezsgővel.
Nevetve válltam el Maxtól, és ő is csak nevetett a többiekkel.
-Hát haver, a bajnoki cím mellé még a doktornő szíve is a tiéd. Nem semmi szezon volt.-ölelte át a nyakánál az egyik szerelő.
-Ünnepeljünk! Az új világbajnokra!- kiáltott fel egy ember a tömegben és mindenki elkezdte locsolni a pezsgőt. Nem tudom honnan szedtek ennyit, de szinte mindenki olyan lett.
Hatalmas buli alakult ki, főleg amikor felcsendült a we are the Chapions szám. Akkor már mindenkiben volt egy kis adag alkohol, de nélküle is biztos hogy hatalmas buli lett volna.
Biztos vagyok benne hogy ekkora buliban még sose voltam, mint amiben ma éjjel.
Nem csak a garázs, de szinte az egész boxutca és a paddoch is ünnepelt.
Hajnalig tartott a buli, bár sokan még akkor is ünnepeltek. Maxot párszor elhagytam az éjjel, hiszen elég sokszor elszakadtunk egymástól.
Most is épp őt keresem, hiszen már Christiánék és Checo is indul vissza a szállodába.
-Valahol a garázsban van, szólj ha kell segíteni, megvárom.
-Köszi Checo, de menj nyugodtan. Megoldom.
-Biztos?-csuklott egyett.Ezen csak jót nevettem. Checo is kissé részeg, de közel sem annyira mint valószinűleg az új bajnok.
-Persze. Menj csak.-megvártam amíg a többiekhez oda megy és csak utánna mentem vissza a garázsba.
-Na végre, azt hittem sose jössz vissza.-húzott bele az ölébe.
-Csak elköszöntem tőlük.Nagyon büszke vagyok rád. -túrtam bele a hajába.
-Köszönöm hogy itt vagy velem.
-Gyere menjünk mi is. Már lassan reggel lesz.-nehezen de felsegítettem. Már kezdett kijózanodni, de azért még nem nagyon tudott egyenesen menni.
-Te hogy ,hogy nem vagy részeg?
-Nem mondtam hogy nem érzem, de tudom hol a határ.-öleltem át a derekánál, és mentünk a parkoló felé. Szerencsére már a taxi ott várt, így csak be kellett ültetni.
-Hajolj le mert bevered a fejed.-épp hogy kimondtam már be is verte.
-Au. Fuu basszus.
-Mondtam. Na menj arrébb.-kicsit arrébb csúszott, így én is be tudtam mellé ülni. Amint elmondtam a szálloda címét már el is indultunk.
-Ez fáj-simogatta a homlokát.
-Megmaradsz ezért nyugi.-néztem meg neki, de alig látszik egy kis piros folt.
-Apa elég korán elment.-Dőlt neki a vállamnak, és úgy várta hogy a szállodába érjünk.
- Nem olyan régen ment el ő is. Talán egy órája.
-Jah akkor jó. -remélem nem alszik el addig amíg oda érünk, mert nem tudom hogy szedem egyedül ki.

Telefon csörgésre keltem fel. Nem tudom mennyi az idő, de Max még mindig alszik .
-Hallo- szóltam bele a telefonba, úgy hogy meg sem néztem a hívót.
-Hello drága barátnőm. Csak nem felkeltetelek?
-Lili szia. -ültem fel az ágyban,már kaptam is a homlokomhoz.
-Gratulálok a bajnoknak.
-Megmondom neki. De ugye nem csak ezért hívtál fel?
-Hát nem, milyen jól ismersz már. Tele van a net veletek. A lehető legjobbkor adtátok az emberek tudtára hogy együtt vagytok.-hallotam a hangján hogy jól szórakozik.
-Micsoda? Te miről beszélsz?
-Arról drága barátnőm, hogy nem csak az új világbajnokkal foglalkoznak. Az insta is telle van a képetekkel. Jó mondjuk nem tudják hogy te ki vagy, mert az arcod nem látszik a képeken. -teljesen lefagytam. Fel sem fogtam hogy most mi történik.
-Ugye ezt nem mondod komolyan?
-De, de igen. Csak menj fel instára. Mindenki azt találgatja ki is a szerencsés nő az új világbajnok mellett. Amúgy nagyon cukik vagytok együtt.
-Hát köszi, ez most nem igazán segít.
-Jó,jó mindegy. Ez miatt ne aggódj. Amúgy milyen volt a buli?
-Jó, és jó hosszú. De most leteszlek, majd otthon beszélünk. Szia.
-Bey.
Mivel a férfi elkezdett mellettem mozgolodni, ezért azt hittem felébredt. De tévedtem.
Félve ugyan de felmentem instára.
Először nem láttam semmit, amin mi lettünk volna. Mindenhol a bajnokság volt, és egy jó pár kritika, de azokkal nem foglalkoztam most. Tovább görgettem és egy rajongói oldalt kidobott ,amin az este készített képek voltak fent.
És ott volt az a kép amiről Lili is beszélt. Az arcom nem látszik mert Max kezei rajta voltak, és a kezemmel átöleltem a nyakát, így elég jól eltakartuk egymást. De mindenki tudja, hogy ez milyen helyzetben készült kép.
-Kivel beszéltél?-észre sem vettem hogy közben a férfi is felkelt, ahogyan azt sem hogy már a háta mögé is ült, és úgy nézte a telefont.
-Lilivel. Csak gratulálni akart neked.-fordítottam a fejem Max felé.
-És mit néztél ennyire a telefonon?
-Csak az instát. De miért is vagy ennyire kiváncsi?
-Azért mert látom rajtad, hogy valami miatt feszült vagy. Még úgy is hogy másnapos vagyok. Szóval mi a baj?
-Vannak kint képek  tegnap estéről. És van kint olyan is ahol csókolózunk. - éreztem hogy fel kell a hátam mögül és oda ült elém.
-Szóval az a baj hogy kikerült rólunk egy kép?
-Nem nem baj. Csak erre nem számítottam.
-Na mutasd azt a képet hadd nézzem meg.- feloldottam a telefonomon a zárat és már mutattam is Maxnak a képet.
-Szerintem jó kép lett.-vigyorgott rám, miután megnézte a képet.
-Látom téged nem zavar.-vettem el tőle a telefont.
-Már miért zavarna? Az egész csapat tudja már, ahogyan apám is. Lili is gondolom tudta.-csak bólintottam.
-Ahogyan Daniel is rájött. -ő csak kérdő tekintettel nézett rám.
-Hogy hogy? Mióta?
-Nem tudom. Tegnap mondta el a verseny után. Nem tudom mióta tudja.
-Akkor már nagyon nincs mit titkolni.
Nézd, majd ha úgy érezzük akkor majd nyilvánosságra hozzuk. Ebből a képből nem derül ki hogy ki vagy. Ez miatt ne izgulj. Azt meg tudják hogy én nem beszélek a magánéletemről hiába is kérdezik. Ne izgulj miatta jó?-annyira jól ismer már. Imádom ezt a férfit.
-Biztos nem lesz neked ebből semmi baj?-nagyon félek Max miatt, hogy hogyan fogják majd ez miatt piszkálni.
-Már mondtam kicsim hogy nem. De hány óra?-vette el a telefont az ágyról, és akkor realizálta hogy már javában délután kettő van.
-Kicsit sokat aludtunk.
-Felhívom apát hogy eljön e velünk enni, jó? Addig menj készülj el, neked több idő kell, mint nekem.-csak kicsit megböktem a vállát amikor elmentem mellette a fürdőbe, mire ő úgy csinált mintha fájna neki.
Bő fél óra múlva már mind a hárman az étteremben voltunk és a késői ebédünket fogyasztottunk el, amit a telefonom csörgésse zavart meg.