Strange Feelings (M.V.)

41.fejezet

-Adj bele mindent Charles.Én neked szurkolók, de ezt el ne merd mondani senkinek.-fenyegettem meg a monacói pilótát, aki csak vigyorogva megrázta a fejét.
-Tudtam ám hogy én vagyok a kedvenced.
-Csak Max után. Na menj, és készülj el. Sok sikert és csak okosan.-öleltem magamhoz a férfit. Charles a kapcsolatunk nagyon jó, szinte már olyan számomra mintha a báttyám lenne, ahogyan Daniel is.
Nagyon sajnálom hogy Dannek ez lesz az utolsó versenye, de biztos vagyok benne, hogy vissza fog térni, és erősebb lesz mint valaha.
Gyorsan befejeztem mindent, és már rohantam is a Red Bullhoz. Nem akartam lemaradni semmiről.
-Szia Vanessa. Már megijedtem amikor nem láttalak. Azt hittem máshol nézed az utolsó versenyt.
-Szia Christian. Volt még egy kis dolgom, és el akartam vele végezni.
-Már furcsa volt hogy nem láttalak. De így már akkor értem, miért csak most értél ide. Max is mindgyárt jön, márcsak egy két dolgot még megbeszélnek a fiúkkal.
-Rendben, nem akarom zavarni. Majd ha végez akkor majd beszélek vele.
-Terveztek valamit az ünnepekre?-meglepett hogy Christian rákérdezett.
-Még nem tudom.  Előbb legyünk túl mindenen és majd meglátjuk.
-Már nem kell sokat várni és vége a szezonnak. Ez az év teljesen más volt mint amire számítottam, és jó értelemben. Voltak ugyan bukkanok és problémák, de kinél nem? És nézz oda, miket értünk el idén. Márcsak Checonak kellene megszereznie a második helyet.
-Biztos mindent megtesz majd érte. De elég szoros lesz majd a verseny.
-Tudom. Leclerc nagyon jó versenyző, de remélem a ferrari most is valamit elront a stratégiában-nevetett fel egy kicsit.
-Kinek kell mit elrontania?-jött oda Max is vége.
-Senkinek. Csak beszélgettünk hogy szoros verseny lesz a mai, Checo és Charles között. Arra mondtam , hogy remélem a ferrari ismét elront valamit.
-Nem lesz arra szükség Christian. Jobb autónk van, és már mondtam. Ha kell segítenk Checonak.
-Tudom Max. Tudom.-tette a főnöke a kezeit a fiatal férfi vállára.- De menj lassan kezdődik a verseny. Nekem is már mennem kell. Doktornő, tudod hogy hol tudod nézni a versenyt.-mosolygott rám a férfi mire én csak bólintottam.
Miután elment ketten maradtunk Maxal.
-Nincs valami sok időnk már. De amint vége a futamnak és letudtunk mindent, vissza megyünk a szállodába és reggel haza megyünk. Két napig ki sem szállunk az ágyból.
-Csakugyan? És akkor mit fogunk enni? -kulcsoltam össze a kezeimet a nyaka körül. Már be volt öltözve, de az overált még nem húzta fel teljesen, csak a derakán lógot. Nagyon szexi ilyenkor.
-Hidd el bébi, nem fogsz akkor ételre gondolni.
-Na menj inkább,mert a végén még nem fogsz tudni a versenyen koncentrálni.-engedtem el a nyakát nevetve, mire ő csak közelebb húzott magához a derekamnál fogva, és egy gyors csókot adott.

Nagyon szoros volt a verseny, és azt kell mondanom hogy a ferrari elképesztő versenyen van túl. Charlesnak sikerült megszereznie a második helyet ,mint a világbajnokságban ,mint a versenyen. Max lett az első, hiszen olyan tempót diktált amit senki sem tudott vele szemben tartani.
Nagyon örülök a fiúknak és tudom hogy ez fájdalmas pont a monacói férfinak ,de megmutatta hogy mire is képes.
A díjátadás után vártuk hogy a fiúk végre leérjenek hozzánk.
Charlotte is itt volt ahogyan Lili is. Bár a barátnőm inkább Pierrel volt a hétvégén, de most ő is velünk volt és várta a fiúkat.
-Mindig ennyit kell rájuk várni?-kérdezte Lili miután körbe nézett, de eddig egyik férfit sem láttuk.
-Sajnos igen. Még van egy kis dolguk a médiával. De nemsokára biztos végeznek.- próbálta egy kicsit megnyugtatni Lilit Charlotte. Pierrel a kapcsolatuk már egyre komolyabb, de nagyon védik magukat a nyilvánosság előtt.
-Már jó lenne ha jönnének.
-Nyugi pár perc és itt lesznek majd.-sajnos nem igazán így történt. Még vagy 10 percig vártunk rájuk, mire végre oda értek hozzánk.
-Gratulálok. Nagyon ügyes voltál.-öleltem meg Charlest.
-Köszi Vani.
-Engem meg sem dicsérsz? Na szép.-fordította el a fejét Max.
-Hé,már megdicsértelek ma nem is egyszer. De tudod hogy szeretlek, és számomra te vagy a világ legjobb pilótája. Bármi is történik.-álltam meg előtte és fordítottam magam felé az arcát.
-Tudom bébi, én is nagyon szeretlek.-nézett rám vigyorogva. A kis szemét ,úgy tett mint aki megsértődik, és én még be is dőltem neki.
-Na srácok mehetünk akkor?-nézett körbe a társaságon Pierre ,miután csatlakozott végre ő is hozzánk.
-Igen, menjünk.-így a kis csapatunk vissza indult a szállodába, és tartottunk egy kisebb buli félét.

Az ember azt gondolná hogy ha vége a szezonnak ,akkor már végre pihenni is lehet. Hát nem éppen így van. Maxot szinte alig láttam a következő héten, hiszen rengeteg dolga volt még.
Hol a gyárba volt, hol interjúkat adott.
Idén is mint ahogyan minden évben, megszervezik a gálát, ahol részt vesz a nyertesen kívül, az első három helyzet is.
Idén kicsit jobban érzem magam ebben a helyzetben ,mint mondjuk tavaly, mert most jelen lesz Charlotte is, hiszen Charles a második lett.
A ruhám már megvan.
Most kicsit könyebben ment, mert tudtam milyen ruha illik egy ilyen helyre.
Sajnos kicsit későn értünk a szállodába, hiszen Maxéknak volt még dolguk a gyárban, ezért későn indultunk el.
A gálán most is rengeteg ember volt ahogyan rengeteg újságíró is.
Most más volt minden mint tavaly.
-Nagyon gyönyörű vagy ebben a ruhában.-hajolt oda hozzám Max, már az asztalnál ülve.
-Te is nagyon jóképű vagy öltönyben. Mikor kell menned?
-Nemsokára. Örülök neki hogy ebben az évben is velem vagy és támogatsz.
-Mindig támogatni foglak Max. -fogtam meg a kezét ami a lábamon pihent.
-Szeretlek bébi.- időm nem volt mondani már semmit ,mert jöttek neki szólni, hogy mennie kell.
Gyorsan elővettem a telefonomat hogy amit tudok, mindent megörökítsek.
Amint felért a színpadra, az első első dolga az volt hogy szóva tegye, hogy elég hosszú volt a séta a szimpadig. Nem is ő lenne, ha ezt nem hozta volna fel.
Ezen mindenki az asztalnál jót mosolygott.
Charlotték másik asztalnál ültek, így csak a díjátadás után tudtunk találkozni.

-Szia Vani. Gyönyörű vagy. -ölelt magához a fiatal nő.
-Szia Lotte, ahogyan te is. Charles?
-A fiúkkal, ott.-mutatott a hátam mögé, hiszen  monacói férfival még nem találkoztam.
-Mégis mit néznek ennyire a telefonon?-mind a hárman ott álltak és a telefont bámulták.
-Nem tudom. Megnézzük?- mivel kiváncsiak voltunk ,ezért oda mentünk a fiúkhoz.
-Hát ez szép. Mi itt szenvedünk miattatok, ebben a ruhában és cipőben, erre ti focimeccset néztek?-tettem csípőre a kezeimet.
-Mi, mi nem is.-dugta el a telefont Checo a zsebébe.
-Ne már kicsim. Világbajnokság van. Lemaradunk róla.- tudtam hogy Max kiváncsi a meccsre, de ezt azért nem hittem volna hogy itt nézi.
-És akkor addig mi mit csináljunk? Nem miattunk vagyunk ám itt?-Kérdezett most rá Charlotte is.
-Tudjuk. Csak adjatok légyszi 20 percet és mi is csatlakozunk hozzátok.-kért meg minket Charles.
Mi csak egymásra néztünk és bólintottunk egyett.
-Oké, 20 percet kibírunk.-egyeztem bele.
-30-szólt közbe Max.
-Mi?
-30 perc és vége a meccsnek. Most mindegy az a tíz perc nem?
-Sokkal jössz majd még nekem ezért Verstappen. Remélem tudod.
-Szeretlek bébi.
-Gyere Lotte, mert a végén még egy óra lesz majd. Fél óra, és nem több.-szóltam még nekik oda, és már hagytuk is ott őket.
Így alakult hogy ez este nagy részét egyedül töltöttük, mert a fiúk a meccset néztek. De ennek ellenére elég jól éreztem magam.
Miután a fiúk is vissza tértek hozzánk, sokkal jobb volt az este.
Mindenki jól érezte magát, annak ellenére ,hogy sajnos a csapat akinek szurkoltak kiesett a bajnokságból.