Strange Feelings (M.V.)

6.fejezet

-Hello, jöhetek?-dugta be a fejét az ajtón, egy mosolygós,sárga sapkás, magas alak.
-Igen persze. Hadd mutatkozzak be, Dr.Vanessa Delon-nyújtottam felé a kezemet, amit ő szorosan meg is fogot.
-Hello Daniel Ricciardo. A McLaren egyik pilótája- sejtettem hogy ő az, hiszen neki van időpontja.
-Mi lenne ha tegeződnénk? Persze csak ha nem probléma.-kérdeztem meg tőle, miközben helyet foglaltunk a fotelekben.
-Szuper ötlet, akkor szólíthatlak Vanessának?-a mosolya még mindig nem hervadt le az arcáról.
-Igen, nyugodtan szólíthatsz annak. -mosolyogtam rá.
-Szuper, és doktornéninek?-kacsintott közben rám.
-Nana, azért van ám nálam is egy határ.-szóltam rá finoman, de őt nem hatotta meg csak nevetett egyett.
-Nyugi, a Vanessa nekem tökéletes. A doktornői megszólítást meghagyom másnak.-nem értettem miről beszél, de nem is akartam most belemenni.
-Nos, úgy gondoltam hogy mivel ez az első alkalom hogy találkozunk, szeretnélek kicsit jobban megismerni.-néztem a férfira, várva valami megerősítést hogy tetszik e neki az ötlet.
-Hát oké, de amúgy minden fent van neten ami érdekel.
-Nem az internetről szeretnélek megismerni. Nem az az ember érdekel amit a sajtó és az ujságírok kreáltak.
-látszott rajtahogy kicsit meglepte a válaszom, de nem ellenkezett.
-Hát most megleptél. A legtöbben nem foglalkoznak az érzéseinkel, vagy azzal hogy milyen emberek is vagyunk valójában. Mindenki már előítélettel áll az ember elé, csak azért mert olyat olvasót rólunk. Valakinek ezek miatt szimpatikusak vagyunk, de vannak olyanok akik ilyen  dolog miatt utál meg minket. Az miatt amit a sajtó mutat belőlünk.- sejtem hogy nem csak ő lesz ugyan ezen a véleményen. Hiszen a média csak kis részleteket mutat belőlük. Az interjúk és a cikkek úgy vannak beállítva, és megirva ahogyan ők akarják.
-Hát én pont ezért nem néztem utánna egyikötőknek sem. Titeket szeretnélek megismerni, nem azt az embert akit ők bemutatnak. Szóval? Hogy érzed most magad?
-Jól. Szeretek itt lenni. Szuperek a szurkolók is, a csapat is elég jó.-két szón megakadt a fülem.
-Elég jó? Ezt hogy érted?
-Hát sehogy. Csak így jött ki. Jó a csapat, szeretek ott lenni. Ez az első szezonom velük még új minden. Meg kell szoknom az egészet.-vette le a sapkáját és a lábára tette.
-Hogy hogy új csapatot választottál? Mi volt az elözővel?
-Két évig szólt a szerződésem és kaptam egy új ajánlatot. A mclaren nagyon jó csapat, szeretnék velük nyerni is.
-De eddig ahogy láttam sajnos ez nem jött össze. Mit gondolsz van ennek valami oka?-nem szeretnék nagyon belemenni a csapat munkába , hiszen ehez nem értek.
-Szerintem nincs. Csak meg kell szoknom az autót és minden jó lesz.-betanult szöveg.
-Valamiért azt érzem, hogy ezt a szöveget már párszor elmondtad. Nem akarom eröltetni a dolgokat. Ha úgy gondolod szeretnél róla beszélni akkor szívesen beszélek veled amikor szeretnéd. Most inkább mesélj arról milyen ember is vagy, milyen valójában Daniel Ricciardo.
-remélem elöbb utóbb megnyílik majd nekem.
-Vidám ember vagyok, de szerintem erre már rájöttél-nevetett fel- szeretek sportolni, új dolgokat kiprobálni. Pozitívan szeretem látni a világot.
Szeretem a családomat és a barátaimat is, mindent megtennék értük.
-Milyen a kapcsolatod a családoddal?
-Nagyon jó. Anyáék támogattak egész gyerekkoromban és még most is. Nélkülük nem lehetnék most itt. Ez miatt mindig is hálás leszek nekik.- látszik rajta ahogy szereti a családját, és ez nem csak valami szinjáték.
-Ők is biztos nagyon büszkék rád. Kevés embernek adatik meg az ami neked.
Nem sokan mondhatják el magukról hogy bekerültek a forma-1be.
-Hát igen nagyon sok tehetséges pilóta van akinek nincs lehetősége rá-volt még bőven idönk Daniellel, így elég jól sikerült megismernem. Hamar megnyílt, de érzem hogy vannak olyan dolgok amikről nem szívesen beszél, és ezt megértem. Nem akartam már az első találkozáskor feltépni a régi sebeket, vagy a régi emlékeket. Remélem nemsokára sikerül tényleg az igazi Danielt megismernem, hiszen már most látszik hogy nagyszerű ember.

Mivel már elég késő volt, így mára abba hagyom a munkát és vissza megyek a szállodába. Sikerült megismernem a Haas pilótákat, a Williams, Alpha Tauri és ugye a McLaren pilótáit. Megismertem Pierret, és azt kell mondanom hogy egy nagyszerű embernek tűnik. Elég sok mindenen ment keresztül ebben a két évben, de nem adja fel, és hisz az államiban. Fontos szerepe van a csapatban, ez nem kizárt. Minden csapatban van egy személy, akire a csapat épít. Valahol nyíltan kimondják, valahol titokolják. Ez érthető, hiszen építkeznie kell a csapatnak ha nyerni akarnak.
Amint kiértem az épületből láttam hogy még jó páran vannak itt. Valószínűleg a versenyre készülnek, és még mindig a kocsin dolgozhatnak.
Mivel kaptam saját kocsit, ezért nem kell folyton taxit hívnom, így könyebben tudok a-ból b-be menni.
Épp a kártyámat kerestem a táskámban, mivel ki kell jelentkeznem hogy ki tudjak menni, amikor valaki megfogta a kezemet ezzel megállásra késztetett, és egy elég nagy rántást éreztem.
-Óvatosan doktornő, a végén még összetöri magát.-húzott magához közelebb, szinte már a mellkasához préslet az illető, ezért fel kellett rá néznem.
-Köszönöm Max. Nem figyeltem.-ha nem ránt vissza ,pont neki mentem volna egy oszlopnak. Ez is csak én lehetek.
-Azt látom. Mi volt olyan fontos hogy még képes lettél volna magad miatta összetörni?-engedte el a kezemet és vigyorogva nézett rám. Én kicsit hátrébb álltam, mert kicsit közel voltunk egymáshoz.
-A kártyámát kerestem, hogy ki tudjak menni.
-Nem az van a nyakadba akasztva?-nyúlt oda a mellkason felé és emelte fel a kis kártyát,ami a nyakamba logótt.
-Ezt nem hiszem, hogy felejthettem el.-csaptam a homlokomra.
-Doktornő, ennyire lefárasztott a mai nap ,hogy még az is elfelejted, hogy a nyakadba volt végig akasztva?-még szélesebb lett a mosolya mint volt. Ezek szerint jól szórakozik rajtam.
-Nem mondom hogy könnyű nap volt, de majd megszokom, remélem. Hát köszönöm hogy megmentettél attól hogy össze törjem magam.
-Nagyon szívesen. Máskor is szívesen segítek, nem kell hozzá életveszélyes állapotba kerülnöd.-ez volt a végszó és mind a ketten elindultunk a kapuk felé, ahova eredetileg is tartottam.
-Elvigyelek?-kérdezett rá miközben a parkoló felé mentünk.
-Nem kell köszönöm. Kaptam saját autót.-emeltem fel a kocsi kulcsait.
- Hát akkor holnap találkozunk Vanessa. Vezess óvatosan.
-Ahogyan te is Max. Szia.-köszöntem el tőle és indultam el a kocsi felé, ami a parkoló ellentétes oldalán volt mint az övé.