Strange Feelings (M.V.)

8.fejezet

Másnap ismét korán már a pályán voltam, hiszen ma is jön egy pár csapat.
Többek között az Aston Martin, Mercédes ,Alpine és nem utolsó sorban a Red Bull is.
Először az Alpinosokkal kezdtem. Sikerült megismernem egy fiatal pilótát, akiben elég nagy a versenyszellem, valamint egy többszörös világbajnokot is.
Sose hittem volna hogy valaha is ilyen emberekkel dolgozom majd együtt, de mindenki nagyon kedves volt.
Már javában a délutánban voltunk és most ment el a mercédes többszörös világbajnoka. Lewis nagyon kedves ember, nagyon jól el lehet vele beszélgetni. Nem úgy áll a dolgokhoz hogy ez most neki muszáj, hanem inkább úgy mint egy jó kis beszélgetés ami segít neki. Tudja hogy bármit is mond az kettőnk között marad, és ezt az összes pilóta tudja.
Gyorsan elrohanok ebédelni egyett, mielőtt még a maradék két csapat pilótája is sorra kerül.

Épp az étterem felé vettem az irányt, amikor szembe jött velem egy nagyon mosolygós alak és egy kissé komorabb figura.
-Hello doki. Hova hova?
-Sziasztok fiúk. Ebédelni készülök, és ti merre mentek?
-Maxal most végeztünk az intejúkkal, és gondoltuk mi is beülünk enni egyett. Velünk tartasz?
-Köszi Daniel, de nem szeretnék zavarni, és amúgy sincs valami sok idő.
-Gyorsan eszünk ha kell.-most szólalt meg először Max.
-Rendben. De megfulladni nem kell.-mosolyogtam a két férfira.
-Na akkor menjünk ,és együnk végre.
Beérve az étteremben most is nagyon sokan voltak. Szerencsére sikerült találni egy asztalt a terem egyik oldalán, így miután kikértük az ebédünket arra felé vettük az irányt.
Max mellém ült és Daniel velem szemben fogalt helyet.
Én egy sima cukkinis tésztát kértem, a fiúk viszont valami húst zöldséggel.
-Oké Vanessa ,mesélj kicsit magadról.
-Mit szeretnél tudni Daniel.-néztem a férfira aki velem szemben ült.
-Nem tudom. Mindent. Hogy kerültél a forma-1be, van testvéred, hol laksz, miért pont pszichológus lettél?
-Jézusom Daniel, az egész életére kiváncsi vagy?-szólt rá Max.
-Most miért? Kíváncsi vagyok.
-Semmi baj. A kérdéseidre a válasz akkor sorba, nos egyke vagyok, monacóba élek, és a volt főnököm ajánlott be.
-Nem is tudtam hogy te is monacói vagy. Milyen kicsi a világ, vannak egy páran a mezőnyből akik ott laknak.-nézett itt a melletem ülő férfira.
-És miért pszichológus lettél?-kérdezett most rá Max.
-Hát nem tudom. Segíteni szeretnék az embereknek, és ez egy jó irány hozzá. Tudom hogy nehéz megbízni egy idegen emberben, és elmondani neki a problémákat és az érzéseket, de én azért vagyok hogy segítsek megérteni és megoldani azokat.
-Hát ez nem semmi. És a szüleid?
-Anyukám fodrász, apukám meg sebész.
-Wow, két orvos egy családban az nem semmi. Biztos nagyon büszkék rád.-Daniel nem is sejti mennyire.
-Na és ti? Mondjuk Maxról már tudom hogy monacóban él, és te Daniel?
-Én ausztrál vagyok ugyan, de monacóban élek.-na az állam itt esett le.
-Hogyan? Az előbb miért nem mondtad?
-Daniel márcsak ilyen. Előadja hogy ő a nagy farmer, holott ugyan úgy monacóban lakik mint a legtöbbünk.
-Na azért elég sokszor hazamegyek ausztriába. Szeretek ott is lenni.
Na de mesélj csak Vanessa, a barátod hogy viseli hogy járod a világot?-pont a legjobb kérdést tette fel.
-Hát sehogy. Mivel nincs barátom.-ezen mind a két férfi meglepődött.
-Hogy hogy? Nem azért de rohadt csinos csaj vagy ,és nem utolsó sorban még okos is.
-Aranyos vagy Daniel, de így alakult.
-Nemrég ért esetleg véget? Már bocs hogy így bekérdeztem.-nézett rám Max.
-Nem, nem igazán. Már több mint egy éve vége van. De most meséljetek kicsit ti is? Ha annyira kíváncsi voltál a magánéletemre, akkor most te jössz.-néztem az ausztrál férfira aki csak tovább vigyorgott.
-Tudod egy ilyen pasiért mint én bolondulnak ám a nők, de sajnos most egyedül vagyok mint a kisujjam.
-Pedig bolondulnak érted a nők nem?-kezdte el piszkálni az előző mondatával Max.
-Bolondulnak is. De nem akarok minden héten más csajjal lenni. Jó lenne már végre találkozni egy olyan csajjal, aki magamért szeret és nem a pénzemet.
-Hidd el, fogsz majd találni egy ilyen nőt.
Na és te Max? Eddig nem igazán meséltél semmit.-fordultam a mellettem ülő férfi felé.
-Szingli vagyok, ha annyira érdekel doktornő.-Húzta a száját egy huncut mosolyra.
-Nem pont erre voltam kiváncsi. De nekem már mennem kell, köszönöm ezt az ebédet fiúk, majd még találkozunk.-miután ránéztem a telefonomra, realizáltam hogy már alig van időm és már jönnek is a többiek.
-Mi még találkozunk később, Vanessa.-köszönt el Max.
-Szia Van. -intett Daniel is és már mentem is.

-Hello Sebastian Vettel.-nyújtotta felém a kezét a férfi amint beért hozzám.
-Hello Vanessa Delon. Ülj csak le nyugodtan. Ugye nem baj ha tegeződünk?-mivel most találkoztam vele először ezért ismét meg kellett kérdeznem. Ma már nem tudom hányadszorra.
-Ugyan már nekem nem gond, ha neked sem. Elvégre te vagy az orvos.-ült le és tette is keresztbe a lábait.
-Nos, hogy érzed magad? Mármint mit gondolsz erről az egészről? -mutattam körbe. Sokan úgy álltak először hozzá, hogy nem tetszett nekik, hiába nem mondták, láttam rajtuk.
-Én személy szerint örülök neki. Jót tesz ez majd mindenkinek. Kell ez a pilótáknak. Rengeteg dolog történik itt, és kell a segítség, még ha sokan nem is akarják bevallani még maguknak sem.
-Ennek örülök hogy így gondolod. De térjünk kicsit vissza rád. Te hogy érzed magad.
-Hát furcsán. Nem fogok hazudni, örülök hogy itt lehetek, de valahogy más.
-Új csapatban vagy ha nem tévedek ugye? Ez az első szezonod velük?
-Igen, az első. Nem tudom, mintha nem érezném már ugyan azt a tüzet mint eddig.
-Én azt mondom adj magadnak még egy kis időt. Tudom hogy ez már a szezon másik fele. De új csapatban vagy, és lehet hogy valami új sikerélmény kellene.
-Hát nem tudom. Jó lenne mondjuk valami jó helyen végezni, de nem tudom erre mekkora az esély.
- A családod hogy viseli hogy ennyit utazol? Ha jól tudom akkor vannak gyerekeid is ,ugye?
-Igen. Nagyon hiányoznak, de amikor tudnak eljönnek ők is. Most kicsit megint rosszabb a szünet után, főleg az első verseny. Az az igazság hogy a fiúkat többet látom mint a saját gyerekeimet.-itt kicsit felnevetett, de tudom hogy ez nem egy boldog nevetés volt.
-Ahogy eddig hallotam, szükség is van rád itt.
-Hahh, Mick volt már nálad talán?- mosolygott rám amint megkérdezte.
-Igen. De többet nem mondhatok.
-Tudom. Megpróbálom támogatni amiben csak lehet.
-Régóta ismered őt?
- Nagyon régóta. Még az édesapját is ismerem, ő volt a példaképem.
Volt szerencsém találkozni vele, még akkor amikor kisgyerek voltam, ő már akkor a forma-1be versenyzett.- elég jó hangulatban telt a beszélgetés Sebastiannal, nem számítottam rá hogy ennyire megfog nyílni már az első alkalommal.
Kicsit más volt a helyzet ezek után, hiszen most két olyan ember jön majd, akikkel már találkoztam.

Checoval jót beszélgettünk, elmondta hogy kicsit izgult az miatt, hogy egy top csapatban van, és hogy Max a csapattársa. Nem tudta hogyan fog teljesíteni egy ekkora csapatban, és ez miatt elég sokszor szorongott is egy kicsit.
Checo után Maxnak kellett volna jönnie, de még nem érkezett meg. Már kb 10 perce késik, ilyet eddig egy versenyző sem csinált.
Nem épp így ismertem meg ebben a pár alkalomkor amikor találkoztunk, de lehet rosszul gondoltam róla a dolgokat.
Már épp azon voltam hogy megkeresem, amikor kinyílt az ajtó és berobogott rajta nagy hévvel a holland férfi.
-Itt vagyok.-ült le a székre ami az asztalommal szemben volt.
-Több mint 10 percet késték. Talán valami bocsánat vagy valami?-álltam fel és indultam el az asztalom mögül.
-Bocs, volt egy kis dolgom, de már itt vagyok.
-Hát képzel nekem is dolgom van már 10 perce. Szerinted én meddig fogok rád itt várni? Ez nem így működik Max. Másnak is van és volt is dolga, mégis időben mindenki ideért ,csak te nem.
-Jó sajnálom. De most már itt vagyok, úgyhogy beszélhetünk vagy nem tudom mit kell csinálni.
-Először is kelj fel, és ülj át oda. Másodszor nem vagyok hajlandó neked könyörögni, csak azért hogy két mondatot kiszedjek belőled.-sajnos volt már hozzá szerencsém, és tudom milyen amikor nem akar ott lenni valahol.
-Igérem, nem fogok bunkó lenni. Már így is késtem, úgyhogy most nem ellenkezek.
-hát erre nagyon kiváncsi leszek.