Strange Feelings (M.V.)

18.fejezet

Már majdnem készen vagyok, hiszen ma megyünk Maxal vacsorázni.
Csak annyit mondott hogy meglepetés lesz, ezért nem nagyon tudtam hogy mit vegyek fel. De szerintem a tegnapi ruhavásárlás most tökéletes lesz. Egy fekete egyberészes ruha mellett döntöttem, aminek háromnegyedes kissé buggyos ujja van, és derékban szűkítet. A felső részén csipkék vannak ahogyan a hátán is. Imádom ezt a ruhát, szinte szerelem volt első látásra.
Max eljön értem ezért sietnem kell, nem szeretném ha várnia kellene rám.
Mikor végeztem épp akkor csöngettek, így siettem kinyitni az ajtót.
-Szia, gyönyörű vagy-adott egy apró csókot a számra.
-Szia, te is nagyon jól nézel ki.-egy fehér ing volt rajta, és egy sötétkék farmer nadrág.
-Mehetünk?
-Igen.-gyorsan bezártam az ajtót és már indultunk is le.
Az autó ajtaját kinyitotta nekem, mint egy igazi úriember.
Miután ő is beszált, már indultunk is el.
Nem tudom hova megyünk, hiszen nem mondta el. De hiába is kérdezném nem válaszolna rá.
Nem sokat utaztunk, maximum 10 percet mikor beparkolt egy mélygarázsba.
Ez egy lakóház volt, nem egy étterem.
-Max, hol vagyunk?-muszáj volt megkérdeznem, mert egyre nagyobb lett a gyanúm.
-Majd meglátod. Pár percig még bírd ki kérlek.-miután a lift felér a megfelelő emeletre, egyre biztosabb voltam benne hogy hozzá jöttünk.
-Parancsolj, menj csak előre. -engedett előre, miután kinyitotta a lakás ajtaját.
-Hozzád jöttünk?-fordultam felé már a nappaliban.
-Igen, remélem nem gond.
-Már miért lenne gond.
-Csak szerettem volna veled nyugodtan vacsorázni, úgy hogy másnap nem mindenki rólunk beszél.
-Örülök neki hogy ennyi mindenre gondoltál.
-Gyere körbevezetlek.-össze kulcsolta a kezünket és megmutatta a lakás minden kis zugát.
-Ez te voltál?-fogtam meg egy képet amin három kisfiú áll egymás mellett. Valami verseny lehetett mert mindegyiken overál volt.
-Igen, még kiskoromban. Egy gokárt verseny volt, amit én nyertem meg. Ő ott Charles, a másik pedig Pierre.-hihetlen hogy ők már  kiskoruk óta ismerik egymást, és még most is egymás ellen versenyeznek.
-Nagyon aranyos voltál. -tettem vissza a képet a helyére.
-Most is az vagyok.
-Persze, amikor éppenséggel nem vagy valami miatt ideges vagy feszült.-néztem rá, mire ő csak elmosolyodott.
-Dolgozok rajta.
-Tudom.-tovább néztem a képeket, hihetetlen hogy mennyi emlék van egy egy kép mögött.
-Ő a húgod?
-Igen, és ő az unokaöcsém, ő pedig anyukám. -egy gyönyörű fiatal nő mosolygott vissza rám az egyik képen, ahogyan az édesanyja is nagyon csinos asszony volt.
-Nagyon aranyos az unokaöcséd.
-Nagyon szeretem is. Csak kár hogy kevés időt tudok vele lenni, ahogyan Vikkel is.
-Nagyon szeretnek téged, ugye tudod?-a húga amikor csak tud jelen van a versenyeken. De egy család ,és egy kisgyerek mellett ez már nehezebb mint eddig volt.
-Tudom. Csak néha rosszul esik, hogy nem vagyok velük annyit mint szeretnék.
De mindegy, gyere menjünk vacsorázni.

A vacsora nagyon finom volt. Nem hittem el hogy Max ennyire jól tud főzni.
Az elején még tartotta magát, hogy ő csinált mindet, de a végén belátta hogy inkább rendelt, mert nem szerette volna ha éhen halunk.
Épp a teraszon vagyok és csak csodálom a várost. Elképesztően szép innen a kilátás. Látni a kikötőt és a tengert is. Már értem Max miért szeret itt lakni.
Annyira elbambultam, hogy arra eszméltem fel hogy egy plédet terít a hátamra és úgy ölel át.
-A végén még megfázol. Nagyon szép ez a ruha, de nem akarom hogy beteg legyél.
-Megtámaszotta a fejét a vállamon és úgy nézte ő is a tengert.
-Köszönöm, és ezt az estét is. Nagyon jól éreztem magam, és a vacsora is nagyon finom volt.-kicsit felnevetett valószinűleg a vacsora miatt.
-Örülök neki hogy jól érezted magad, ahogyan annak is hogy a vacsora is ízlett.
-Ezek után mind a ketten csendben voltunk. Ez nem egy kínos csend volt, sokkal inkább csak élveztük egymás közelségét.
-Gyönyörű innen a kilátás. Egész életemben itt éltem, de ezt így nagyon kevésszer láttam.
-Hát többször is láthatod majd ha szeretnéd. Reggel és késő délután a legszebb. De tudok valamit ami még ennél is gyönyörűbb.
-Mit?-fordítottam felé a fejemet már amennyire tudtam.
-Te. Gyönyörű vagy.-megfordított a derekamnál fogva és szemben álltam vele. Remélem nem látszik hogy elpirultam, de miatta ez már lassan rendszeres lesz, hogy mindig zavarba hoz.
-Max , ne már. Mindig zavarba hozol. Élvezed ugye?-Néztem bele a szemeibe.
- Majd megszokod. De én csak az igazat mondom.-igazított egy tincset a fülem mögé. A kezét nem tette le, hanem megfogta vele az arcomat.
-Nagyon örülök neki ,hogy most itt vagy.
-Én is.-fogtam meg a derekánál.
Egyik pillanatban még egymást bámuljuk, másikban már az ajkai ez enyémen voltam.
Szerencsére hamar felocsúdtam és már öleltem is át a nyakánál, és így húztam le magamhoz. A csókunk egyre jobban mélyedt el, de levegő hiány miatt sajnos el kellett válnunk egymástól.
-Gyere menjünk be.-megfogta a kezemet és bevezetett a lakásba.

A nappaliban voltunk és csak beszélgettünk. Max feje a lábamon volt, így tudtam simogatni a haját.
-Akkor apukád nem is örült neki ,hogy pszichológus lettél?
-Hát nem igazán. Ő mindig azt akarta hogy sebész legyek. Talán akkor békélt meg ezzel az egésszel, amikor megtudta hogy a forma-1be megyek dolgozni.
-Hát akárhogy is haragudott ez miatt apukád, én örülök neki hogy nem sebész lettél.
-Én is. Akkor most nem lehetnénk itt.De már elég késő van, mennem kellene.-mikor utoljára ránéztem a telefonomra ,akkor már javában fél tíz is elmúlt.Max egyből felült amint meghallota.
-Igazad van, épp ezért maradj itt ma éjjel. Nem muszáj velem aludnod egyből, van vendégszobám is.
-Nem szeretnék zavarni és semmi ruhám sincs.
-Ruhát tudok adni, ha megfelel az én ruhám is, és felejtsd el azt, hogy bármikor is zavarnál.-kis hezitálás után belementem.
-Gyere adok ruhát, és elmehetsz zuhanyozni ha szeretnél. Addig megágyazok  a vendégszobában.- kaptam el pólót és egy alsónadrágot, hiszen Max ruhái elég nagyon nekem. A hosszáról ne is beszéljünk.
Miután megkaptam a ruhákat elmondta hogy a fürdőszoba szekrényben találok törölközőtt, ő addig megágyaz nekem.
Pár perc után már a férfi ruháiban sétáltam ki a fürdőből. Mivel másik tusfürdőt nem találtam, így az övét használtam.
-Végeztem, mehetsz ha akarsz.-mentem be a vendégszobába ahol a férfi már rég végzett és az ágy végében ült.
-Hát kicsit nagy rád ez a póló, keressek esetleg másikat?
-Nem kell köszönöm. Így olyan mint egy hállóing. -mivel a combom közepéig ért így nem mutatott semmit. Bár melltartó nem volt rajtam, ezért kicsit feszengtem, de reméltem ő nem veszi észre.
-Akkor megyek én is. Ha kell valami csak gyere át és szólj. És szolgáld ki magad nyugodtan.-állt fel az ágyról és indult ki a szobából.
-Köszönöm Max. És jó éjszakát.-nyomtam egy puszit az arcára mielőtt kiment volna.
Hiába volt nagyon kényelmes az ágy, sajnos nem jött álom a szememre.
Pedig nagyon fáradt voltam, de nem bírtam elaludni.
Kikeltem az ágyból és elindultam a konyha felé, hogy igyak egy pohár vizet, amikor láttam hogy a nappaliban szól a tv és a holland férfi ott fekszik a kanapén.
-Valami baj van?-ült fel ahogy meglátot.
-Nem, csak nem bírtam elaludni, gondoltam iszok egy pohár vizet, hátha segít.
-Persze menj csak. Ha gondolod nézhetünk valamit, én sem igazán tudok aludni.
-Rendben csak előbb iszom egyett. -mutattam a konyha felé. Mire vissza értem a férfi már felült a kanapén és csak rám várt.
-Tessék-adott egy plédet hogy tudjak mivel takarózni.
-Köszi- feltettem a lábaimat és betakartam magam.
-Mit szeretnél nézni?-nézett rám és várta a válaszomat.
-Nekem mindegy. Válasz te valamit ,vagy az is jó amit néztél.
-Hát csak kapcsolgattam. De keressünk valamit hátha valami megtetszik.
-mivel nem igazán volt semmi nézhető, ezért valami bugyuta filmet keztünk el nézni.
Nem is emlékszem arra mikor feküdtünk el, ahogyan arra sem hogy mikor aludtam el. De az biztos, ilyen nyugodtan nem mostanában aludtam, mint ma éjjel.