Strange Feelings (M.V.)

26.fejezet

A délután egész nyugisan telt. Nagyon sokat beszélgettem Viktóriával és később Sophie is becsatlakozott. Nagyon kedvesek voltak, mind a ketten. Rengeteget meséltek Maxról és a kiskoráról. Tudtam hogy rengeteg időt töltött az édesapjával a versenyek miatt, de azt nem tudtam hogy ennyire keményen fogta.
Épp Viktoria mesélt a kisfiáról amikor valaki hátulról átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia bébi.-én csak felé fordítottam az arcomat, már amennyire tudtam és úgy mosolyogtam rá.
-Szia álomszuszék. Kialudtad magad?
-Igen.-a két nő csak mosolyogva figyelt minket. Max leült mellém és a fejét neki döntötte a vállamnak.
-Na kisfiam, ne hogy vissza aludj itt. Nemsokára itt lesz Tom is.-szólt rá az édesanyja.
-Hozza Lucát is ugye?
-Igen, úgyhogy kapd össze magad tesó.-több sem kellett Maxnak. Amint meghallotta hogy jön az unokaöccse is egyből felült.
-Mikor érnek ide?
-Nemsokára. Ha minden igaz akkor pár perc és már itt is lesznek.-Hallottuk hogy csöngetnek, így Viktória már ment is az ajtóhoz hogy beengedje az új vendégeket.
-Sziasztok.-köszönt egy magas férfi kezében egy kisgyerekkel.
-Hello haver. -jött oda Maxhoz és pacsizott le vele.-Gratulálok, jó kis verseny volt az utolsó.
-Az biztos. Na add oda végre az unokaöcsémet.-a kicsi már nyújtotta is a kezét a nagybáttya felé.
-Tom ,hadd mutassam be neked a barátnőmet. Vanessa ő Tom, Viktória férje.
-Szia Vanessa Delon.-köszöntem a férfinak, ő ugyan úgy bemutatkozott.
-Na akkor ha ez már megvolt,márcsak apádnak kell majd jönnie.
-Ő majdcsak holnap jön. Együtt megyünk majd az interjúra, de utánna csinálhatunk valamit.-vetette fel az ötletet Max, már a földön ülve és a kicsivel játszott.
-Én benne vagyok. Majd kitalálunk valamit. -Ült le Vik is a földre közénk.
-Mi lenne ha elmennénk gokártozni?-nézett a többiekre Max, majd rám.
-Én sose gokártozam, úgyhogy nekem jó.
-Akkor oda megyünk. Szívd fel magad Vani, mert ők nem szeretnek veszíteni.-mutatott Vik az édesanyjára és a báttyára.
-Majd hagylak nyerni-nézett rám Max vigyorogva.
-Na köszi.-A délután nagyon hamar eltelt. Mire észbe kaptunk már javában este volt és a kis család már ment is haza.
Maxal vacsora után elmentünk a szobájába, hiszen hiába aludt ő délután, mind a ketten fáradtak voltunk.
-Menj nyugodtan zuhanyozni, majd megyek én utánad.-dőlt el az ágyon, és tette a kezét a feje alá.
-De ugye nem alszol el megint mire végzek?-fordultam felé már a ruháimmal a kezemben.
-Nyugi nem fogok. Lehet lemegyek beszélek anyával kicsit.
-Jól teszed. Ha végzek lehet felhívom Lilit, vagy Lottet még nincs olyan késő.
-Jól van akkor én inkább lemegyek. Nem akarom majd megzavarni a barátnős csevejt.-állt fel az ágyról és már indult is ki a szobából.

-Ugye itt nem fogunk zavarni?-Néztem Sophiera, aki csak a fejét rázta.
-Nem nyugi. Most vagy először Maxal ilyen interjún?
-Igen. A  verseny alatt voltam már, de ez más.
-Ott azért nagyobb a zsongás mint itt. Nemsokára jön majd Max, ahogy látom Jos már végzett.-igaza volt, épp felénk tartott az előbb említett férfi.
-Mindjárt Max következik. Én gyorsan elmegyek egy kávéért, és ezeket leszedetem magamról. Sietek vissza.-már ment is ki a kis szobából.
Percek múlva már a fiatal holland férfi is ott volt a kamera előtt.
Nagyon sok mindenről beszéltek, és a vége felé szoba került az utolsó verseny is. Videókat mutattak neki, főleg az utolsó körről és az utánna lévő pillanatokról.
Látszott rajta hogy elérzékenyült. Még nem nézte meg a videókat, mert szerinte nincs benne semmi olyan amit ne élt volna át.
Én is most láttam először ezt az összeállítást és nagyon megható volt.
Amiket mondott, még soha sem volt  ennyire nyílt egy ilyen interjún.
Minden érzését elmondta amit akkor érzet, és az a rengeteg bántás amit ő kapott és a mai nap kap, hiába nem mutatja tudom hogy fáj neki. Ő nem ezt érdemli, sose érdemelte ezt.
-Vanessa, gyere vége van.-szólt Sophie de annyira elbambultam, hogy észre sem vettem.
-Mi?
-Végeztek, gyere menjünk.-így elindultunk kifelé, és megvártuk kint a két férfit.
-Minden rendben?-kérdő tekintettel nézett rám, de én csak megráztam a fejem.
-Mjndig azt mutatja hogy minden rendben van. Hiába tudom hogy bántja a dolog, nehezen nyílik meg. Ha el is kezdi mondani akkor inkább abba hadja és eltereli a témát.
-Max mindig is ilyen volt. Nehezen nyílt meg másoknak. De amióta veled van, sokkal nyitottabb. És az hogy már megpróbál veled beszélni ezekről a dolgokról, nála ez már nagy haladás.
-Tudom. Már az első alkalommal amikor találkoztam vele, akkor már tudtam hogy vele nehéz lesz. Más amikor a pályán vagyunk, és más amikor otthon vagyunk ketten. Mintha nem akarna vele terhelni..
-Tudom. Fog majd beszélni róla, csak adj neki egy kis időt. Fontos vagy neki ebben biztos lehetsz.
-Már mindenhol titeket kerestünk.-jöttek oda hozzánk.
-Kellett egy kis friss levegő. Bent nagyon meleg volt.
-Mehetünk akkor?-csak ránéztem Maxra mire ő csak vigyorova nézett rám.
-Gokártozni. Vikkék oda jönnek.

-Na sikerült felszívnod magad? A báttyám és a szüleim nem igazán tudnak vissza venni a versenyzésből.-húzta fel a cipzárt az overálján Viktória.
-Mondanám hogy igen, de nem. Sose ültem még gokártba, és félek hogy egyből a falnak megyek majd.-nevettem fel kicsit kínomban.
-Annyi baj legyen. Szerintem én is. Na menjünk mert már biztos lázban égnek.
-Oké,menjünk.-miután kiértünk már mindenki ott várt minket. Max kezében két sisak volt.
-Na csajok, megvagytok?-Maxnak nagyon jó kedve volt, aminek örültem.
-Azt hiszem igen.-néztem végig magamon.
-Azért még valami hiányzik. Bár így is nagyon szexi vagy.-hajolt hozzám közelebb hogy más ne hallja.
-Te is nagyon szexi vagy benne, mint mindig.-adtam egy apró csókot neki és már léptem is hátrébb.
-Ha már mindenki itt van, akkor neki is kezdhetünk. A 6os számú gokart a tiéd Vanessa, megfelel?-nézett rám Jos mire én csak bólintottam.
-Ezt még vedd fel.-adta a fejemre Max a sisakot. Hát nem volt valami kényelmes.
Amint mindenki megvolt, már szálltunk is be a gokárta.
Elég nehezen tudtam magam becsatolni, de szerencsére sikerült.
Sipszóval kezdtük el a versenyt.
Amint meghallottam egyből elkezdtem nyomni neki, de láttam hogy sorban előznek meg a kanyarban.
Nagyon élveztem, igaz hogy párszor ütköztem egy kicsit, de nagyon jó érzés volt.
Tény hogy én voltam az utolsó de akkor is nagyon jó volt.
-Hát bébi, sajnos ez most nem jött össze. De nagyon ügyes voltál.-ölelt meg Max nevetve.
-Nagyon vicces vagy. De azért élveztem. De segíts ezt levenni.-kértem meg és már vette is le rólam a sisakot.
-Na Vanessa, milyen volt az első versenyed?
-Hát Jos meg kell mondanom nagyon tetszett, de nem hiszem hogy világbajnok leszek majd-ezen mindenki jót nevetett.
A többiek mentek meg egy pár kört, én pedig inkább kintről néztem őket.
Most Tom is becsatlakozott, addig én vigyáztam a kis Lucára.
A kicsi nagyon aranyos volt, tetszett neki hogy körbe körbe mennek a pályán.
Hát az eredmény nem volt nagyon meglepő. Max nyerte meg ezt is. Ő aztán tényleg nem tud veszíteni.