Strange Feelings (M.V.)

16.fejezet

Ahogy kiszáltam az autóból nem akartam hinni a szememnek.
-Te most tényleg elhoztál egy vidámparkba?-álltam meg a férfi előtt és mosolyogva néztem fel rá.
-Igen. Remélem örülsz neki- én csak gyorsan megöleltem, hiszen nagyon boldog voltam.
-Köszönöm szépen.-engedtem el és még álltam előtte.
-Neked bármit. De gyere menjünk.-nem hittem volna hogy ezt teszi, de megtette. Megfogta a kezemet és úgy mentünk a bejárathoz. Nem tudom hogy most mi is van velünk, hiszen nem beszéltünk róla,
de kezdek egyre jobban beleszeretni ebbe a férfiba. Csak abban reménykedem hogy ő is hasonlóan érez.
Miután kiveszekedtük magunkat a pénztárnál, végre elindulhattunk befelé. Max nem engedte meg hogy én fizessen a jegyeket ,ahogy azt sem hogy akkor legalább a felét álljam. Ebből volt egy kisebb vitánk, de megegyeztünk hogy a kaját én fizetem ,ha tetszik neki ha nem.
-Na merre menjünk először?-ott álltunk nem messze a bejáratól, és nem tudtuk mit is csináljunk most, és merre menjünk.
-Menjünk körbe, így legalább megtudjuk mik vannak, és ami tetszik azt kiprobáljuk.-tetszett az ötlete, így csak elindultunk céltalanul.
Most nem fogtuk egymás kezét, de nagyon közel sétáltunk egymáshoz, így elég sűrűn összeért a kezünk.
-Gyere, nézd-mutatott Max a hullámvasút felé. Nem volt ugyan annyira nagyon óriási mint a filmekben, de számomra ez is nagyon nagy volt.
-Ugye nem akarsz rá felülni?-kérdeztem tőle félve, mire ő csak felhúzta a szemöldökét és úgy nézett rám.
-Csak nem félsz?
-Ugyan már, csak nem akarom hogy össze hányd magad.-fordultam el tőle, de belül szinte rettegtem.
-Nem fogom nyugi, de ezek szerint te nem félsz. Úgyhogy, gyere akkor menjünk.-húzott maga után. Nem mertem bevallani hogy félek, így elindultam a végzetem felé.
Volt egy kis sor elöttünk, így amíg vártunk én az egyik lábamról a másikra álltam. Sokszor szoktam ezt csinálni, főleg amikor ideges vagyok.
-Biztos hogy nem félsz?-hajolt oda hozzám Max és suttogott bele a fülembe.
-Nem-suttogtam ezt az egy szót.
-Hát nem volt valami meggyőző.-sajnálatomra elindult a sor, ezért mi is sorra kerültünk.
Miután leültünk és becsatoltuk magunkat, a szívem a torkomba dobogott.
-Ez nagyon izgalmas. Még sose ültem hullámvasúton.-úgy látszik kettőnk közül egyedül Max élvezi.
-Igen az.-nem mertem felé fordulni, csak néztem magam elé és szorítottam a kis vas rudat. Ezek szerint a férfi észre vette, mert pillanatok múlva már a kulcsolta is össze a kezünket  és letette kettőnk közé.
-Csak élvezd. Nem lesz semmi baj.-vettem egy mély levegőt ,amint megéreztem hogy elkezdünk gurulni.

-Soha többet ilyenre nem veszel rá.- már nem tudom hányadszorra mondtam el neki ,amint leszálltunk a hullámvasútról.
-Tudom, de te sem mondtad hogy félsz. Kíváncsi voltam meddig bírod, és héj le a kalappal a bátorságod előtt.-épp egy kis pizzériában ültünk és vártuk hogy kihozzák az ételünket.
-Hát köszi. Meg is hallhatunk volna. Te erre nem gondoltál?
-Nem, de ezek szerint te igen. De nem mondtál semmit sem.
-Mert nem mertem. Nem akartam hogy azt hidd hogy mindentől félek.
-Ugyan már, ezt nem is hittem volna. Azért bevallom én is egy kicsit féltem.
-Komolyan? Pedig te annyira nagyon vártad, és a te ötleted volt.
-Igen de reméltem hogy te lebeszélsz róla, de nem akartad bevallani hogy félsz.
-Szóval ha bevallottam volna, akkor nem ültünk volna rá fel?-ő csak vigyorova megrázta a fejét.
-Hát ez nagyszerű. -elég szarkasztikusan mondtam mert Max még nevetni is elkezdett. Szerencsére ezt a pillanatot a pincér törte meg, aki kihozta az ebédünket.
-Neked nem kellene diétát tartanod?-muszáj volt megkérdeznem, mert épp a szemem előtt tömi be a hamburgerét.
-Egy kis csalás belefér. Majd holnap ledolgozom.
-Tőlem nem tudják meg.-nagyon jó hangulatban telt az ebéd. Még egy jó darabig ott voltunk. Találtunk egy fotós automatát és minden áron ki akartam próbálni.
-Gyere Max ,kérlek.-már fogtam a férfi kezét és próbáltam magam után húzni.
-Muszáj?
-Jó ha nem akarsz, akkor nem kell. Megyek egyedül.-engedtem el a férfi kezét és indultam el a gép felé.
-Várj már. Megyek én is.-jött utánnam és együtt mentünk be a kis gépbe. Mind a ketten leültünk, hát elég kicsi volt a hely, ezért szorosan egymás mellett ültünk.
-Most mit csináljunk?-kérdezett rá Max és kicsit felém fordult.
-Nem tudom, nézz bele a kamerába és mosolyogj. Van tapasztalatod , nem lesz vele gond.-indítottam el a gépet, és csak mosolyogtam a férfira.
Max nem szólalt meg és még mindig engem nézett.
-Mi az?-ráncoltam össze a szemöldököm, mert szinte le sem vette rólam a szemét.
-Gyönyörű vagy.-éreztem hogy kezd vörösödni az arcom miatta.
-Komolyan mondom, gyönyörű vagy-nyúlt az állam alá, és emelte fel a fejemet, így muszáj volt belenéztem a gyönyörű szemeibe.
Nem tudom mi történt velem, de amint éreztem hogy Max kezd egyre közelebb hajolni felém, a kezeimet felvezettem az arcára és szinte belehajoltam a csókjába.
Mintha apró kis szikrák pattantak volna közöttünk. Nem ez volt az első csókunk ugyan, de most mintha mind a ketten bátrabbak lettünk volna  mint akkor. Sokkal erősebben és bátrabban csókoltuk a másikat.
Sajnos a ezt a pillanatot a gép csipogása zavarta meg, ami csak annyit jelentett hogy lejárt az időnk.
Egyikünk sem szólt egy szót sem, csak felálltunk és elindultunk kifelé. Max még gyorsan elrakta a képeket, ne hogy itt maradjanak.

-Köszönöm a mai napot. Nagyon jól éreztem magam.-fordultam felé az autóban, már a házam előtt.
-Nagyon szívesen. Én is nagyon jól éreztem magam. Máskor is elmehetünk majd ha akarsz.-na én soha többet nem ülök fel a hullámvasútra.
-Inkább máshová menjünk. Feljössz?-nem tudom miért kérdeztem meg, hiszen az egész napot együtt töltöttük, de már muszáj lenne beszélnünk arról ami kettőnk között történt.
-Ha nem probléma?-és már csatolta is ki az övét.
-Ugyan már Max, ha az lenne nem kérdeztem volna meg. Na gyere, csinálok egy teát.-már szálltam is ki a kocsiból és megvártam amíg ő is kiszáll.
-A cipődet vedd le.-szóltam rá ahogy beértünk a lakásba.
-Tudom ,már le vettem. Reggel is szóltal miatta.-én már el is felejtettem.
-Bocsi, csak kicsit hepciás vagyok erre. Gyere menjünk a konyhába.- miután mind a ketten odaértünk, neki láttam elkészíteni a teát.
-Nálam vannak a képek.-szólalt meg hirtelen, és már rakta is ki a kis képeket a pultra.
-Még nem is láttuk őket.-mentem oda mellé és a kis képeket keztem el nézni.
Éreztem magamon Max pillantását. Nem tudom mitől jöttem jobban zavarba. Attól hogy pár centire volt tőlem, és illata valami elképesztő volt, vagy attól amit a képeken láttam.
Öt kép volt összesen, de egyiken sem néztünk bele a kamerába. Mindegyik képen úgy viselkedtünk mintha egy pár lennénk. Az első két képen még egymást nézzük és a többi képen már csókolózunk.
Ott hagytam a képeket a pulton és inkább vissza mentem a másik oldalra, hogy befejezzem azt aminek nekiálltam.
-Vanessa-szólt hozzám, de úgy tettem mintha nem hallotam volna.
-Vanessa-szólt újra már kicsit eréjesebben.
-Mi a fenét csinálunk mi Max?-fordultam felé vissza, remélve hogy ő még tudja mondani.
-Nem értem mi a baj.-állt fel ő is és elindult felém.
-Az a baj ami a képeken van. Csókolóztunk Max, és nem ez volt az első.
-Tudom, de én nem bántam meg. Vagy te talán igen?
-Nem, és nem arról van szó. De beszélnünk kellene végre erről az egészről.- ő csak megállt velem szemben, mintha azt várná hogy én mondjam meg mi legyen.