Max ahogy ígérte, tényleg nem volt olyan mint az első találkozásunkor.
Elég sok mindenről tudtunk beszélni, lehet csak azért mert ez nem olyan helyzet volt mint akkor.
Megtudtam hogy a szülei kiskorában elváltak, és az édesapjának már új családja van, de ugyan úgy tartják a kapcsolatot. Sőt, az apja volt az aki minden versenyén jelen volt és segített neki. Ahogyan most is, jelen van minden versenyén és támogatja.
Elmondta, hogy a húgával nagyon jó a kapcsolta és nagyon szereti, ahogyan az unokaöcséit is. Nem is tudtam hogy a húgának már vannak gyerekei, ezzel ellége meglepett.
Nagyon jó hangulatban telt a beszélgetés, tény hogy nekem is mesélnem kellett magamról, de attól eltekintve nagyon jó volt.
Már a szállodában voltam, épp mentem volna fel a szobámban amikor valaki a nevemet kiáltotta.
-Vanessa-ért oda hozzám Daniel.
-Szia Daniel.-köszöntem a férfinak, aki csak vigyorogva nézett rám. Már kezdem megszokni ,hogy ő mindig mosolyog.
-Lenne kedved velünk vacsizni? Egy páran leszünk, és gondoltuk hogy velünk tarthatnál.
-Hát a szobámban vacsiztam volna..-szinte végig sem tudtam mondani mert közbe szólt.
-Na akkor jössz velünk. Fél óra múlva itt lent találkozunk.
-Hát oké. Akkor fél óra múlva.- ezzel ott hagytam a férfit és tovább indultam az eredeti célom felé, a szobámba.
Beérve ledobtam a táskámat a komódra és már indultam is el a fürdő felé. Mivel nincs sok időm, ezért egy gyors zuhany mellett döntöttem.
Kiérve hallotam hogy csörög a telefonom, így gyorsan magam köré tekertem a törölközőt és már rohantam is felvenni.
-Szia Lili.
-Szia te világjáró. Na milyen a munka?
-Eddig nagyon tetszik. Furcsa, de nagyon jó.
-Na és milyenek a pilóták? Ugye helyesek?
-Hát persze hogy neked csak ez a lényeg.
Ami a pilótákat illeti, mindenki nagyon normális, épp készülödők mert vacsizni megyek velük.
-Az igen, jó belehúztál. De azért csak óvatosan ám, nem akarok még nagynéni lenni.-nevetett fel.
-Jézusom te akkora hülye vagy. Minek is mondtam el nekem.-indultam vissza a fürdőbe hogy rendbe tegyem magam.
-Mert a legjobb barátnőd vagyok. Amúgy kikkel is mész enni?
-Hát nem tudom. Danielel találkoztam amikor beértem a szállodába ,és meghívott magukkal vacsizni, így nem kell egyedül ennem.
-Jól van csajszi, majd meséld el milyen volt a vacsi a szuper jó pasik társaságában.
-Persze minden kis apró részletet elmondok, de most leteszlek, mert nem sok időm van ,és nem akarok elkésni.
-Oké, majd beszélünk, szió.
-Szia.- gyorsan kerestem egy farmert és valami felsőt. Annyira nem vittem túlzásba hiszen csak itt eszünk az étteremben, de azért mégsem akartam csöves módon kinézni.
Ránézve az órára márcsak 5 percem volt leérni, így gyorsan magamra kaptam egy szandált és a táskámat, és már útnak is indultam.
Leérve láttam hogy már egy páran ott vannak, és amint Daniel kiszúrt már intett is hogy menjek oda hozzájuk.
-Sziasztok-köszöntem a társaságnak. Kb két ember kivételével már sikerült találkoznom mindenkivel.
-Hello, Charles Leclerc vagyok. -mutatkozott be és nyújtotta felém a kezét.
-Szia Vanessa Delon.-fogtam vele kezet. Ezt követően a másik férfi is bemutatkozott . Mint kiderült ő Carlos Sainz ,aki úgy szintén a ferrari pilótája.
-Na akkor megvolt a nagy bemutatkozás, akkor márcsak Maxra várunk és mehetünk is.-amint kimondta , az az illető akire vártunk már oda is ért hozzánk.
-Itt vagyok, mehetünk.
-Na végre. Már éhesek vagyunk.-így miután Pierre befejezte a mondatát el is indultunk az étterembe.Mindenki helyet foglalt, és nem meglepő módon ,de én Daniel és Max közé kerültem.
-Eddig hogy tetszik a munka Vanessa?-Kérdezett rá Checo.
-Nagyon tetszik. Furcsa mert más kicsit, de tetszik.
-Te monacóban is dolgozol?-nézett rám Charles aki szemben ült velem, Carlos és Peirre mellett.
-Igen, vagyis eddig ott dolgoztam.
-Én is monacói vagyok. Ott is születtem.
-Tényleg? Ez nem is tudtam. Akkor nem csak én vagyok egyedül monacói. -mosolyogtam a férfira.
-És hogy hogy itt kezdtél el dolgozni?
-Hát a volt főnökőm beajánlott, és most itt vagyok.
-Megismertél már mindenkit? Mármint mi még nem voltunk Charlessal, de mások már voltak, ugye?-Tette fel a kérdést Carlost.
-Igen, már elég sok csapat volt nálam. Szeretnék mindenkivel beszélni még a verseny előtt.
- Máskor is lehet majd veled beszélni, vagy csak akkor amikor időpontunk van?
-Máskor is Pierre, csak szóljatok majd róla.-néztem a férfira aki csak bólintott.
-De meséljetek inkább ti kicsit, milyen a verseny? Én nem igazán tudok róla sokat.-néztem végig a társaságon.
-Nagyon jó, mindannyian azért vagyunk itt mert szeretjük amit csinálunk. Hihetlen érzés itt versenyezni.-mesélte a francia versenyző.
-Amugy most látsz élőben először versenyt?-Kérdezett rá Max.
-Nem, már voltam versenyen.
-Hogy hogy? Azt mondtad hogy nem követed a sportot.-nezett rám értetlenül.
-Igen mert nem is követem, de azt sose mondtam hogy nem voltam még versenyen.
-Akkor ezek szerint már voltál kint versenyen?-Kérdezett most rá Daniel.
-Igen, még régebben monacóban. Édesapám követi a forma-1 és voltunk már kint versenyen.
-Hát persze Monaco. Imádom az ottani versenyeket.-mosolygott Daniel.
-Gondolom mindenkinek van kedvenc pályája, ugye?
-Hát persze, a legtöbbünknek a hazai pálya a kedvence. Ugye Charles?
-Szeretem a hazai versenyeket, mindegy hogy sikerül. De azért Monza sem semmi.
-Gondolom a ferrari miatt.-erre a férfi csak bólintott.
-Valamelyik csapatnál leszel a verseny alatt?-Tette fel Carlos a kérdést.
-Nem tudom. Szerintem nem, majd valahol megnézem.-tényleg fogalmam sem volt még arról, hogy én hol tudom a versenyt nézni.
-Ha gondolod nálunk nézheted. Szívesen látunk.
-Köszönöm Daniel, de majd még meglátom. Nem szeretnék ott zavarni.
-Ugyan már, már hogy zavarnál. Ott leszel nálunk és mindent nyomon tudsz követni. Legalább jobban látod hogyan előzőm meg őket.-kezdte el piszkálni a többieket.
-Na persze, várjál csak holnapig. -persze a többiek sem hagyták magukat, és ebből elég nagy hangzavar lett.
A vacsora további része ugyan olyan jó hangulatban telt, mint az eleje. Tényleg nagyon jó fejek a fiúk és senki sem éreztette azt ,hogy nem vagyok közülük való.-Na mi itt ki is szállunk. Sziasztok- köszöntek el a ferráris fiúk és már szálltak is ki a liftből.
Így csak ketten maradtunk Maxal, hiszen ő ezek szerint másik szinten van.
-Melyik emeletre mész?-hallottam meg a mély hangját, nem messze tőlem.
-A 10. Emeletre.-és már nyomta is be az emeltem gombját. Furcsáltam hogy másik emeltet nem nyomott be.
-Te melyik emeltem vagy?
-Ugyan azon.
-Tényleg?-hát ezzel meglepett.
-Igen. Furcsa is hogy eddig nem találkoztunk, pedig egy szinten vagyunk.-éreztem hogy megáll a lift, és már szálltunk is ki.
-Ezek szerint mindig elkerültük egymást.-Max csak bólogatott és indultunk meg a szobám felé.
Pár szobával később megálltam az ajtóm előtt és épp búcsúzni akartam a férfitól, aki ekkor hangosan elkezdett nevetni.
-Na ezt most már tényleg nem hiszem el.
-Nem értem mi a bajod? Mi olyan vicces?-hiába fordultam körbe én nem láttam semmi vicceset.
-Semmi,semmi. Akkor jó éjszakát doktornő.-hagyta abba a nevetést és búcsúzott is el tőlem.
-Neked is Max.- gyorsan megfordultam és már húztam is le a kártyámat, hogy be tudjak menni a szobába.
Egy jó ideig még a férfin gondolkodtam, hogy mégis mi lehetett számára olyan vicces, de még mindig nem értettem. Lehet sose fogom megérteni.
Mivel még nem volt olyan nagyon késő, ezer úgy döntöttem kiülök a kis erkélyemre és felhívom a barátnőmet, aki már egy csomó üzenetet küldött, hogy milyen volt az este.
Nem is kellett sokat várnom, hiszen pár csörgés után már fel is vette a telefont.
-Na hello hello, ezek szerint vége a vacsinak?
-Szia, igen vége.
-Na és milyen volt? Mesélj már, ne keljen mindent belőled kiszednem.
-Nagyon jó volt. A fiúk nagyon aranyosak, és kiderült hogy az egyik pilóta monacói. Ezt nem is tudtam.
-Mármint úgy monacói ,hogy itt született?
-Igen úgy. Elég sokan laknak ott, de ő ott is születet, ezt nem is tudtam.
-Szuper és más ezen kivűl?
-Jézusom mire vagy még kíváncsi?- dőltem hátra a székben és csodáltam a kilátást.
-Nem tudom,mindenre? Ne már, ott vagy a forma-1el és semmit sem mondasz.
-Tudod hogy nem mondhatom el amit a fiúkkal beszélünk. Orvosi titoktartás, és amúgy sem mondanám el soha.
-Tudom, nem is arra vagyok kíváncsi hogy ott mit beszéltek.
-Ja, a versenyt a Mclarennél nézem. Daniel felajánlotta, és így legalább nem lesz azzal gond ,hogy hol tudom megnézni.
-Na ugye hogy volt valami. Te igen sokszor beszélsz ezzel a Danielel. Hogy is hívják?
-Ricciardo miért?- erre már nem válaszolt.
-Kicsit idősebb hozzád, de jól néz ki. Szép a mosolya.
-Te nagyon hülye vagy. Ő csak egy ismerősöm vagy egy barátom, nem is tudom micsoda igazából.-Hallottam hogy valami kijött a másik szobából a teraszra ami mellettem van, így kicsit halkabbra vettem a hangomat.
-Azért elég jóba vagytok nem?
-Hát igen.
-Na akkor lassan már a barátod lesz.
-Legalább nem leszek itt egyedül. Hiányzol. Minden olyan furcsa. Szinte mindenki idegen a számomra, alig ismerem az embereket.
-Jaj drágám, te is nekem. De egy egy nagyszerű munka ,csak most kicsit elveszett vagy mert ez az első hétvégéd. És lehet kicsit honvágyad is van.
-Hát eléggé az van. De leteszlek, holnap korán kell kelnem.
-Jól van, majd beszélünk. Jó éjt.
-Jó éjt.
Egy pillanatig még néztem a tájat, de már késő volt ,így inkább bementem volna, ha valaki nem hozzá rám a frászt.
-Csak nem honvágy?
YOU ARE READING
Strange Feelings (M.V.)
FanfictionEgy fiatal hirtelen haragú, adrelarin függő férfi ,aki szinte minden héten veszélyezteti az életet ,csak azért hogy ő legyen a következő világbajnok. Egy fiatal okos nő, aki annyi meg annyi ember problémáját probálja megoldani, de a sajátját egyedül...