Strange Feelings (M.V.)

17.fejezet

Már a nappaliban voltunk és mind a ketten csak bámultuk a másikat.
Egyikünk sem szólalt meg, fogalmam sincs hogyan kezdjem el.
-Nézd, nem hittem volna amikor először találkoztunk, hogy újra látjuk egymást. De az hogy megismertelek és ráadásul még egy helyen is dolgozunk, nem is lehetne jobb. Tudod hogy nehezen nyílok meg másoknak, de te teljesen más vagy. Amikor megláttalak az étteremben és megtudtam, hogy ott dolgozol teljesen ledöbbentem. De egyre több időt töltöttünk együtt, és egy csodálatos nő vagy.-ült hozzám közelebb és megfogta a kanapén lévő kezemet.
-Te is egy nagyon csodálatos ember vagy Max, és az hogy megmutattad nekem hogy ki is vagy valójában, nagyon köszönök. Egy olyan embert ismertem meg benned, akit sose gondoltam volna. Amikor velem vagy biztonságban érzem magam, mindegy hogy hol vagyunk. Mert  tudom hogy rád számíthatok.
-Nagyon fontos lettél nekem Vanessa. Nem fogok hazudni és kertelni sem, az nem az én szokásom. Kezdek többet érezni irántad mint egy barát iránt. Nagyon fontos lettél nekem, és erre akkor jöttem rá ,amikor összevesztünk. Nem akarlak többet megbántani.-nagyon meglepett  amit mondott. Nem azért mert én nem  így érzek, hanem hogy ő ennyire nyíltan kimondta.
-Te is fontos vagy nekem Max. De nem tudom ezt hogyan tudnánk megoldani.-fogalmam sincs hogy mi lenne ebből. Nem tudom hogyan tudnánk együtt dolgozni, ha esetleg ez nem jönne össze.
-Megoldanánk. Mindent megbeszélünk, hiszen ezzel nem lenne gond. Te amúgy is szereted ezeket a dolgokat.-itt csak egy kicsit elmosolyogtam.
-És ha nem úgy alakul ahogy szeretnénk? Hogy fogunk majd együtt dolgozni? Neked továbbra is járnod kell majd hozzám, és nem tudom hogy a főnökség ezt hogy fogadná.
-Nem lenne belőle gond. Felnőtt emberek vagyunk, tudnánk továbbra is ugyan úgy dolgozni. A Fiaval ne foglalkozz, ehhez semmi közük sincs. De ha te nem úgy gondolod ahogyan én akkor hadjuk.-engedte el a kezemet amit egész idáig fogott. Rosszul esett mert azt gondolja, hogy engem nem érdekel de ez nem így van.
Gyorsan a keze után nyúltam és oda húztam magamhoz.
-Csak igérd meg ,hogy mindig vigyázol magadra, és ha bármi is történik kettőnk között, meg fogjuk beszélni.-néztem bele a szemeibe.
-Megígérem.-csak bámultuk egymást, mintha valami titkot árultunk volna el a másiknak.
-Akkor mi most, szóval mi..
-Ha te is gondolod ahogyan én, akkor probáljuk meg.
-Szeretném Max. De lenne egy kérésem.
-Micsoda?
-Ne mondjuk még el senkinek. Még mi sem tudjuk mi is ez.-mutattam kettőnkre.
-Rendben. Én is így gondolom. Előbb próbáljuk meg együtt és majd később elmondjuk a többieknek is. Jó?
-Igen. -mind a ketten mosolyogtunk a másikra. Tény hogy nem mondtuk ki nyíltan hogy egy pár vagyunk, de megpróbáljuk együtt.

Másnap nem találkozunk Maxal, mert sok dolga volt. Ezt kihasználva hogy egyedül voltam, neki álltam kitakarítani a lakást.
Nem vagyok most ugyan sokat itthon, de szeretek mindent rendben tartani.
Épp az egyik polcot törölgettem ,amikor elkezdett csörögni a telefonom.
-Szia Charlotte.-nagyin jóban lettünk az utóbbi időben, és ezt Charlesnak köszönhetem.
-Szia Vani. Mi jót csinálsz?
-Takarítok, miért?
-Arra gondoltam elmehetnénk kicsit a plázába, persze csak ha van hozzá kedved.-nem is rossz ötlet. Úgy is szükségem lenne egy két dologra.
-Benne vagyok. Mikor találkozzunk?
-Itt vagyunk a közelben Charlessal de ő megy edzeni, ha nem gond akkor egy 5 perc múlva nálad is leszek.
-Persze hogy nem gond, gyere nyugodtan. Ezt meg sem kellene kérdezned. Akkor várlak majd.
-Oké sietünk. Szia Vani.
-Szia Lotte.
Hát akkor lőtek a nagytakarításnak mára.
Végignézve magamon rájöttem, hogy 5 perc alatt nem készülök el és még zuhanyoznom is kellene.
Gyorsan elrohantam a szobába és kikészítettem a ruhámat amit majd felveszek, így csak várnom kell hogy megjöjjön.
Nem telt el három perc sem amikor csöngettek. Gyorsan kinyitottam az ajtót és beengedtem őket.
-Sziasztok- öleltük meg egymást a nővel és utánna a férfival is.
-Szia.
-Jó gyorsan vagytok.-mentünk beljebb a lakásba.
-Tudod aki forma-1es pilóta.
-Aha csak most nem a pályán vagy drágám.-szólt rá a barátnője.
-Kértek egy kávét, teát valamit?
-Nem köszi ,nekem már így is mennem kell. Ha elkések Andrea megöl engem. Csak beköszöntem.
-Oké. Szia drágám. És ne száguldozz.-adott egy csókot a barátjának  és Charles egy gyors sziasztok után már ment is el.
-Na akkor menj készülödni. Vagy így akarsz jönni?-végig nézve magamon egy szürke legging és egy fehér pulóver volt rajtam.
-Nagyon vicces vagy. Megyek gyorsan lezuhanyzok, te addig szolgáld ki magad. Tudod mit hol találsz.-mivel nem most van nálam először, így csak otthagytam és elindultam a fürdő felé.
Kiérve a fürdőből gyorsan elrohantam a szobába és már öltöztem is fel.
Charlotte a kanapén ült és a telefonját nyomkodta.
-Na itt is vagyok. Mehetünk.
-Szuper. Nagyon csinos vagy.
-Köszönöm. Te is az vagy mint mindig. De gyere menjünk.-gyorsan magamhoz vettem a kulcsokat, és már indultunk is ki a lakásból.
Mivel Charles hozta ,így az én kocsimmal mentünk.
A plázához érve mint mindig, most is rengeteg autó volt, szinte alig találtam parkolót.

-Ezt nézd ,ez nagyon szép.-mutatott fel egy ingruhát.
-Tényleg nagyon jó. De én nem szeretem a szoknyákat annyira.
-Pedig szokott rajtad lenni.
-Szokott, de nem rajongók érte annyira. Meg ez amúgy sem állna nekem jól. De neked tökéletes lenne.
-Hát nem tudom. Lehet, felprobálom.
-Tedd azt, és majd meglátjuk hogy hogy áll.
-Jó de neked is kellene valami ruha, eddig semmi sem tetszett.
-Tudom, majd nézek valamit én is. De te menj próbáld fel.-így amikor Charlotte elment én tovább válogattam.
Találtam egy nagyon csinos fekete szoknyát ,márcsak valami felső kellene hozzá.
Épp egy sötétkék pulóvert néztem amikor csörgött a telefonom.
A hívó láttán egy hatalmas mosoly lett az arcomon.
-Szia.
-Szia, merre jársz?
-Honnan tudod hogy nem vagyok otthon?
-Csak tippeltem. Na merre vagy?
-Nagyon kiváncsi vagy. Amúgy a plázába vagyok Charlottéval. Na és te?
-Én csak edzek. Remélem megnézhetem amiket vettél.- ami azt illeti nem biztos hogy szívesen megmutatnám Maxnak a fehérneműket amiket eddig vettem.
-Hát talán megmutatom, ha találok valamit. De még mindig nem mondtad el, honnan tudod hogy nem vagyok otthon.
-Ez az én titkom. Nem mondom el a forrásomat.
-Charles mondta el ugye?
-Lebuktunk mind a ketten. De nekem most le kell tennem, vegyél valami csinos ruhát, holnap este vacsorázni megyünk. Szia.
-Szia Max.- alig tudtam elköszönni tőle és már tette is le a telefont.
-Kivel beszéltél?-szólalt meg Charlotte a hátam mögül.
-Jézusom. A frászt hoztad rám. -fordultam felé.
-Bocsi, na de kivel beszéltél. Elég nagy vigyor volt az arcodon. Csak nem egy titkos lovag?
-Ugyan már Lotte. -mentem arrébb és próbáltam elterelni a beszélgetést.-Jó lett a ruha?
-Igen, úgyhogy megveszem. Na de mesélj csak, ki ez a titkos lovag?
-Csak nem hagyod abba ugye?-fordultam felé.
-Naná hogy nem. Nem mondom el senkinek ,nyugi.
-Maxal beszéltem. Most örülsz?
-Sejthettem volna. Elég sok időt vagytok együtt. Fogadnom kellett volna a fiúkkal, de már mindegy. Szőke lovag, vörös bikán.
-Te meg miről beszélsz Charlotte? -értetlen fejjel fordultam a lány felé.
-Jaj ugyan már. Látszik rajtatok ,hogy bejöttök egymásnak. Nem baj ha még nem mondjátok el másoknak. Kell egy kis idő együtt, mielőtt kiderül a nyilvánosság eőtt. Addig is erősödik a kapcsolatotok.- szinte tátott szájjal néztem a lányra.
Nem akartam elhinni, hogy ennyire átlátott rajtunk. Eddig mi sem tudtuk mivan kettőnk között, de már Charlotte tudja.
-Még mindig nem értem, hogy jöttél rá erre az egészre. Hiszen mi is csak most beszéltünk róla, erre te már tudod.
-Nem vagyok vak, és nagyon jól ismerem Maxot. De akkor most együtt vagytok ugye?
-Hát megbeszéltük hogy megpróbáljuk. De még nem beszéltük meg, hogy konktrétan ez mégis mi.
-Nem baj. Nem is kell egyből be skatulyázni egyből valamibe a dolgokat. Tudod mi Charlessal sokáig csak barátok voltunk, még akkor is amikor már jóval többet éreztünk a másik iránt. Csak később mondtuk ki hogy egy pár vagyunk, és jó volt ez így.
-Hát remélem nekünk is ilyen jól alakul majd. De segíts kérlek, kell valami ruha holnap estére.
-Mi lesz holnap?
-Maxal vacsorázok.-mindkettőnk arcán hatalmas volt a mosoly. Charlotténak több sem kellett, már húzott is ki az üzletből be egy másikba.