Strange Feelings (M.V.)

15.fejezet

Max szemszöge:

Amióta Vanessa velünk van, szinte olyan mintha már évek óta ismernénk egymást. Mégcsak 3 verseny óta van velünk, ez a hétvége lesz neki a negyedik csak, de már teljes értékű csapattag. Mármint abban a csapatban, amit mi alkotunk a többi pilótával. Mindenkivel egyből megtalálta a közös hangot, főleg Danielel. De azért én sem panaszkodom, mert egyre jobban kijövünk egymással. Még magamnak is nehéz bevallani, de hiányzik amikor nincs ott velünk. Egy nagyon okos és kedves nőt ismertem meg, aki nem mellesleg gyönyörű is. Nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt időszakban, és nagyon sok időt is töltünk együtt. Kicsit olyan érzésem van,  mintha ő lenne az a személy aki egész idáig hiányzott az életemből. Képes visszafogni, és a legjobbat akarom magamból kihozni amikor ő is ott van.
Nem szoktam ennyire rövid idő alatt így megnyílni egy embernek, és ennyire ragaszkodni valakihez, de ő más.
Már itt vagyunk Olaszországban, ő már tegnap óta itt van, mi csak ma érkeztünk meg. Beszéltünk ma már telefonon és említette, hogy már a pályán van, hiszen volt olyan csapat aki már tegnap este itt volt. Mint mondjuk a ferrari.
Nekik ez egy fontos hétvége ,hiszen a csapat számára ez hazai verseny.
A pályán már rengetegen voltak,.mondjuk ez nem új dolog. Az itteni emberek szinte rajonganak ezért az autósportért.
Checoval épp a csapathoz tartunk ,amikor szembe jött velünk a monacói lány.
Ma is nagyon csinos volt mint mindig. A haja fel volt gumizva, és egy egyberészes rövid overál volt rajta, ami kiemlete a hosszú, gyönyörű lábait.
Jézusom Max mégis miket beszélsz. Csak barátok vagytok.
-Sziasztok fiúk.-megölelt mindkettőnket, hiszen nagyon jóban vagyunk.
-Szia Van. Hát te már itt?
-Igen Checo, már reggel óta, és nemsokára végzek.-nézett mosolyogva a férfira.
-Hogy hogy?  Nem úgy volt hogy ma megyünk mi is?- úgy volt hogy délután kell mennünk, de ezek szerint változott a terv.
-Sajnos nem,.majdcsak holnap jöttök. Át lett rakva, amiről ezek szerint ti nem tudtatok.
-Hát nem. Ez mégis mikor lett megbeszélve?
-Ma reggel beszéltem Christiannal. De mindegy nem? Vagy esetleg van holnapra valami más terved?-nézett rám közben.
-Nem de akkor is. Jó lett volna róla tudni, hogy változik a mai nap.
-Jaj Max, ne legyél már ilyen. Így legalább Vanessa is időben vissza ér a szállodába. Nem kell estig itt lennie. -ebben mondjuk igaza van Pereznek.
-Jól van bocsi, hogy neked háborogtam miatta.
-Már megszoktam-veregette meg a vállamat.-De megyek fiúk, még van egy kis dolgom.-és már el is ment.

Estére értünk vissza a szállodába. Mivel mindenkinek rengeteg dolga volt a csapatával ,ezért nem nagyon tudtunk most összeülni még egy vacsorára sem.
De szerencsémre Vanessa ráér, ezért megbeszéltük hogy este átmegyek hozzá, és együtt vacsorázzunk és nézünk valami filmet. Nagyon jóban vagyunk, nem ez lesz az első alkalom, hogy együtt filmezünk.
Épp az ajtaja előtt álltam és már kopogtam is be hozzá.
-Szia Max.-nyitotta ki az ajtót mosolyogva. Imádom amikor mosolyog, szinte ragyog ilyenkor.
-Szia-mentem beljebb a szobába és mindenhol az ő illatát lehetett érezni, így vettem egy mély lélegzetet, úgy hogy ne vegye észre.
-Akkor előbb rendeljünk vagy keressünk valami filmet?-ült le az ágy szélére.
-Előbb rendeljünk kaját ,és addig ki tudjuk választani hogy mit nézzünk.
-Oké benne vagyok. Mit ennél?
-Diéta van, szóval a szokásos.-ültem le mellé én is.
-Oké, akkor valami kis könnyű kaja lesz.-már vette is fel a telefont és már rendelte is meg a vacsoránkat.
-És mit nézzünk?-kérdeztem rá amint letette a telefont.
-Nem tudom, valami vigjátékot?-nézett rám, kérdő tekintettel.
-Azokat szeretem.
-Jó akkor most én választok, mert múltkor te voltál.
-Jó, de lehetőleg valami nézhető legyen.-döltem hátra az ágyon.
-Nyugi az lesz. Fáradt vagy?-fordult hátra a válla felett.
-Egy kicsit. Hosszú volt a mai nap.
-Ha szeretnéd akkor elhalasztjuk a filmezést. Vacsi után pihenhetünk is.-nagyon aranyos tőle, hogy mindig a legjobbat akarja nekünk.
-Álmos nem vagyok, csak fáradt. Jó kicsit így feküdni.
-Oké akkor ahogy megjön a kaja, bekapcsolom a filmet és közben megvacsizunk, jó?-állt fel és indult el a bőröndje felé.
-Aha, de hova mész?-ültem fel mert láttam hogy valami ruhával a kezében elindul a fürdő felé.
-Gyorsan lezuhanyzok amíg itt vagy. Legalább átveszed a kaját majd.-és már be is ment a fürdőbe és zárta is be az ajtót.
Esküszöm ez a nő engem kezd kikészíteni.

A verseny nem úgy alakult ahogyan szerettem volna. Már a mai nap sem volt épp a kedvencem, sőt akár mondhatjuk úgy is ,hogy ez a hétvége úgy szar ahogyan van.
Szerettem volna ha legalább Vanessa most ott lett volna mellettem a garázsban, de nem ,ő most a ferrárinál van.
Nem is ez miatt voltam rá ideges, sőt nem is rá ,inkább magára a helyzetre.
Miután kiestem a versenyből, egyből azzal kezdték el jönni ,hogy megint agresszív voltam és szándékosan mentem neki Hamiltonnak. Ez egyáltalán nem így van, mégis miért tettem volna ezt, hiszen a saját versenyemnek is annyi lett.
Épp a Fia irodájából jöttem ki ahová behívatak, amikor szembe jött velem Vanessa. Sajnos nem voltam épp a legjobb állapotban, és eléggé túlzásba estem.
Olyan hangnemet ütöttem meg vele szemben, amit sose akartam volna.
Nagyon megbántam, amint láttam a nőt elmenni, hiszen nem mondta ugyan ,de láttam rajta hogy nagyon megbántottam. Szívem szerint bevertem volna magamnak egyett miatta.
Persze az sem segített hogy a verseny után Daniel amint meglátott le is támadott, hogy mit mondtam neki.
Neki most a győzelemmel kellene foglalkozni és nem azzal hogy én mit csináltam.
-Semmit sem mondtam neki. -álltam a volt csapattársammal szemben.
-Nekem ne hazudj Max. Tudom milyen vagy amikor ideges vagy. Olyanokat is mondasz, amit később vagy egyből megbánsz ,de akkor már mindegy. Nem mondott semmit, csak vissza ment a szállodába, és már a korábbi géppel elmegy.-látszott Danielen hogy ideges. Nem akartam az ő napját is elrontani a hülyeségem miatt.
-Igazad van. Bunkó voltam vele nagyon ,de nem akartam. Bocsánatot fogok tőle kérni minnél előbb.
-Tedd azt Max. Tudod hogy fontos nekem. Szinte már olyan számomra mint a kishúgom. És azt is tudom hogy neked is fontos lett, ez alatt a rövid idő alatt, ahogyan te is neki. Ne szúrd el, és hozd helyre.-tette az egyik kezét a vállamra és úgy nézett rám.
-Túl jól ismersz már. -nem volt értelme Daniel előtt letagadni azt hogy fontos nekem a nő, és nem úgy mint neki. Én nem a kishúgomat látom benne. Sokkal inkább egy olyan nőt, aki mellett el tudnám képzelni az életemet. Csak remélni tudom hogy nem szúrtam el.

Nem mondom hogy szívesen látott a szobája előtt amikor elmentem hozzá, de azért beengedett. Sűrű bocsánat kérdés után, vettem csak észre hogy már indulásra készen áll. Hiába kértem többször is azt ,hogy jöjjön velem haza, így legalább tudtunk volna beszélni, de hajthatatlan volt.
Kisebb vita után nehezen ,de beismertem neki hogy miért voltam olyan amilyen.
Tudja hogy nekem nehéz erről beszélnem, de miután kiadtam magamból mindent, mintha a lelkem kicsit megnyugodott volna.
Amint megéreztem a kezeit az arcomon, nem tudtam hirtelen mi történik. Pillanatok múlva már a derekát fogtam át,
és annyira közel voltunk egymáshoz mint eddig még soha.
Amint kiejtette a nevemet, nem bírtam tovább ,muszáj volt megcsókolnom.
Ahogy az ajkaink össze értek, kicsit mintha meglepődött volna, hiszen kellett egy pár másodperc mire felfogta mi is történik éppen. Az ajkai nagyon puhák és édesek voltak. Pont mint képzeltem.
Miután elválltunk egymástól, reméltem hogy meggondolja magát ,de sajnos nem tette.
Más érzésekkel léptem ki a szobájából, mint amikkel bementem.