Strange Feelings (M.V.)

10.fejezet

-Csak nem honvágy?

-Jézusom. Most majdnem szívrohamot kaptam.-kaptam a mellkasomhoz oda, hiszem nagyon megijedtem.
-Bocs, nem akartalak megijeszteni. -támaszkodott neki közben a korlátnak.
A két kis erkélyt kb 1 M távolság választja el egymástól és mivel mind a kettőnk szobájába égett a lámpa, így jól láttuk egymást.
-Semmi baj, csak nem számítottam rá, hogy valaki egyszer csak megszólal.
-Nos, honvágyad van?-Tette fel újra a kérdést.
-Nem tudom kicsit. Most minden nagyon  furcsa nekem.-ismertem be a férfi előtt.
-Hát ez érthető. Idegen országba vagy, tök idegen emberekkel. De hidd el ,hamar megszokod majd.
-Hát remélem. Amúgy kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Te azon nevettél annyira ,mert feltünt hogy egymás mellett van a szobánk is?-muszáj volt megkérdeznem.
-Igen, nem elég hogy egy szinten lakunk, de még a szobánk is egymás mellett van.-mosolygott közben rám.
-És még így is elkerültük egymást.
-Hát igen, még így is.
-De én most megyek, elteszem magam holnapra. Szerintem tedd te is ezt, hiszen holnap lesz a nagy nap.
-Kipihent leszek holnap,nyugi. De neked jó éjszakát Vanessa.
-Neked is Max.-ezzel ott hagytam a férfit és bementem a szobámba.
Hiába feküdtem le, az álom nem jött a szememre.
Elővettem a telefonomat és felmentem a közösségi oldalaimra. Nem szoktam megosztani és kitenni nagyon semmit, maximum havonta vagy két havonta egy egy képet, de azt is csak storyba. De többször át szoktam futni a hírfolyamokat, hátha látok rajta valamit érdekeset.
Belépve instagrammra egy csomó követési kérelmet dobott fel. Először nem értettem, de amint rámentem akkor láttam ,hogy a pilóták aktiválták magukat.
Ezek szerint megtalálták a profilomat.
Mindenkit vissza követtem, és egy két profilt meg is néztem.
Épp az egyikükét néztem át ,amikor értesítést kaptam ,hogy Maxnak tetszik az egyik képem.
És nem sokkal ez után már egy üzenetet is kaptam.
- Csak nem elkerül az álom?-csak ennyi állt benne semmi más.
-Csak ilyenkor van időm erre, tudod sok a munka.-pár perc után már meg is kaptam a választ.
-Fontos emberekhez, sok idő kell.
-Főleg egy  emberhez aki még késik is.
-Újra elnézést kérek érte. Kicsit elnéztem az időt, de ígérem többet nem fordul elő.
-Remélem is,mert nem szeretek várni.
-Ezt jó tudni ;)
Holnap ezek szerint a McLaren vendége leszel?
-Hát, nem sokszor kapok ilyen ajánlatot, és élek is vele. Úgyhogy igen.
-Akkor ezek szerint már Ricciardo fan lettél?
-Nem, mindenkinek ugyan úgy szurkolók. Nekem az a lényeg ,hogy egyben érjetek vissza a verseny végén.
-Hát, még így sem szurkolt nekem senki.
Azért remélem legközelebb nagyobb támogatást kapok majd, mint most.
-Ennél nagyobbat? Nem vagyok benne biztos hogy jobb is tudok lenni.
-Szerintem tudsz te jobb is lenni.
Ez volt az utolsó üzenet amit váltottunk aznap este.

Már az irodámban voltam ,és márcsak Charlesra várok hogy jöjjön. Ő az utolsó pilóta, és pár óra múlva kezdődik is a verseny.
Kopogást hallottam az ajtó felől, így csak kiszóltam hogy szabad.
-Szia, jókor jöttem?-jött is beljebb, de megállt az ajtóban.
-Szia Charles, igen. Gyere beljebb, ülj le nyugodtan.
-Köszi. Elég jó kis irodád van.-nézett körbe a kis helységben.
-Szerintem is, kicsit még idegen számomra, de megszokom. Voltál már valaha pszichológusnál?-tettem fel neki a kérdést.
-Öhm, még nem. Miért kellett volna?
-Nem tudom, csak kíváncsi voltam hogy voltál-e már. De mivel még nem, ezért elmondom én hogyan dolgozom ,jó?
-Oké.
-Nos, én azért vagyok most itt hogy segítsek nektek, ha szeretnétek valamiről beszélni. Mindegy miről, nem csak a versenyzésről beszélhetünk. Szeretnélek titeket jobban megismerni, milyen embereket is vagytok, miért épp a forma-1, mit szerettek csinálni ha szabadidőtök van bármiről beszélhetünk.
-Oké. Hát én meg azt hittem, hogy ez olyan kibeszélem a problémáimat és ennyi.
-Charles, azért vagyok itt hogy segítsek amiben csak tudok. Jó?
-Jó.
-Nos, akkor miért épp a forma-1?
-Hát kiskoromban sokat gokártoztam és  édesapám és a keresztapám is nagyon sokat támogattak benne. Nekik köszönhetem hogy most itt lehetek.
-Biztos nagyon büszkék rád.-láttam az aktáját, tudom hogy meghalt az édesapja ahogyan a keresztapja is egy balesetben.
-Remélem.
-Ha jól tudom akkor a keresztapád is Forma-1es pilóta volt, ugye?
-Igen. Jules nagyon jó volt. Ha ő még élne, akkor ő lenne most a ferrari pilótája.
-Szólj ha nem akarsz róla beszélni ,jó? Elmeséled mi történt?-ő csak bolintott.
-Épp egy verseny volt, és volt egy munkagép a pályán, ő pedig belement. Komában volt nagyon sokáig, de nem élte  túl.
-Nagyon sajnálom Charles. Nem kell róla beszélnünk most ha nem akarsz.
-Nem semmi baj. Jól vagyok.-látszott rajta hogy fáj neki, de nem ez az első alkalom, hogy róla beszél.
-Tudod hihetetlen erős ember vagy. Nem sokan lennénk képesek egy ilyen tragédia után, beülni egy ugyan olyan autóba, és azt csinálni amit te.
-Köszönöm. Ez volt mind a kettőnk álma.
-Az előbb említetted, hogy ha Jules élne akkor ő lenne a ferrari pilótája, ezt hogy érted?
-Már felfigyelt rá a ferrari, tárgyaltak is. Ha nem történt volna meg az ami történt, akkor most Jules lenne itt és nem én.
-Tudod, én pont nem így gondolom. A forma-1 nem éppen az a hely, ahová minden sportoló bekerül. Úgy tudom hogy elég nehéz a király kategóriába bekerülni ,ugye?
-Igen, nem könnyű. Valakinek sajnos sosem sikerül.
-Na pont ez a mondat a lényeg. Az hogy valaminek sosem sikerül. De neked sikerült Charles, nem azért vagy itt mert nem érdemled meg, hanem pont az ellenekezője. A másikra vissza térve, tény hogy nem értek ugyan ehhez, de ezért annyit én is tudok, hogy egy akkora múltú csapathoz mint a ferrari, semmilyen sajnálatból nem lehet bekerülni. Oda érdemek kellenek. És te kiérdemelted, és megmutattad hogy ott a helyed a csapatban. Veled még sokra viszik majd, és ezt hidd el ők is nagyon jól tudják. Higgy magadban, neked itt a helyed.
-pár percig csendben volt, mire megszólalt.
-Köszönöm. Ez most kicsit kellet. Az utolsó versenyem nem sikerült valami jól , és eddig a szezon sem úgy alakul ahogyan szerettük volna.
-Még elég sok van vissza ebből a szezonból, de ha most nem is jön össze, gondolj a következő. Új szezon, új lehetőségek. Ki tudja, lehet a következő világbajnok ül most itt velem szembe.- ezen kicsit felnevetett.
-Remélem egyszer össze jön majd.
-Biztos vagyok benne. -még beszéltünk ezek után monacoról is, elmondta hogy sajnos eddig mindig valamilyen probléma vagy baleset miatt abba kellett hagynia a versenyt. Ez miatt piszkálta Daniel is, de tudja hogy nem rosszból mondta.
Mesélt a barátnőjéről is, így kicsit el tudtuk engedni a beszélgetés elejét.

-Szia Daniel-mentem oda a férfihoz, aki már a garázs előtt volt teljes harci felszerelésben.
-Szia, már azt hittem nem is jössz.-ölelt meg, ami kicsit furcsa volt.
-Volt még egy kis dolgom, na várod már a versenyt?
-Igen, remélem jól sikerül majd. De gyere, bemutatlak a többieknek.-így megismertem a McLaren garázs tagjait.
Épp Danielel és Landoval beszéltem, hiszen a fiatal pilóta is csatlakozott hozzánk amint észre vette hogy ott vagyok, amikor a főnökük oda jött.
-Sziasztok. Vanessa , jó téged itt látni. Ezek szerint nálunk nézed a versenyt?
-Szia Zak. Igen ha nem zavarok.-néztem a csapatfőnökre akivel már korábban találkoztam.
-Ugyan már, dehogy zavarsz. Örülök neki hogy itt vagy. Ez az első alkalom hogy garázsból nézed a versenyt?
-Igen, eddig sose volt ilyen lehetőségem.
-Nem is nagyon néztél forma-1t.-szólt közbe most Daniel.
-Micsoda? Ez hogy lehet?
-Úgy drága barátom, hogy a doktornő eddig csak pár versenyt látott.-újságolta Landonak az ausztrál férfi.
-Hát ezt gyorsan be kell pótolni.
-Azon vagyok. Sőt, láttam hogy van egy netflixes sorozat is rólatok. Már tervbe van véve hogy megnézem.
-Hát az nem rossz amúgy, de mégsem egy verseny hétvége.
-Nem, de én elég sokat szerepelek benne. Engem imád a kamera.- kicsit sem nagy Daniel egója. De ebben semmi kétségem sincs.
-Na jól van te szupersztár, ideje lenne már mennetek. Vanessa meg velem jön.-küldte el őket Zak, így mi is elindultunk kicsit beljebb a garázsba.
-Tessék ezt vedd majd fel, és itt tudod majd nézni a versenyt.-adott oda egy fülest, ami hasonló volt mint ami az ő nyakába is volt.
-Köszönöm, és azt is hogy most itt lehetek.-tettem bele a nyakamba, hiszem még nem kellett.
-Ne viccelj, örülök neki hogy itt vagy. És annak is hogy ilyen jól kijösz a fiúkkal.
-Annak én is.
-Na de nekem ki kell mennem, nemsokára kezdődik a verseny.
-Rendben és sok szerencsét.-ezzel ismét egyedül maradtam.
Nem sokkal később már rajthoz is álltak, és lassan kezdetét vette a verseny.

Nagyon izgalmas volt élőben végig nézni ez egész verseny.
Az egész garázs nyűzsgőt ahogy a fiúk vissza értek. Mindenki gratulált nekik, tény hogy nem ők nyerték meg, de talán ez volt a legjobb versenyük eddig a szezonban.
Láttam Danielen hogy kicsit mintha szomorú lenne, de amint oda ért hozzám a mosolya a szokásos volt.
-Hogy tetszett? -állt meg velem szemben kezében a kulacsával.
-Nagyon tetszett. Ügyesek voltatok.
-Azért annyira nem. De remélem lesz majd jobb is.
-Biztos vagyok benne.-probáltam egy kis lelket önteni belé, mert látszik rajta ahogy jobbat akart.
Miután Daniel elment, mert interjúra kellett menni, én is úgy döntöttem ideje lenne vissza mennem az irodámba, és lassan a szállodába is.
Épp a Red Bull garázsa előtt mentem el, ahol elég nagy volt a hangzavar, valószínűleg ünnepelnek, amikor valaki kikiáltott nekem onnan.
-Vanessa-futott oda hozzám Max.
-Szia, gratulálok a győzelmedhez. Nagyon szép volt.
-Köszi, már mész is?-már át volt öltözve, hiszen az előzö overálja tiszta pezsgő lett.
-Igen, még gyorsan bemegyek az irodába és lassan indulok vissza a szállodába.
-Mikor megy a géped?
-Holnap délelőtt.-kicsit furcsáltam hogy megkérdezte.
-Este lesz egy kis összejövetel, amolyan buli felé, eljöhetnél te is. Úgy is csak holnap mész haza, mint mi.
-Nem is tudom, nem hiszem hogy ott lenne a helyem. Ez a ti bulitok, van mit megünnepelni.
-Ugyan már, mások is lesznek ott ,nem csak a csapat. A fiúk is jönnek majd.-erre nem igazán tudtam már mit mondjak.
-Oké, és hova kell mennem?-Adtam be a derekamat, mire a mosolya még szélesebb lett.
-8ra ott vagyok nálad, addig készülj el. Nem kell nagyon kiöltözni, csak jól éreztük magunkat.
-Hát rendben van. Akkor majd találkozunk. Úgy is tudod hol a szobám.-mosolyogtam rá én is.
-Bizony, és ez az én titkom. Akkor majd nemsokára megyek.
-Rendben. Még egyszer gratulálok.
-Köszi.-ezzel el is indultam, hiszen nem maradt sok időm készülődni.