Strange Feelings (M.V.)

35.fejezet

Sajnos a verseny nem úgy sikerült ahogy Max szerette volna. És itt most nem csak az elsőről beszélek.  Melbourneba a harmadik versenyen ,az autó ismét ellene volt. Kiesett a versenyből, ez miatt nagyon fusztrált volt. Szerettem volna megnyugtatni, hogy mégcsak a szezon elején vagyunk, de hajthatatlan volt.
-Megnyugodnál kérlek? Ez mégcsak a harmadik verseny volt.-a pihenőjébe voltunk a verseny után, de ő eléggé feszült volt.
-Igen és ha már most ilyen problémák vannak, akkor később is lesznek. Te ezt nem érted.
-Nem ,tényleg nem értem. Mivel még a szezon elején vagyunk. Még rengeteg verseny vissza van.
-Akkor is ugyan ilyen problémák lesznek. Az autó nem jó, túl nehéz de neked hiába is mondom, úgy sem értesz hozzá. Mindig azzal jössz hogy nyugodjak meg, hát képzeld nem tudok megnyugodni.
-Nem fogok veled veszekedni, mert semmi értelme nem lenne. Nyugodj meg inkább és majd beszélünk utánna.-álltam fel és indultam ki a szobájából.
-Most hova mész?-Szólt utánnam, mire megfordultam.
-Ki, hűsd le magam Verstappen, mert nem vagyok hajlandó veled addig beszélni ,amíg ekkora bunkó vagy. Nem kell mindig azzal jönni ,hogy nem értek hozzá, és ne szóljak bele.
-Sajnálom, nem akartam bunkó lenni veled.-ült le a székre és az arcát a kezeibe temette. Vettem egy mély levegő és becsuktam magam után az ajtót.
Lehet azt hitte hogy itt hagyom, mert amint becsukódott az ajtó, a fejét felemelte, és meglepődött hogy ott vagyok még.
-Tudom hogy nehéz most, de hidd el ez a csapat képes rá, hogy ismét egy bajnoki autót adjon neked. Csak még egy kis idő kell nekik, de tudom hogy megcsinálják.
-Tudom, csak az interjúkon is egyből azzal jönnek, hogy most ez a szezon nem sikerül úgy, mint ahogyan mi szeretnénk.
Mi lesz ezek után? Nehéz jó pofát vágni az egészhez, amikor tudod hogy milyen kárörvendő banda van kint.
-Túl vagy rajta. Van két hetünk arra ,hogy pihenj és újra felszívd magad. Mert meg fogod tenni, tudom. Ahogyan azt is hogy nagy sikereket érsz el ebben a szezonban.
-Miért vagy benne olyan biztos?
-Mert ismerlek. Tudom mire vagy képes. Menj inkább zuhanyozz le és induljunk, jó?-Csak bólintott egyet és felkelt a székről és elindult a fürdő felé.

Ez a két hét mondhatni pihenésből állt, legalábbis számomra. Maxnak muszáj volt ugyan úgy a napi rutinját megcsinálni,mint eddig.
-Eljössz velem?-állt meg előttem, izzadtan edzős ruhában.
-Hova szeretnél így menni?-tettem le a gépet magam mellé, és csak néztem rá.
-Így sehova. Lesz holnap  egy koncert és Viktória is jön.
-Micsoda? Ezt miért csak most mondod? Mikor jön?
-Holnap reggel jönnek anyával. Na benne vagy?
-Persze, de milyen koncert?
-Nem tudom, de neked úgy is tetszeni fog-indult el a fürdő felé és már vette is le magáról a pólóját.
-Nagyon remélem hogy nem a földre dobod le. Nem fogom újra össze szedni helyetted.-szóltam utánna, mire ő csak dörmögött valamit az orra alatt.
-Össze szedtem, most boldog vagy?-ült le mellém egy kis idő után, és az orromat megcsalta a tusfürdője illata.
-Igen. Nem a cseléded vagyok, neked is ugyan annyi össze szedni mint nekem.
-Majd ezt mondod a gyerekeinknek is? -fordult felém ,mire nekem nagyra nyíltak a szemeim.
-Mivan?
-Most miért? Tudod hogy szeretnék majd gyerekeket. Te nem?
-De, de igen. De ezzel most megleptél, elég rendesen. Nem hittem volna hogy már erre is gondoltál.
-Pedig de. Már nem 20 éves vagyok ,és majd szeretnék egy családot.
-És hány gyerekre gondoltál? Hm?
-Nem tudom. Kettőt biztos szeretnék. De azt sem bánnám ha 3 lenne.
-Na ezen még egy kicsit gondolkodni kellene.
-Miért, te mennyit szeretnél?
-Kettőt. Lenne egy nagy tesó, meg egy kicsi. Kis család lenne, de pont tökéletes.
-Hát a kettő nekem is tetszik, akár gyakorolhatnánk is rá. Nem gondolod?-hajolt főlém a pilóta, így muszáj volt eldőlnöm a kanapén.
-Tényleg? Már gyakorolni akarsz? Nincs ahhoz túl korán?
-Ahhoz sosincs korán bébi.

-Kisfiam.-ölelte magához az anyja a holland férfit.
-Szia anya.
-Vanessa, de jó újra látni. Te gyönyörűbb vagy mint voltál.
-Ugyan már Sophie, te viszont tényleg csak úgy ragyogsz. Örülök neki hogy itt vagytok.-öleltem meg az idősebb nőt.
-Éhesek vagytok? Nemrég lett kész az ebéd.-kérdeztem meg a két nőt, mire ők csak a fejüket rázták.
-Nem köszi, nemrég ettünk a gépen. De egy kávé az jól esne.
-Akkor menjünk, igyunk egy kávét.-így mind a négyen elindultunk a konyhába, mire a két nő felült a székre, ami a pulttal szemben volt.
-Te is kérsz egy teát?-kérdeztem meg Maxot, mert ő nem kávézik.
-Igen, légyszíves. Amúgy milyen koncert is lesz az este?
-Egy banda játszik, szeretjük őket anyuval. Csak kibírsz velünk egy-két órát nem?
-Nem arról van szó Vik. Csak tudni akartam ,mégis mire megyünk, ennyi.
-Luca otthon van?-kérdeztem rá, mert a kicsit nem hozták magukkal.
-Igen, otthon van az apjával. Ez az egyik hétvégém amit gyerek nélkül tölthetek.
-Ez nagyon jó hogy így megoldottátok.
-Ugye, szerintem is. Így az apjával is van egy pár napot nem csak velem mindig.
-És te kisfiam? Olyan hallgatag vagy. Minden rendben?
-Persze anya, minden rendben. Csak nem akartam közbe szólni, ennyi az egész.
-Ha te mondod.-hagyta annyiban Sophie a témát és elkezdtük minden féléről beszélni.
Max elment egy kicsit szumilátorozni, mondván nem kiváncsi a női pletykára.
-Mond csak, mikor költöztök össze a báttyámmal?-majdnem sikerült félre nyelnem a kávémát. Max végre nem hozta fel a támát, erre most a húga kérdezz rá.
-Nem tudom. Majd valamikor.
-Ez aztán jó válasz volt.-nevetett fel Sophie.- nem kell elsietni semmit sem. Van időtök.
-Igen anya van nekik, de már nem szokás évekig várni. Már nem a 90 évek van, mint amikor te voltál fiatal. És amúgy is,mindig együtt vannak. Most nem mindegy, hogy kinek a lakásába vannak együtt.
-Viktória, ez nem a mi dolgunk.
-Semmi baj, amúgy igaza van Viktóriának. Tényleg mindig együtt vagyunk, itthon is és a versenyeken is. Az az igazság hogy én nem döntöttem még.
-De hogy, hogy? Hiszen annyira szépek vagytok együtt és látszik rajtatok hogy szeretitek egymást.-nagyon aranyos volt az anyukájától, hogy így gondolja.
-Nem tudom. Talán felék. Félek attól hogy mi lesz majd később, ha nem úgy alakul. Még sose éltem együtt senkivel,mármint a szüleimen kívül. És számomra ez egy nagyon nagy lépés lenne.
-Megértem ha félsz. Én is így voltam Tommal. De egy percig sem bántam meg, hogy akkor belementem. Vagy egy csodálatos kisfiam, és egy nagyszerű férjem is. Nem is lehetne jobb.
-Csak adj magadnak időt. Tudom hogy egy biztos pont számodra a lakásod, de hidd el, Max is az lesz majd az életedben. Csak engedd meg neki.-talán igazuk van. Azért nem mentem eddig bele ,mert féltem. Félek a csalódástól, hogyha ez nem fog köztünk egy idő után működni, akkor mi lesz.
De tudom hogy szeretem Maxot, és az életemet is rábíznám erre a férfira.
-Na de hadjuk inkább ezt a témát, megvan már estére a ruhád?-én csak a fejemet ráztam és Vik már indult is el a háló felé.
-Ugye van itt ruhád?-fordult hátra már az ajtóban állva.
-Igen van, de nem tudom mit vegyek fel.-indultunk el mi is Sophieval hogy lássuk mit szeretne.
-Na, majd segítek keresni valamit. Ha meg nem találunk megfelelő,t elmegyünk és veszünk valamit. Van még időnk bőven.