Strange Feelings (M.V.)

34.fejezet

-Daniel végre!-öleltem magához a férfit, mert már nagyon hiányzott.
-Szia Vani. Jó végre itt lenni.-szipantott nagyott a levegőbe.
-Azt el is hiszem. Már alig vártam hogy ide érj. Van ám mit mesélned, te te kis hazug.-csiptem meg a kezét, mire ő csak nevetve elrántotta.
-Mi én? Mégis mikor hazudtam én neked?-Tette a kezeit a mellkasára és úgy nézett rám.
-Na ugyan mikor? Hm? Mikor akartad elmondani hogy együtt vagytok?
-Bocsiii, de nem telefonon akartam elmondani. Képzeld együtt vagyunk Heidivel.
-Nagyon vicces vagy. De örülök nektek.-öleltem meg.
-Na szép, erre kell bejönnön a paddockba. A barátom, a barátnőmet ölelgeti.-jött oda hozzánk Max.
-Szia haver.-pacsizott le vele Daniel.
-Hello. Hallom együtt vagytok Heidivel. Gratulálok haver.-Daniel csak rám nézett, mire én csak megrántottam a vállamat.
-Valakinek el kellett mondanom.-mentegetőztem egyből.
-Mondanod? Inkább panaszkodnod. Egész nap azt hallgattam tegnap ,hogy neki nem mondtad el, és hogy Norris előbb tudta meg, mint ő. Ja és hogy ezért ki fog nyírni ha találkoztok, de ahogy látom szent a béke.
-Bocsi, de Lando hallott telefonálni és egyből rájött. De megígérem ,hogy mindent elmondok jó?
-Még jó hogy. Ez a minimum. De nekem mennem kell srácok, lassan jönnek hozzám, majd még találkozunk.
-Írj ha végeztél és együtt ebédelünk.
-A szabadon foglak Ricciardo. Szia drágám, majd találkozunk.

Most van a szezon első versenyhétvégéje és nagyon sok pilótával nem találkoztam tavaly óta.
Ilyen például a mostani pilóta is, akire várok.
-Szia ,már itt is vagyok.-jött is be egyből, és már ült is le a megszokott kis fotelben.
-Szia Sebastian. Hogy vagy?-most is mint kb. mindig mosolyog.
-Nagyon jól. Jó volt ez a szünet. Nagyon sok időt tudtam a családdal tölteni.
-Ezek szerint teljesen feltöltödtél?
-Mondhatni igen. De ahogy látom neked is nagyon jól telt a szünet. Gratulálok nektek Maxal, és sokáig. Én örülök nektek.
-Köszönöm Seb. Ez nagyon jól esik.
-Láttam a cikket én is. De nem fogalkozz vele. Találkoztál már vele?-gondolom Totora gondol.
-Nem, még nem. De úgy is előbb utóbb fogok, de nem érdekel már. Mesélj inkább hogy telt a szünet?
-Nagyon jó volt. A gyerekek szinte le sem szálltak rólam az első napokban. Jó volt végre a családdal lenni. Tudod elgondolkodtam azon ,hogy mi lenne ha abba hagynám.
-Mármint a versenyzést?
-Igen. Több időm lenne a családomra, és már elértem mindent amit ebben a sportban el lehet érni.
-Ezek szerint már gondolkodtál rajta?
-Igen, vagyis inkább csak beszéltünk róla otthon. De nem tudom, még mindig ég bennem az a láng, ami arra késztett hogy itt legyek és bizonyítsak.
-Ezt neked kell eldöntened. Senki sem dönthet helyetted. Te ülsz abban az autóban, de bárhogy is döntesz majd, én mindenben támogatlak és itt leszek bármikor ,amikor szükséged lesz rám.
-Köszönöm Vanessa. Ez nagyon jók esik.
Lehet szükségem is lesz majd rá.
-Akkor bármikor szívesen beszélek veled.
Gondolkodtál már rajta máskor is?
-Tavaly még nem jutott eszembe. Még bizonyítani akartam, de most úgy érzem hogy ennek már nincs értelme. Vannak nálam sokkal jobb versenyzők. Itt vannak a fiatal tehetségek, most rajtuk a sor hogy bizonyítsanak. Én már megtettem. -mosolyogott el, valószínűleg az emlékek miatt.
-Hihetetlen tehetség vagy Sebastian. Ezt senki sem veheti el tőled. Mégcsak most kezdődött el a szezon, ha még nem hoztad meg a döntésedet, akkor azt tanácsolom, hogy gondold át még, és a számodra a legjobb döntést hozd.
-Megfogadom a tanácsodat Vani, mint mindig.

Az ebéd nagyon jó hangulatban telt. Max nem tartott velünk, mert neki dolga volt, de Daniel egy percig sem hagyott unatkozni. Elmesélt mindent, hogy hogyan alakult a kapcsolta a barátnőjével, és elég sokat kérdezett is rólunk Maxal.
-Akkor nem költöztél oda hozzá?-tömött egy adag zöldséget a szájába.
-Nem, és azóta nem is hozta fel a témát. Nem tudom hogy csak azért ,mert nem meri vagy mert már nem akarja.
-Már hogyne akarná. Inkább csak szerintem tart attól, hogy megint vissza utasítod. Nem igazán van ehhez hozzá szokva.
-Tudom, ott is hagyott a parton.
-Na ne-nevetett fel Daniel.
-De igen, és halkabban légyszíves. Mindenki minket néz.
-Akkor mi van. Hadd nézzenek, tudom hogy csodálatos vagyok.
-Jaj Daniel-nevettem fel a férfin, mert tényleg hihetetlen egy ember sokszor.
-Na szóval, vissza térve a mi kis oroszlánunkra, ezek szerint hozta a formáját és elment.
-Igen, nem mondott semmit csak elment.
-De hova ment? Hiszen nyaraltatok nem?
-Futni.
-Hát ez jó. Komolyan ezek is csak ti lehettek. Elmentek nyaralni ketten ,egy tök jó helyre ,erre össze kaptok ,ő pedig mind mindig elviharzik.
-Tömören igen. Ez történt.
-Tudod hogy Max forró fejű, csoda hogy eddig nem volt még komoly veszekedésetek.
-Tudom. Remélem nem lesz.
-Azért ezt te sem gondolod komolyan. Nincs olyan kapcsolat ahol mindig minden szép és jó. Kell a veszekedés is, de tudni kell bocsánatot kérni is majd.
-Te olyan bölcs vagy Daniel.
-Látod, lehet nekem is pszichológusnak kellene mennem.

Max későn végez, mert valamit meg kell csinálniuk a kocsin, ezért én vissza jöttem a szállodába. Szerencsére Charlotte elkísérte Charlest ,így nem leszek este egyedül.
Épp az étterembe tartottam, mert Lotte már írt hogy ott várnak.
-Sziasztok.-köszöntem nekik és már ültem is le az asztalhoz.
-Szia Vani. Max merre van?-Kérdezett rá Charles.
-Még a pályán. Nem tudom mikor végez.
-Nem baj, megvacsorázunk hátha addigra vissza ér.
-Milyen volt az eslő napod?-kérdeztem rá a monacóinál.
-Egész jó, csak furcsa volt megint annyi riporter kérdésére válaszolni. Meg azok a kérdések, mindig ugyan azok.
-Megint megkérdezték mit vársz a szezontól?-Kérdezett rá a barátnője.
-Igen, nem értem ilyenkor mit gondolnak, az ember mit mond? Persze hogy azt, hogy bajnok legyen.
-Sajnos az a baj, hogy ezt muszáj megkérdezniük szerintem.
-Lehet igazad van, de mindig ugyan ez van. És nem csak a szezon elején, hanem szinte végig.
-Ugyan már, ennyit csak kibírsz?
-Egyszer menj el helyettem Lotte.-sajnos a mondata másik felét nem hallotam, mert pittyent a telefonom, hogy üzenetem jött.
Gyorsan vissza írtam és már tettem is el.
-Minden rendben?
-Igen, csak Max írt hogy nemsokára indul ,és hogy már vacsizott a pályán.
-Még jó hogy eljöttél velünk enni. -mosolygott rám a lány.
-Hát igen. Most lehetnék egyedül is.
-Neked milyen volt vissza térni a munkába? Nem fárasztottak le a fiúk?-kacsintott rám Charlotte, mire a párja csak megforgatta a szemeit.
-Képzeld ,én majd holnap megyek.
-Jó volt. Már vártam, és nem. Szeretem ezt csinálni, és a fiúkkal jól el lehet beszélgetni.
-Wolfal találkoztál már?
-Nem, még nem. Ma  valahogy sikerült elkerülnőm. De holnap jönnek a mercis pilóták, úgyhogy lehet összefutok majd vele.
-Ne foglalkozz vele, én is kaptam már bántást. Főleg egy rosszul sikerült verseny után.
-Tudom, és sajnálom.  Nem érdemlitek meg azokat a bántásokat.
-Mindegy, ez egy ilyen sport. Hozzá kell szokni.-Vacsora után mindannyian elmentünk a szobánkba. Nekem holnap korán a pályán kell lennem, így elmentem és lezuhanyoztam. Írtam egy smst Maxnak, hogy a szobába vagyok már, de nem tudom mikor ér vissza.
Vártam rá egy darabig, de hiába néztem a tv-t, elnyomott az álom.
Arra keltem éjjel hogy mozog az ágy mögöttem. Nem tudom mennyi az idő, de ezek szerint Max vissza ért.
-Csak én vagyok bébi. Aludjunk ,késő van már.-megfordultam az ágyon és odabújtam hozzá.
-Jó éjszakát.
-Neked is bébi.