Strange Feelings (M.V.)

37.fejezet

Már itt vagyunk Magyarországon a Hungaroringen. Sose voltam ebben az országban, de Max szerint nagyon szép.
Hát remélem lesz időnk majd kicsit körbe nézni.
Péntek délután van és mára végeztem a fiúkkal. Seb elég nagy port kavart, miután bejelentette hogy vissza vonul az év végén.
Én már tudtam róla, hiszen az előző futamon már elmondta. Nagyon meglepett vele hogy ezt a döntést hozta meg, de amint kimondta, látszott rajta hogy megkönyebbült. Remélem nem fogja megbánni a döntését.
-Vanessa-hallotam hogy Charles szólt, így megálltam, és megvártam amíg a monacói pilóta utol ér.
-Szia Charles.-köszöntem neki amint oda ért hozzám.
-Szia. Beszélhetnénk? Tudom hogy én majd csak holnap megyek, de szeretnék valamit kérdezni.
-Persze. A Red bullhoz tartok. Elkísérsz? Addig is tudunk beszélni.
-Persze úgy is jó lesz.
-És mit szerettél volna kérdezni?
-Charlotte holnap reggel jön, de én sajnos nem tudok kimenni elé a reptérre. Szóval ha neked lenne úgy időd, akkor el tudnál menni érte?-nézett rám nagy szemekkel.
-Persze, nekem úgy is csak délelőtt kell bejönnöm. Mikor ér ide?
-Köszi Vani. 8kor landol a gépe. A koraival jön hogy időben itt legyen. De biztos nem gáz?
-Dehogy is Charles. Van időm, és simán vissza érünk mire nekem jönnöm kell majd. Majd szólj Lottenak hogy én megyek elé, és nem te.
-Rendben, majd szólok neki. Még egyszer köszi Vani. Életmentő vagy.-álltunk meg a Red Bull előtt, mert közben ide értünk.
-Ugyan már. Szívesen kimegyek elé.
-Oké akkor beszélek majd vele. De nekem rohanom kell, mert Matttia megöl ha elkések. Még így is meg kell keresnem Carlost.
-Mclaren. Ott keresd, Landoval volt amikor utoljára láttam.
-Szuper, akkor mehetek vissza. Még egyszer köszi.
-Szívesen Charles. Szia.-köszöntem el tőle mert ő már indult is el a társa után.

Szerencsére a reptéren hamar megtaláltuk egymást a monacói lánnyal, így gyorsan el is indultunk vissza a pályára.
Egész úton csak beszélgettünk, és zenét hallgatunk. Jó volt egy kicsit kiszakadni a pályáról.
A paddockba beérve Charlotte a ferrárihoz ment, én pedig a Red Bullhoz hiszen volt még egy kis időm.
Maxot nem láttam sehol, de Checo szerint a pihenőjébe ment, nem olyan régen.
-Szia, zavarok?-dugtam be a fejem az ajtón, hátha megzavartam valamiben.
-Szia bébi. Ugyan már, gyere be. Hogy hogy már itt vagy? Nem Lotteért mentél?-fordult felém ahogy leültem mellé.
-De, de már itt is vagyunk.
-Csak nem száguldoztál? -nézett rám vigyorogva, mire én csak a fejemet ráztam.
-Nem, de elég jól lehetett haladni. Nem mindenki olyan ám mint te.
-Én csak a pályán száguldozok, sehol máshol.
-Na persze. Amúgy nem készülnöd kellene már?-a szabadedzés nemsokára kezdődik, de ahogy látom Max még nem nagyon készülődik.
-De mindgyárt neki is állok. Segítesz?-állt fel és vigyorogva nézett rám.
-Nem, és én már megyek is. Hagylak csak készülődni, még a végén elkésel itt nekem.-álltam fel én is, de Max egy centit sem ment arréb, így szinte teljesen összeért a mellkasunk.
-Hát ha mást nem is, de levenni segíthetsz majd.
-Na jól van Verstappen. Engedj inkább.-toltam el kicsit a mellkasánál fogva.
-Amugy, te tudtál arról hogy Sebastian abba hadja a versenyzést?-Kérdezett rá, amikor látta hogy indultam el az ajtó felé.
-Igen, már beszéltünk róla. De ezt nem mondhattam el. -fordultam vissza felé, de ő addigra már póló nélkül állt előttem.
-Hát meglepett vele mindekit. Christian el sem akarta először hinni.
-Az ő döntése, és mint mondta már régóta gondolkodik rajta.
-Tudom, csak váratlanul ért mindenkit. Én sem hittem volna hogy ez lesz neki az utolsó szezonja.
-Nagyon sokan nem hitték el. Kicsit talán még ő sem. De már meghozta a döntést, és el kell ezt fogadni. A családjával szeretne lenni, és most lesz rá ideje.
-Nem sok időnk van a versenyek között sajnos. Megértem a döntését, én is ezt tettem volna a helyében.-már lassan készen lesz, így inkább elköszöntem tőle és már indultam is ki a garázsba. Remélem minden rendben lesz az időmérőn, bár elég kiszámíthatatlan az időjárás erre felé.

Sajnos nem úgy alakult az időmérő ahogyan Max szerette volna. A 10.helyről kellett rajtolnia. De ismét bebizonyította hogy miért is egy oroszlán a pályán. Nagyon büszke voltam rá, amint a kockás zászló leintette az első helyen.
Amint kiszállt az autóból szinte beleugrott a többiek nyakába.
Nem hittem volna hogy sikerül neki megnyernie ezt a versenyt, de bebizonyította hogy még erre is képes.
A díjátadó után elindultunk vissza a szállodába. Én már ma este hazamegyek, de Max marad mert valami videót kell felvenniük a hondának.
-Akkor te holnap után jössz?-csuktam be a bőröndöm tetejét mert már mindent elpakoltam.
-Igen, biztos nem akarsz itt maradni?
-Nem, én hazamegyek. Nem nagyon lesz időd, én meg nem akarok a szállodába lenni egész nap.
-Jól van. Charlesékkal mész akkor ugye?
-Igen, majd Charlotte szól hogy mikor lesznek készen. De lassan megyünk majd.-neztem rá a telefonomra, és igazam is volt. Lotte már írt hogy 10 perc és lent találkozunk.
-Lassan mennem kell. Te meg vigyázz magadra. Okosan száguldozz azzal az autóval.-ültem bele az ölébe, mert az ágy szélén ült eddig.
-Ahogyan te is. Nélkülem mész haza, szóval neked jobban kell vigyáznod majd. Írj amint felszálltatok és hívj ahogy hazaértél majd, jó?-ölelte át a derekamat. Mire én csak belefúrtam a fejemet a nyakába.
-Nagyon,nagyon vigyázz magadra. Szeretlek Max.-néztem bele a szemeibe.
-Én is Vanessa. -adott egy szenvedélyes csókot, és már álltam is fel az öléből.
-Kikisérsz?-vettem fel a táskámat és már indultam is volna el a bőröndöm felé, de már el is húzta előlem.
-Még jó hogy. De mondtam hogy kiviszlek a reptérre.
-Nem kell. Azért ne tegyél meg egy ekkora utat.-leérve a földszintre már ott vártak a többiek.
-Csá haver.
-Sziasztok.-köszönt Max nekik és már félre is hívta Charlest.
-Nem lesz fura nélküle hazamenni? -Kérdezett rá Charlotte.
-De. Már megszoktam hogy vele jövök sokszor és vele is megyek.-Közben a fiúk is vissza értek így egy gyors búcsú után, már indultunk is el az autó felé.
A reptéren rengetegen voltak, elég nehéz volt átverekedni magunkat a tömegen, de szerencsére Charles megoldotta.
Miután felszálltunk a gépre még gyorsan írtam Maxnak egy üzenetet, mielőtt felszállunk.
-Akkor holnap reggel menjek?-kérdezett rá Charlotte.
-Igen. Légyszíves. Egyedül nem hiszem hogy menne.
-Szívesen segítek már mondtam.
-Minden kell segíteni?-szólt közbe a monacói férfi.
-Pakolni.
-Mit akarsz pakolni?
-Ne legyél már ennyire értetlen. Oda költözik Maxhoz.
-Mi? Ő tud róla?-nézett rám nagy szemekkel.
-Amolyan meglepetés lesz. Remélem örülni fog majd neki.
-Biztos. Már épp ideje volt.-Szólt be Lotte,mire csak kidugtam a nyelvemet. Ezen mind a ketten jót nevettünk.
-Miért pont most?
-Most értem magam késznek rá.-néztem rá a férfira ,mire ő csak bólintott egyett hogy megérti.
Sokszor szoktunk egymásnak mesélni Charlesal, amikor egy egy beszélgetés van. Így ő is sokkal könyebben megnyílt és egy nagyon jó barátot ismertem meg benne