Strange Feelings (M.V.)

42.fejezet

-Max mond már meg kérlek, hogy hova megyünk.-fordultam felé az autóban, de csak vigyorogva megrázta a fejét.
-Nem, nem mondom meg. Ez meglepetés, és ne is kérdezz többet.-tudom hogy hibába is faggatnám, nem mondaná meg.
A tavalyi év nagyon jó volt. Voltak ugyan bukkanok, de mindneki életében vannak ilyenek. A mi kapcsolatunk ennél jobb nem is lehetne. Imádom ezt a férfit. Amikor először megismertem egy forró fejű, és elég hirtelen haragú férfit ismertem meg benne, aki nehezen nyílik meg másoknak. Sose bántam meg azt a döntésemet ,hogy elváltam a jelenlegi munkámat, hiszen annak köszönhetően ismertem meg életem szerelmét.
Ha már a munkánál tartottam, a következő 5 évre is én maradtam  a forma-1 pszichológusa. Nagyon örülök neki, hiszen imádom a munkámat, és a barátaim nagyrésze is ott van. Daniel mindenki nagy örömére vissza tért a Red Bullhoz, mint tartalék pilóta. Mindig is számíthatott a Red bullra, hiszen fontos volt számukra a férfi, ahogyan neki is a volt csapata. Ő szavaival élve hazaérkezett.
Nagyon boldog voltam amikor ezt megtudtam, mert ennél jobb helye nem lesz a férfinak.
Mivel már szilveszter is elmúlt, ezért nem tudom Max mégis hova akar most menni.
Becsomagoltatott egy csomó ruhát, de nem tudom mégis mi az úti célunk.
-Gyere, megjöttünk.-állította le az autót és már szállt is ki.
-Miért vagyunk a reptéren?
-Elutazunk. Nem töltjük itthon ezt a pár napot. Tetszeni fog,na gyere.-Így ismét egy ismeretlen úti cél felé vettük az irányt. Vagyis csak számomra ismeretlen, mert ő tudja hova megyünk.

-Istenem Max. Ez csodálatos.-fordultam felé, az ablak előtt álva.
-Örülök neki bébi ,hogy tetszik.-ölelt át hátulról.
Egy karibi kis szigetre jöttünk. Hihetlen hogy itt az időjárás teljesen más mint felénk. Mintha nem is tél lenne.
-De miért ide jöttünk?-fordultam felé.
-Amikor utoljára hasonló helyen voltunk, kicsit össze kaptunk, és szeretném ha ez a pár nap most teljesen más lenne.
-Hidd el hogy ez most most más lesz. Nem nézzünk körül?
-De menjünk. -így kimentünk a szobából, és elindultunk ki a szálloda udvar részére.
-Ez nagyon szép. Nézd, innen le lehet menni a tengerhez.-mutattam arra, mire Max csak megfogta a kezemet ,és elindult le velem a tengerhez.
Leérve a partra, csak sétáltunk végig a homokban. Minden olyan volt most, mintha egy normális pár lennénk, és nem száguldozna 300-al minden hétvégén egy autóba.
-Estére legyél csinos és nyolcra készülj el.
-Miért? Megyünk valahova?-álltam meg hirtelen.
-Vacsorázni. Hoztál magaddal olyan ruhát igaz?
-Igen hoztam.-remélem jó is lesz majd, és nem egy puccos helyre akar most menni.
-Jó akkor nincs gáz. Még amúgy is vettünk volna egyett.
-Nem megyünk vissza a szobába? Már elég késő van.- egy jó ideje már a parton sétáltunk vagy csak ültünk a homokban.
-Menjünk, neked úgy is több idő kell mint nekem.-fogta meg a kezemet és már indult is vissza az szállodába.

Egy fehér pántos ruhát választottam és egy lapos szandált mellé. Amikor kérdeztem hogy milyen ruhát vegyek fel, annyit mondott hogy csinos legyen, de nem kell kiöltözni.
Amikor elment készülődni, ő elment valahova.
Lezuhanyoztam és a hajammal is kezdenem kellett valamit. A göndörítés mellett döntöttem. Ahogy a hajammal megvoltam, márcsak a sminkem volt vissza. Azt nem vittem túlzásba csak egy alap sminket dobtam fel, ami kiemelte a szememet.
Végre Max is visszaért, így amíg ő elkészül, felveszem a ruhámat hogy ne megint rám keljen várnia.
-Nagyon szép vagy,mint mindig.
-Köszönöm Max.
-Mehetünk? Vagy kell még valami?-mivel mindenem megvolt ,ezért csak a táskámat vettem magamhoz.
Kézen fogva mentünk végig, egészen le a partig.
-Nem is tudtam, hogy itt van étterem.
-Mert nincs is.
-Akkor hova jöttünk?-Néztem rá de ő csak ment tovább. Kis séta után észre vettem egy pavilont, ami ki volt világítva.
Közelebb érve vettem észre egy asztalt két székkel. Gyönyörűen fel volt díszítve minden.
-Ezt mikor csináltad és miért?-ültem le a székre, és ő velem szemben foglalt helyet.
-Meglepetés. És azért mert nekem van a leggyönyörűbb és a legjobb barátnőm ,aki mindent megérdemel.
-Max...-fogtam meg a kezét ami az asztalon volt.
-Vacsorázzunk egy finomat és élvezzük a szünetet amíg tart.-Tényleg nagyon finom volt a vacsora, Max igazán kitett magáért. Nagyon romantikus volt minden.
-Van egy ajándékom a számodra.-Állt fel az asztaltól és oda térdelt mellém.
-Max.
-Nagyon szeretlek Vanessa. Nagyon sokat köszönhetek neked, és az a támogatás amit ebben az évben tőled kaptam nagyon sokat segített. Szavakkal el sem tudom mondani, mennyire szeretlek és félek hogy egyszer elveszítelek.
-Max, én is nagyon szeretlek. Nem fog elveszíteni hidd el.-fogtam meg a kezét.
-Tudom. Ezt szeretném oda adni.-húzta el a kezét, és már nyúlt is a zsemébe, és
egy fekete bársony dobozt vett ki.
-Ez nem az a gyűrű. Tudom hogy arra még egyikünk sem áll igazán készen. Ez sokkal inkább egy fogadom gyűrű. Mert megfogadom Vanessa és biztos lehetsz benne, hogy te leszel a feleségem. Nem most, és nem tudom mikor ,ez majd rajtunk múlik, de a feleségem leszel majd. Elfogadod amolyan fogalom gyűrűként?
-Mindennél jobban szeretnék majd egyszer a feleséged lenni. Persze hogy elfogadom. Szeretlek Max, nagyon nagyon.-szinte beleugrottam a nyakába.
Nem is lehetett volna csodálatosabb ez az este.
Az egész életem megváltozott amikor megismertem őt. Őt akinek egyszer a felesége szeretnék lenni, és akivel családot szeretnék majd alapítani.

Vége