Strange Feelings (M.V.)

29.fejezet

A buli keresés nem ment épp a legkönyebben.
Sajnos már minden jó hely telle volt, hiszen a jegyeket előre meg kellett venni.
Azért két nap alatt elég nehéz volt egy jó helyet találni, hiába segített be Charlotte is. Ő is amiket tudott már eléggé telle voltak, vagy idősek voltak ott. Az meg nem a mi helyünk lett volna.
Max ugyan felajánlotta hogy segít, de úgy voltunk vele hogy majd mi megoldjuk. Nem hitte el hogy nélküle is megy, és sajnos úgy néz ki hogy igaza lesz a végén.
-Na jó feladom. Semmi sincs. -dobtam le a telefont a földre.
A kanapé előtt ültünk, egy egy pohár borral a kezünkben.
-Ne már valami biztos van.
Ne add fel.-adta vissza a kezembe a telefonomat Lili.
-Lili nincs semmi. Már minden telle van vagy valami idős buli lesz.
-Biztos találunk valamit.
-Nem lennénk ekkora szarba, ha nem húzod Pierre agyát.
-Micsoda? Én nem is húztam az agyát.
Nem tehetek róla hogy konktrétan bekéretőzöt egy nem létező buliba.
-Mondjuk nem akart volna menni ,ha nem mondod neki azt hogy te buliba mész.
-Jó ez igaz. Kicsit elcsesztem. De akkor most mi legyen?-nézett rám én is teljesen tanácstalan voltam.
-Nem tudom. Rendezünk mi egy bulit.-vetettem fel az ötletet, amin egyből elkezdett nevetni.
-Egy jó vicc. Komolyan, még hogy mi?
-Azért ennyire nem volt vicces.-szóltam rá mert már jó lenne ha abba hagyná a röhögést.
-De az volt. Mi meg a buli szervezés. Sose csináltunk olyat. És amúgy is, akkor egyből lebukunk hogy nincs is semmilyen hely.
-Mi az hogy lebukunk? Ez a te ötleted volt. Én mondtam hogy semmi ötletünk, de te mást mondtál ,egy bizonyos francia férfi miatt.
-Igen is együtt bukunk. Te is velem vagy benne, ahogy már Charlotte is. Úgyhogy együtt bukunk.
-Szuper.-forgattam meg a szemeimet és inkább megittam az italomat.
Már egy jó ideje csendben voltunk és csak néztünk ki a fejünkből, amikor szinte a semmiből megszólalt.
-Max nem tudna segíteni? Egy csomó embert ismer.
-Na nem. Biztos hogy nem szólok neki.-ellenkezdtem egyből.
-De most miért? Biztos tud valami olyan helyet ahova bemehetünk.
-Nem szólok neki és ezt most fejezd be.
-Na légyszi. Kérlek.-nem szeretem amikor ilyen ,mert minden hülyeségre rá tud venni.
-Nem. Így is elkönyvelte hogy biztos nem találunk semmit. Nem akarom hogy igaza legyen.
-Légyszi, más lehetőségünk már úgy sincs.

-Mit csinálsz?-mentem be a szobába, mert már végeztem a mosogatással. Nem szeretem ha a koszos edények és a tányérok ott maradnak csak száradni.
-Csak szimulátorozok. Kiprobálod? -fordult felém a gép előtt ülve.
-Ha megmutatod hogyan kell használni.
-Persze, na gyere.-állt is fel és már ültetett is le a kormány elé.
Minden nagyon részletesen elmagyarázott, úgy érzem a végén még profi leszek benne.
-És hogy megy a buli keresés?Márcsak egy napotok van ám.-kérdezett rá, miközben én már versenyzetem.
-Megyeget.
-Tényleg? És mit találtatok eddig?
-Van egy két hely. -Nem akartam neki elmondani hogy semmi sincs, mert akkor tudja hogy igaza volt.
-Na és mik?-csak nem hadja abba a kérdezősködést.
-Hát tudod van olyan nyugis parti, nem is egy.
-Mi az a nyugis parti?
-Hát tudod. Ami az időseknek van.-ezen akkorát nevetett hogy szerintem még a szomszéd házba is hallották.
-Most komolyan? Az idősek buliába akartok menni? Ez jó.-sajnos mivel kiestem a versenyből, így felé fordultam és vettem egy mély levegőt.
-Segítened kell.
-Na és miben?-hajolt hozzám közelebb.
-Tudod hogy miben.
-Aa, mond ki szépen.
-Segits valami bulit keresni. Légyszi.-a legszebb mosolyomat próbáltam felvenni.
-Nem tudok neked nemet mondani, főleg ha úgy nézel.-nyomott egy csókot a számra.
-Akkor segítesz?
-Igen segítek.
-Azért töröld le azt a vigyord a képedről Verstappen.-Olyan önelégült vigyor volt a képen amit már volt szerencsém látni, amikor neki van igaza.
-Biztos hogy nem. Nekem volt igazam. Nélkülem nem fog menni, de ezt már mondtam.
-Na inkább menj és kérdezz rá egy pár helyen, hogy hova férünk be.
-Nyugi, van egy szuper hely. De hogy megnyugodj, mingyárt jövök-állt fel mellőlem és már ment is ki telefonálni.
Pár perc múlva vigyorogva vissza jött. Akkor már tudtam hogy sikerült elintéznie.
-Na már meg is van. Látod bébi ,ennyi lett volna. Csak meg kellett volna kérned rá.
-Köszönöm. -Adtam egy csókot neki, és már álltam is volna fel, ha Max megengedi.
-Na probáld csak meg még egyszer. -már indította is el újra a programot.
-Úgy is utolsó leszek. De nekem mindegy.-azt kell mondanom hogy kezdek egyre jobban belejönni. Utolsó nem lettem ugyan, de azért eléggé a végén jártam a mezőnynek. Max csak jókat nevetett rajtam, főleg amikor párszor kicsúsztam.
Épp helyet cseréltünk hiszen nekem ennyi épp elég volt, amikor csörgött a telefonom.
-Szia lili.-a holland férfi csak rám nézett de nem mondott semmit.
-Szia na sikerült valamit intézni?
-Igen sikerült. Hála Maxnak- néztem a férfira aki csak vigyorogva nézte a monitort.
-Jaj de jó ezer hállám. De majd te meghálálod neki.
-Persze ezért jössz nekem eggyel.
-Jó jó tudom. De ez már biztos?
-Igen biztos. Nyugi megvan.
-Szuper, már Pierre is írt hogy hol is lesz a buli mert érdekli. De úgy csináltam mint aki nem láttam. Szóval jó lenne ha elküldenéd hova is kell majd menni, mert már jó lenne neki válaszolni.
-Oké, nyugi mindjárt küldöm.
-Oksa, addig is pá-pá.- meg sem várta hogy válaszoljak már tette is le a telefont.
-Na mi az? Megnyugodott hogy én elintéztem, amit ti nem tudtatok?-Kérdezett rá Max, kihangsúlyozva hogy ő intézte el.
-Igen, meg. El tudnád majd neki küldeni a címet?
-Persze de ez miért olyan fontos neki?
-Pierre.-nem is kellett mást mondanom, mert amint meghallota a nevét már el is kezdett nevetni.
-Na küldöm, még mielőtt lebuktok itt a francia barátunk előtt.-csak kidugtam a nyelvemet és már hagytam is ott a szobába.

Hiába volt hideg kint, imádom a kilátást amit Max lakásából lehet látni.
Magamra tekertem egy plédet és kiültem kicsit az erkélyre.
Monaco még ebben a hideg időben is gyönyörű.
Jó volt kicsit gondolkodni.
Annyi minden történt velem hirtelen ebben az évben, hogy még szinte fel sem fogtam. Sikerült a diplomám amire mindig is vágytam, új munkahelyem van és ha ez nem lenne elég, egy olyan hely amire milliók vágynak. Járom a világot egész évben, csodálatos helyeket láthatók és csodálatos embereket ismerhettem meg, akiket már a barátaimnak hívhatok.
Amikor elválatam a munkát, sose gondoltam volna hogy ez lesz a vége.
Nem elég hogy új barátaim lettek, de a munkámnak köszönhetően megismertem azt az embert ,akit még magamnak is nehezen vallatom be de megszerettem. Igen, beleszerettem Max Verstappenbe.
Még sose mondtam neki, ahogyan ő sem nekem, de tudom hogy mit érzek.
-Min gondolkodsz?-jött ki hozzám, kezében két bögrével, és ült is le mellém az egyik székbe.
-Csak az életemen. Elég sok minden történt velem ebben az egy évben.
-vettem el tőle az egyik bögrét, amiben forró csoki volt.
-Ahogyan velem is. Tudod sose hittem volna hogy ebben az évben világbajnok leszek. Minden beleadtam ahogyan eddig is, és most össze jött.
-Mert egy nagyszerű sofőr vagy. És nagyon finom forró csokit is tudsz csinálni. Imádom.
-Oo, szóval csak azt imádod?
-Miért mit kéne még imádnom?-Néztem félig rá, miközben beleittam az italomba.
-Mondjuk egy magas, szexi, pilótát.-úgy tettem mint aki gondolkodik ,de tudom mire megy ki a játék.
-Hát most hogy mondod, Danielt is nagyon megszerettem.
-Igen Danielt? És mi van egy szuper holland férfival, aki forró csokit csinált neked?-nem mondtam semmit, csak letettem a poharamat az asztalra és fél álltam. Elvettem tőle az övét és ugyan úgy lettetem az enyém mellém.
Megfogtam az arca két oldalát, és úgy hajoltam le hozzá hogy egy magasságba legyen az arcunk.
-Egy szuper, szexi, cuki, holland férfit is nagyon imádok sőt, talán kicsit jobban is.
-Csak talán? Mi van akkor ha én azt mondom ,hogy én viszont nagyon imádlak.-hajolt közelebb hozzám és már éreztem az ajkaimon a meleg leheletét.
-Ahogyan én is Max.-néztem bele a szemeibe és pillanatok múlva már az ölébe ülve csókoloztunk.