Strange Feelings (M.V.)

21.fejezet

Az éjszaka csodálatos volt. Másnap reggel már korán kint voltunk mind ketten a pályán.
Max ment a csapathoz, én pedig a kis irodámba.
Úgy alakítottuk ki a mai napot, hogy egyik pilótának se keljen az utolsó nap is itt lennie.
A fiúknak ma lesz egy csapatfotózása, ahol az össze pilóta ott lesz majd.
A délelőtt elég hamar eltelt, és mire észheztértem már javában délután volt. Hiába nem voltak ma itt a fiúk, nekem még rengeteg dolgom volt. Az aktájukat fel kellett frissítenem, hát nem pár percig tartott.
A fiúk már biztos végeztek a fotózással. Igazam is volt, mert volt egy pár üzenetem Maxtól és egy pár Danieltől is.
Előbb Danielt hívtam fel, mert ő üzent nem olyan régen, és nem biztos hogy Maxnak most jó.
-Szia Dan.
-Szia kislány. Merre jártál egész nap? Szinte nem is láttalak reggel óta.
-Dolgoztam. Volt még egy kis dolgom, amit el kellett végeznem a szezon végén.
-Na szuper. Akkor ezek szerint végeztél ugye?
-Igen végeztem. Miért?-Közben elkeztem pakolászni a papírokat. Ugyan nekem még holnap is be kell jönnöm mindent összepakolni, de szeretném ha addigra minden meglenne.
-Arra gondoltam esetleg átjöhetnél hozzánk egy kávéra. Tudom hogy a versenyt a Red Bullnál nézed, de addig még van időd.
-Oké, benne vagyok. Gyere ki elém úgy 5 perc múlva jó?
-Oké kint leszek.Bey bey doktornő. -esküszöm e nélkül a férfi nélkül unalmas lenne az életem.
Gyorsan összepakoltam és már indultam is el a McLaren felé. Addig gyorsan dobtam egy üzenetet a hollandnak ,hogy hol leszek ha esetleg keresne.
Mire odaértem a garázshoz a férfi már kint várt.
-Szia Daniel.-öleltem meg a férfit.
-Szia Van. Na mi az már nem is találsz be egyedül?
-Nagyon vicces vagy. Szimplán csak nem akartalak végig keresni az egész garázson keresztül.
-Jól van, persze. Na gyere, még a végén elfogy a kávé, és még azt is a Red bullnál kell majd innod.-karolt belém és elindultunk be a garázsba.
-Légyszíves te ne kezd el.
-Na mi az, a mi kis bajnokunk megsértődik ha nem ott vagy?-Adta a kezembe a kávét és már ültünk is le.
-Nem, nem erről van szó. Csak megígértem neki hogy náluk nézem majd a versenyt.
-Sejtettem.
-Tervezel valamit a verseny után?-ittam bele közben az italomba.
-Szerintem hazamegyek ausztráliába.
Már hiányzik az ottani élet. Anyáék meg a haverok.
-Azt el hiszem. Jót fog tenni most ez a kis szünet.-már beszéltünk Danielel a mostani szezonjáról. Sajnos nem éppen úgy alakultak a dolgok ahogyan szerette volna. Egyre jobban érzi magán a nyomást.
-Ha lesz valamikor kedved, eljöhetnél. Megmutatnám milyen is a vidéki élet.
-Hát örömmel elfogadom a meghívásodat. Nagyon kiváncsi vagyok rá. Annyit meséltél már róla, hogy már elképzelem magam a farmon.
-Majd segítesz trágyázni.-nevetett fel.
-Hát hogyne. Az minden vágyam.-mindkettőnket elkapott a nevetés. Mondanom sem kell, kicsit sem néztek minket a garázsban, de már megszokták Danieltől.

-Christian-mentem oda a csapatfőnökhőz. Nem sokára kezdődik a verseny és csak Checoval találkoztam.
-Vanessa, hát itt vagy. Beszéltél már Maxal?
-Nem, pont őt keresem.
-A pihenőjében van. Jos is vele van.
-Akkor inkább hagyom őket, hadd beszéljenek. -nem akarom megzavarni az apjával való beszélgetést.
-Nemsokára úgy is jönnie kell majd. Gyere addig oda adom a kis fülhallgatódat. -amint megkaptam már rutinosan tettem is bele a nyakamba.
-Kár hogy nekem nincs rajta mikrofon mint neked.-mutattam az övére.
-Mégis mit szeretnél te egy ilyennel?
-Rászolni a fiúkra. Mi mást.-ezen csak nevetett egy nagyot.
-Na majd jövőre szerzek neked egyett. Kiváncsi vagyok mit szólnának hozzá.
-Hidd el jól menne. Profin mondanám azt hogy box,box.-kacagtam fel egy kicsit.
-Már most is profi vagy benne. Lehet egyszer kiprobáljuk. Á Jos, na Max készen áll?-fogott kezett a férfi édesapjával.
-Sose volt még ennyire elszánt. Szia  Vanessa.-köszönt a férfi, amint rám nézett.
-Szia Jos.
-Max már kereset. -intézte felém a szavait.
-Megyek beszélek vele. -hagytam ott a két férfit és elindultam a holland pihenője felé.
Két kopogás után már be is nyitottam.
-Jöhetek?-dugtam be a fejem az ajtón egy kicsit.
-Végre itt vagy.-ölelt magához amint bementem.
-Nem kérdezem meg hogy hogy vagy, mert tudom hogy nem szereted ilyenkor. Csak annyit kérek, hogy vigyázz magadra nagyon, és adj bele mindent.-szorítottam meg jobban magamhoz.
-Mindent megteszek.- sajnos nem maradt sok időnk, így gyorsan elváltam tőle és már adtam is neki egy hosszú csókot.
-Köszönöm hogy itt vagy.-adott meg egy utolsó puszit a homlokomra.
Még mielőtt elindult volna ki az ajtón, megfogtam a kezét, ezzel megállásra késztetve.
-Bárhogy is alakul a verseny, szeretném ha tudnád hogy én nagyon büszke vagyok rád, ha számít ez valamit.
-Nagyon sokat számít bébi. De mennem kell.-még egy gyors puszi után már ment is ki.
Kicsit összeszedtem magam lelkileg és már mentem is ki utánna.

Annyira izgultam mint még soha az életemben. Sose gondoltam volna hogy valaha itt leszek abu dhabiban egy forma-1es versenyen, ami ráadásul a szezon utolsó versenye.
Az még aztán még inkább nem gondoltam ,hogy egy pilóta barátnőjének mondhatom magam. Itt izgulok a garázsban a többi emberrel együtt, azért hogy Max legyen az első. Ő legyen az az ember aki áthajt elsőként a kockás zászlón, ezzel világbajnok lehessen.
Ahogy kezdetét vette a verseny, szinte megszünt körülöttem a világ. Csak a versenyre tudtam koncentrálni, semmi másra.
A verseny vége felé hatalmas baleset történt a pályán. Az egész garázs szinte egy emberként ugrott fel, és ilyedten várta hogy mégis mi történik. Mindenki síri csendben volt, és csak a képernyőt tudtuk nézni. Nagyon megijedtem, tudtam hogy ez egy veszélyes sport, de élőben látni egy ekkora balesetet sose akartam, sőt már semmilyen sem többet.
Csak reménykedtem benne hogy ki tudják szedni az autó roncsaiból minden maradandó kár nélkül. Amint felcsaptak a lángok az autóban az én szememet is ellepték a könnyek. Grosjean egy nagyon jó ember, akinek családja van.
Ez volt az utolsó szezonja a forma-1ben, szerette volna jól befejezni a versenyt.
Hallotam amit a szerelők mondtak egymásnak.
A versenyt leállították, piros zászlós szakasz van.
Minden versenyző visszatért a garázsba addig amíg a mentés tart.
Óráknak tüntek ezek a percek.
Mintha valami csoda történt volna, amikor láttuk hogy kiugrik a roncsok közül. Nem akartunk hinni a szemünknek.
A Haas csapat nem tudott mondani semmit sem a pilóta állapotáról, hiába kérdezték többen is őket.
Amint a roncsot elszállították, és letisztítoták a pályát, ismét kezdetét vette a verseny.
Gyorsan elrohantam a csapathoz, szeretném tudni hogy Romain hogy van.
Günther nagyon ideges volt, ami érthető is ebben a helyzetben. Még nem tudunk semmit, hiszen még vizsgálják az orvosok. Csak annyit közöltek hogy átszállították a kórházba, és tartanak a viszgálatok.
-Ha tudsz valamit, kérlek értesíts majd. Nagyon aggódom én is.-kértem meg a csapatfőnököt.
-Rendben. Szólok majd. Vanessa, köszönöm hogy eljöttél, ez sokat jelent a csapatnak is és nekem is.
- Ugyan Günther, ez természetes. Ezt nem kell megköszönöd. Számomra mindent pilóta fontos. De kérlek majd akkor szólj hogy hogy van, jó?
-Persze szólok majd. De menj csak, most még úgy sem tudunk semmit. Ne maradj le a versenyről. Mi már nem tudunk itt mit tenni.-miután elköszöntem tőle, amilyen gyorsan csak tudtam rohantam vissza a Red Bullhoz.
Az utolsó pillanatban értem vissza a garázsba, remélve hogy nem késtem el.