Strange Feelings (M.V.)

32.fejezet

-Sziasztok-jött elénk Christian és Helmut Marko is.
-Jó napot és szia.-köszöntem nekik én is.
-Vanessa de jó látni. Minden rendben van?-Kérdezett rá valószinűleg a cikk miatt.
-Igen, persze.
-Ne is foglalkozzon vele. Ő mindig is ilyen volt, kárörvendő egy ember.
-Már mondtam neki én is Marko. Sajnos nagy rá az esély hogy lesz majd még ilyen.-igen Max ezt már mondta korábban is, de eddig nem igazán zavart amit a kommentekben írták. Nagyon sokat voltak azok akik örültek nekünk és azok nagyon jól estek.
-Ez egy ilyen világ. Mindenki kritizál mindenkit. Ha jó vagy azért, ha rossz akkor meg azért. Nem lehet az emberek kedvére tenni, és nem is kell. Nem azért csináljuk ezt hogy mindenki kedvence legyünk. Na de menjünk ,van még egy kis dolgunk, Vanessa te is velünk tartasz?
-Nem Christian, nem szeretnék zavarni. Inkább elmennék addig a kábézóba ,ha nem gond.
-Dehogy is. Max megmutatja merre találod és utánna majd jön utánunk.
-Rendben, akkor majd megyek.-miután a két férfi elment, mi is elindultunk a kavézó felé. Legalábbis azt hittem oda, de rengeteg folyosón mentünk keresztül mire oda értünk, ahova a férfi menni akart.
-Gyere ,ez az én pihenőm itt a gyárban. Letesszük a csomagokat és elkisérlek a kávézóba. De ide is nyugodtan vissza jöhetsz amikor csak akarsz.-beljebb mentem és egy hasonló kis szobával találtam szemben magam, mint mondjuk egy versenyen, csak ez kicsit nagyobb.
-Lehet vissza jövök majd ha sokáig itt kell lenni. De menjünk, nem akarom hogy miattam sokáig elmaradj. Már biztos várnak rád.
-Tudnak várni.Checo is itt van, 10 percet kibírnak nélkülem.
-Nem baj, menjünk. Már szükségem van egy kávéra, és remélem azért süti is van.-indultam ki a szobájából, de megálltam az ajtó előtt ,mert nem tudtam merre kell menni.
-Nem valószínű hogy van, de megígérem ha nincs ,akkor ha végeztem veszek neked egyett.
-De jó nagy legyen, és krémes.
-Egyéb óhaj?-vigyorogva nézett rám,de én csak megráztam a fejem.
Beérve a kávézóba elég sok ember volt ott, de találtam egy nyugis helyet ahol nem akadálok senkinek.
-Írj havan valami, vagy ha vissza mész a szobába jó? Akkor egyből oda megyek majd.
-Jó csak menj már. Nem fognak elrabolni.
-Jó, megyek-hajolt le egy puszira és már ment is el.

Már lassan 2 óra vagyunk a gyárban, és Maxot azóta nem láttam hogy elment.
Már eluntam magam a kávézóba és úgy döntöttem kicsit körbe nézek, hátha nem lesz belőle baj.
Épp az aulába voltam ahol rengeteg sergel és díj volt. Hihetetlen ez a csapat, most látszik igazán mégis mekkora múltja is van. Rengeteg kép is volt kint, voltak olyan emberek akiket nem ismertem fel, de olyanok is akiket igen.
Épp az egyik képet nézem amin Sebastian egy nagy trófeát tart a kezében. Valószínűleg ez volt az egyik bajnoki trófeája ,hiszen ezzel a csapattal 4 címet is nyert.
-Ez volt a második bajnoki címe-kicsit megugrottam ,mert észre sem vettem hogy valaki itt van mögöttem.
-Elég fiatal volt még itt.-mutattam a képre, hiszen jó pár éve készült a férfiről.
-Igen, emlékszem amikor először volt a gyárban. Minden kis apró dolog érdekelte, és ez nem változott semmit. Nagyon jó versenyző és nagyszerű ember is.
-Az, nem ismerem túl régóta ,de az már az első találkozásunk alkalmával feltünt, hogy egy nagyon jó ember.-tovább néztük a képeket és Marko szinte minden kis részletre emlékszik. Rengeteget mesélt ahogy egy egy képhez vagy díjhoz értünk.
-Tudja hogy Max volt az egyik legfiatalabb versenyző?
-Mármint a forma-1ben?
-Igen. Már az első szezonja is nagyszerű volt. Nagyon hamar felfigyeltünk rá, és már az első versenyén brillírozott. Tudtuk hogy nem lővük mellé vele, és még az előtt le kell rá csapni, amíg egy másik csapat nem figyel rá fel.
-Nem hagyták hogy más is felfigyeljen rá.-néztem rá a férfira aki csak  vigyorogva nézett rám.
-Nem hát, már akkor tudtuk hogy nagyszerű munkát fog végezni és világbajnok lesz belőle. És nézzenek oda, pár év múlva már bajnok is lett.
Sok van  még ebben a fiatal férfiban, és biztos vagyok benne hogy még nagy sikereket fog elérni.
-Ebben nem kételkedem. Max nagyszerű versenyző.
-Nagyon sokat változott az évek alatt. Sokkal összeszedetebb mint mondjuk tavaly volt.Mindig is forró fejű volt és ez viszi előre a karrierje során.
-Maga már nagyon régóta ismeri Maxot, ugye?
-Igen. Még a forma-2-ben ismertem meg.
Tudtam már akkor is hogy sokra viszi, és az apja nagyon jó versenyzőt csinált belőle. Lehet hogy sokszor nagy szigorúan fogta, de ennek köszönhetően lett az aki.-már nem tudtunk többet beszélni mert a fiúk már meg is találtak minket.
-Már mindenhol kerestelek. Nem hittem volna hogy itt leszel.-jött oda hozzánk Max és Christian.
-Csak a gyűjteményt néztem, és kicsit beszélgettünk.
-Sok szép dolog van itt amire nagyon büszkék vagyunk. -nézett rám Christian, mire én csak egy aprót mosolyogtam.
-Mi megyünk, holnap majd jövök akkor.
-szólt közbe Max.
-Rendben. Akkor holnap találkozunk. Sziasztok.
-Viszlát és szia.-köszöntem el én is tőlük és már indultunk is ki az épületből.
-Nem hívtam még taxit, mert nem tudtam mikor végzel.-néztem Maxra aki csak vigyorogva megfogta a kezemet és vezetett a parkoló felé.
-Nem is kell. Na gyere bébi.-állt meg egy fekete Honda mellett, és már nyitotta is ki az ajtót.
-De ez hogyan?
-Mindig van itt egy kocsim, amit akkor használok amikor itt vagyok.-ült is be a volán mögé ,de én még mindig a parkolóban álltam.
-Nem akarsz beszállni?
-A csomagunk még mindig bent van a szobádban. -mutattam az épület felé.
-Nem már nincs ott. Na gyere szállj be végre, és menjünk.-értetlenül beültem az autóba, várva a válaszát.
-Már lehoztuk őket, csak utánna kerestelek meg. De akkor már mehetünk?-mire bólintottan egyett és már indította is be az autót.

A szállodában miután kipakoktunk lementünk vacsorázni.
Nagyon jó hangulatban telt a vacsora, Max nagyon aranyos volt végig.
-Tudod elég régóta nem voltunk már egy igazi randin.-meglepett ezzel a mondatával, de mondjuk igaza volt.
-Vagy igen, csak nem mondtuk ki soha hogy az egy randi.-próbáltam menteni a menthetőt ,de ő is tudja hogy igaza van.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk még a tesztek előtt nyaralni. Valami jó meleg helyre.
-Max, erre semmi szükség nincs. Nekem már ez is nagyon tetszik. Nem kell azért elutaznunk sehova ,hogy bepótoljuk a randikat amik elmaradtak.
-Tudom, de szeretnék veled kettesben lenni. Csak mi ketten ,egy trópusi helyen. Pihennénk és csak egymással foglalkoznánk. Jót tenne mindkettőnknek még a szezon előtt. Utánna már nehezebb lesz majd.- tény ha elkezdődik a szezon akkor neki teljesen arra kell koncentrálnia, és nehezebben tudnánk ezt megoldani.
-Már előre elterveztél mindent igaz?-elég volt csak rá néznem. Ismét az a huncut,  szexi mosoly volt az arcán, amit annyira nagyon szeretek.
-Tetszeni fog majd, hidd el.
-Ebben semmi kétségem sincs. Mikor indulunk?
-Holnap után reggel. Még holnap bemegyek a gyárba, de utánna már nem kell mennem.
-Rendben. Elmondod hova megyünk?
-Nem. Meglepetés. De ha végeztél akkor menjünk, vagy szeretnél még valami enni?
-Nem köszönöm. Telle vagyok. Lehet nem férek majd bele a bikinimbe.-dőltem hátra a széken és a kezemet a hasamra tettem.
-Olyan nincs. De felőlem nélküle is lehetsz majd.-kacsintott rám ami miatt zavarba jöttem. - Na gyere piroska, menjünk amíg nem gurulsz.-fogta meg a kezemet és indultunk ki az étteremből.
-Várj de arról volt szó, hogy megnézzük Londont.-emlékeztettem a liftben állva már.
-Tudom, de Norris nem ér rá. Ő is a gyárban van és lassan mennek tesztelni ők is. Majd bepótoljuk jó?
-Persze, semmi gond. Amúgy is elég hűvős van itt.
-Na ugye, jó lesz nekünk a melegben.-ölelt magához és egy puszit adott a hajamba.