Strange Feelings (M.V.)

11. fejezet

Lassan készen leszek, hiszen nemsokára nyolc óra lesz és Max is itt lesz.
Egy fekete magas derekú nadrág és egy fehér csipke hátú hosszú ujjí felsőt vettem fel. Egy gyors kis sminket dobtam magamra, ami egy sima tusvonalból, szempillaspirálból és egy kis vörös zsúrból állt. Nem szeretek ugyan sminkelni, de megpróbáltam a legtöbbet kihozni magamból.
Épp a fürdőbe mentem volna be, hogy még egy kis parfümöt magamra fújjak, amikor kopogást hallottam az ajtó felől.
Gyorsan befújtam magam és már mentem is kinyitni az ajtót, hogy ne kelljen sokat várnia a férfinak.
-Szia-köszöntem neki és már mentem is ki a szobából.
-Szia doktornő. Nagyon csinos vagy.-mért végig a szemeivel, és dicsért meg ami miatt kicsit elpirultam. Meg  kell mondanom ő is nagyon jól nézett ki. Egy fekete póló volt rajta, és egy ugyan olyan szinű nadrág. Ahogy mellé léptem megcsapta az orromat a parfümje illata.
A fűszeres markáns illat nagyon illet hozzá.
-Mehetünk?
-Igen, ha neked minden megvan.-mivel csak bólintottam, így elindultunk a lift felé.
-Hova megyünk?
-Van nem messze egy nagyon jó kis pub. Oda megyünk, és ott fogunk találkozni a többiekkel.
-Oké, és kik lesznek ott konkrétan? -szálltunk ki a liftből és indultunk el közben a kijárat felé.
-A csapat, és az alpha tauri pilótái. -amikor azt mondta hogy a többiek is ott lesznek, én még egy pár emberre gondoltam.
-És mivel megyünk? Ugye nem akarsz majd vezetni?-már kint álltunk a szálloda előtt, és reméltem azt mondja hogy taxival megyünk.
-Nyugi nem.  Már hívtam egy taxit, mindgyárt itt lesz. -igaza is volt, pár perc után már szálltunk is be a taxiba. Max gyorsan elmondta hova is megyünk és már dőlt is hátra.
-Hogy tetszett az első versenyhétvége?- nézett közben rám.
-Nagyon tetszett. Elég mozgalmas, és valami hihetetlen volt élőben egy garázsból nézni a versenyt.
-Ezek szerint jól érezted magad a Mclarennél.
-Igen. Nagyon jó volt.-kb még 5 percig utaztunk, mire oda értünk a pubhoz.
Max kisegített a kocsiból, ami nagyon aranyos volt tőle. Ki szerettem volna fizetni az út felét,de hallani sem akart róla.

-Na végre itt az ünnepelt is.-jött oda Christian és megölelte Maxot.
-Hello Christian.
-Vamessa, de jó téged is látni. Hallom a McLarennél voltál a verseny alatt. Ugye tudod hogy legközelebb nálunk leszel. A kávéval még így is tartozol.-tény hogy felajánlotta, hogy bármikor kávézhatok náluk, de eddig még nem volt rá alkalmam.
-Be fogom pótolni azt a kávét is. A vasárnapra még vissza térünk majd, jó?
-Persze, gyertek igyunk egy italt.-karolt belénk és útnak is indultunk a pult felé.
-Mit kérsz?-Fordult felém hirtelen Max, így majdnem neki mentem.
-Nem tudom, valamit ami nem erős.
-Ugye tudod, hogy legalább egy italt kell velem innod. Tudod ünnepelünk.
-Jó, akkor egy vodka narancsot.-adtam be a derekam, de ez lesz az első és utolsó italom ma.
-Parancsolj-adta a kezembe a poharat amiben nem az volt, amit kértem.
-De ez pezsgő-neléztem a férfira aki csak mosolygott rám.
-Előbb koccintunk-nem tudom Christian hova tűnt el, így muszáj volt koccintanom a férfival.
-Gratulálok. Még egyszer.-miután megittuk a pezsgőt, végre megkaptam az eredeti italomat, és kicsit elvegyültünk a tömegben.
Nagyon sokan jöttek oda Maxhoz gratulálni, mivel nem akartam ott zavarni, ezért inkább úgy döntöttem keresek egy nyugisabb helyet kicsit.
Épp egy kis asztalnál ültem, amikor hirtelen valaki leült oda mellém.
-Miért vagy egyedül?
-Neked is szia Pierre.-köszöntem a francia férfinak.
-Szia Vanessa. Na miért is ülsz itt egyedül?
-Csak nemrég ültem le.
-Akkor is.-ivott bele az italába.
-Max elhívott, akkor még nem tudtam hogy ez ennyire egy csapat buli, és nem igazán ismerek itt senkit.
-Dehogy is nem. Engem ismersz ahogyan Yukit is. Meg ott vannak Maxék is. Vele jöttél nem?
-Igen vele. Ő kicsit lemaradt a tömegben.
-Addig örülj, mert addig is az én társaságomat élvezheted.-kacsintott rám Pierre, mire elnevettem magam.
-Örülök a társaságodnak.
-Nos, akkor koncintsunk arra, hogy mind a ketten itt vagyunk, de nem igazán tudjuk hogy miért, és érezzük jól magunkat.-emelte fel a poharat amiben már alig volt valami ital.
-Benne vagyok.

Nagyon sokat nevettem az este, volt amikor Max is becsatlakozott hozzánk, és Pierre csapattársa is már velünk volt.
A két férfi épp valami italért ment és így ott maradtam Yukival.
Valami régebbi zene szólt és láttam a japán férfin hogy szereti, de egyedül nem menne táncolni.
Így felálltam és a kezemet nyújtottam felé.
-Gyere táncolni.
-Nem tudok táncolni.
-Nyugi, én sem vagyok valami profi, de majd megoldjuk-így mind a ketten elindultunk a tömegbe, és neki álltunk egymással szemben táncolni.
Yuki annyira belejött, vagy csak az elfogyasztott ital mennyiség miatt, de még énekelni is elkezdett.
Én csak nevettem és próbáltam tovább táncolni, de elég nehezen ment a férfi miatt.
Egyszer csak éreztem ,hogy valakinek véletlenül neki mentek, de mire hátra fordultam volna hogy elnézését kérjek, addigra az illető már maga felé fordított.
-Úgy látszik ma csak sikerül össze ütköznünk.
-Sajnálom, nem láttalak.-néztem rá fel, hiszen magasabb volt mint én.
-Semmi baj, nem találtunk az asztalnál titeket, és Pierre látta Yukit ,hát nem is tudom mit csinálni.-nézett át a fejem felett és elnevette magát.
-Jól érzi magát.-már fordultam volna meg, de a keze még mindig a derekamon pihent.
-És te hogy érzed magad?
-Jól. Köszönöm hogy itt lehetek.
-Máskor is nagyon szívesen.-már épp szólni akartam neki, hogy engedje el a derekamat, de ezek szerint neki is feltünt és gyorsan el engedte.
Kicsit kínos volt a helyzet, ezért elindultam inkább vissza az asztalunkhoz.
Max is velem tartott és miután helyet foglaltunk mind a ketten, akkor tünt fel hogy Checoval nem is találkoztam itt.
-Checo nincs itt?-Néztem a férfira aki csak a fejét rázta.
-Nincs, ő hazament a családjához.
-Na mi a helyzet gyerekek?-jött oda Pierre, kissé ittas állapotban.
-Látom te nem sajnáltad az italt magadtól.-vette le a férfi kezeit a nyakából Max.
-Hát nektek nem kellett ,így én megittam. El voltatok ketten mással fogalva és nem hagytam kárba veszni-ezek szerint látta hogy elég közel álltunk egymáshoz Maxal.
-Na jól van, inkább ülj le. Nem akarok ma még kórházba is menni.
-Nem is kell, itt van a Vanessa. Majd ő meggyógyít.
-Ugye tudod hogy pszichológus vagyok?.-tettem fel a kérdést a férfinak, de mintha meg sem hallotta volna.
-Vissza kéne menni a szállodába haver, már így is elég késő van.-igaza van, már javában éjfél is elmúlt és holnap indul mindenkinek a gépe.
-Jó akkor menjünk. Megkeresem Yukit, ti csak menjeket. -küldött el minket, és ő is elindult a tömeg felé.
-Hát akkor menjünk-állt fel Max is az asztaltól és én is így tettem. Kiérve az utcára ,gyorsan hívtunk egy taxit ami vissza visz miket a szállodába.
-Pierrék is velünk jönnek?-tettem fel a kérdést a férfinak.
-Nem tudom, ha kiérnek addigra akkor igen.-hiába volt még úgymond nyár vége, ezért éjjel már elég hűvös volt. Mivel nem volt nálam semmi, így csak a karjaimat fontam össze a mellkason előtt és úgy álltam.
-Fázol?
-Egy kicsit.
-Nemsokára itt a taxi. Vissza menjünk addig?
-Nem kell köszi. Talán nem fagyok meg-nevettem fel egy kicsit. Nem is értem ő hogy nem fázik egy szál pólóban.
-Na itt vagyunk, nincs még itt a taxi?-értek oda hozzánk Pierrék is.
-Szia Alison-köszönt Yuki, mintha most találkoztunk volna először.
-Szia Yuki.
-Még nincs mint látod. Lehet mire ide ér, addigra Vanessa  meg is fagy.- köszi Max, nagyon kedves vagy.
-Fázol? -kérdezett rá Pierre, mintha olyan meglepő lenne.
-Igen egy kicsit.-ez volt végszó és a taxi végre meg is érkezett.
Pierre előre ült, mi hárman pedig hátra. Én ültem középen így a két férfi a két oldalamon foglalt helyet.

-Köszönöm az estét, és hogy részt vehettem benne.-álltam meg az ajtóm előtt és fordultam a férfi felé.
-Nagyon szívesen. Remélem jól érezted magad.
-Nagyon jól. Hát akkor, jó éjt Max.
-Neked is Vanessa . -így elindult ő is a mellettem lévő szobájába, így én is bementem.
Gyorsan lezuhanyoztam és már vetődtem is be az ágyba.
Mielőtt elalutam volna még állítottam ébresztőt holnapra, amikor egy értesítésem jött. Pierre üzenetet küldöt.
Kíváncsi voltam mit akar, így megnéztem.
Egy kép volt rólam és Maxról még a buliban, amikor egymással szemben állva beszélgetünk, és a keze a derekamon van. Észre sem vettem hogy valami lefényképezett minket. Csak annyit írt a képhez, hogy szívesen.