Strange Feelings (M.V.)

3.fejezet

A buli nagyon jó volt, szinte már túl jó is.
Elég sokat ittam ami nem szokásom, de most megpróbáltam kiengedni a gőzt.
Fáradtan keltem fel, és úgy éreztem a gyomrom kiadja a tegnapi tartalmát.
Nehezen, de lefőztem egy adag kávét és a pulthoz ülve, csak néztem ki a fejemből.
Nem tudtam hogy lehetek ennyire másnapos mint most, de az biztos mostanában egy kortyot sem iszom.
-Jó reggelt.-csoszogott ki a szobából Lili, mint akinek semmi baja sincs.
-Már akinek jó. -dőltem rá a pultra.
-Na, csak nem másnapos vagy? -hallotam hogy beindítja a kávéfőzőt.
-De képzeld az vagyok. Kb minden bajom van, te hogy hogy nem vagy szarul?-emeltem fel a fejemet és néztem meggyötörten a lányra.
-Tudod valaki bírja a piát, nem úgy mint te. Amúgy meg köszönd meg a kis barátodnak ,hogy ennyire fosul vagy. Nem kellett volna vele annyit innod.-ült le mellém, mire ránéztem.
-Te meg miről beszélsz?
-Azt ne mond, hogy nem emlékszel. -kezdett el nevetni.
-Már pedig azt mondom. Képszakadásom van. Arra emlékszem hogy bemegyünk, és kérünk egy pár kört. Táncolunk, iszunk, beszélgetünk, ennyi.
-Na pont ez az. Kivel is beszélgettél? -Tette fel a kérdést, amire nem tudtam a választ.
-Nem tudom. Veled?
-Na kösz. Nem hiszem hogy pasinak nézek ki. -nézett végig magán a biztonság kedvéért.
-Na haragudj, tényleg nem nagyon emlékszem. Még arra sem hogy jöttünk haza.
-Ó hát a kis barátod hozott haza. Elég jó fej dolog volt tőle. -ivott bele a kávéjába.
-Nem emlékszem rá. Még arra sem hogy hívják.
-Nem tudom, arra én sem. De biztos ismertétek egymást, mert doktornéninek hívott.-nézett rám vigyorogva.
-Az még nem jelenti azt hogy ismertük egymást. Lehet beszéltünk egymásnak az életünkről, vagy a munkánkról és az miatt.-probáltam vissza emlékezni az estére, de nem igazán jött össze.
-Nem tudom , de elég helyes pasi volt. Mondjuk nem az én ideálom ,de ti nagyon cukik voltatok együtt.
-Ezt hogy érted?
-Hát elég sokat beszéltetek, meg táncoltatok is.
-Ha ennyi mindenre emlékszel, hogy lehet az hogy a nevét elfelejtetted?
-Tudod hogy nem valami jó a névmemóriám. És amúgy is, veled volt az éjjel nem velem. Mi szinte alig beszéltünk.
-És te kivel voltál akkor? -kérdeztem rá, hiszen elmondása szerint én mással voltam az éjjel, nem vele.
-Hát találkoztam egy cuki sráccal, de nem volt semmi. Csak táncoltunk és jól éreztük magunkat.
-Csak ennyi? Tudod ezt elég nehéz elképzelni-ittam bele én is a kávémba.
-Igen csak ennyi. Nem hiszem hogy újra találkozunk, szóval ne is firtasd tovább a témát. Inkább azt mond meg mit csináljunk ma?
-Semmit. Pihenjünk, képtelen vagyok bármire.- nagyon fáradtnak érzem magam. Valószínűleg a másnaposság átka.
-Jó akkor filmezzünk, és ha elalszunk rajta ,akkor sincs semmi gáz.
-Ez jó ötlet. Akkor menjünk.-így átmentünk a nappaliba és levágottunk a kanapéra.

-Jó reggelt Rose.-köszöntem neki amint beértem a rendelőbe.
-Szia Vanessa. Gratulálok a vizsgádhoz. Nagyon büszke vagyok ám rád.
-Köszönöm. Nem mondom hogy könnyű volt, de örülök neki hogy végre vége.
-Azt elhiszem. Az egyik beteged lemondta az időpontot, így csak fél óra múlva jön az első. -Nagyszerű, jobban örültem volna neki ha erről előbb tudok , de már mindegy.
-Akkor kicsit átnézem a többi beteg kartonját. Kell esetleg segíteni valamiben? Most úgy is van időm.
-Nem drágám ,köszönöm. Megvagyok most mindennel. Beszéltél a Dr.Smithtel?
-Még nem. De délután bent lesz, majd akkor beszélek vele.
-Már ideje lenne valamit mondania. De menj inkább igyál egy kávét, elég húzós napod lesz ma megint.-ebben igaza van. Elég sok betegem van ma, így nem fogok korán végezni.
Már javában elmúlt délután kettő is, és én mégcsak most megyek majd ebédelni.
Sietnem kell, hiszen úgy sincs valami sok időm, úgyhogy itt fogyasztom el az ebédet, nem megyek sehova.
-Vanessa van egy kis ideje most?-jött velem szembe a főnökőm.
-Igen. Dr.úr. Most van egy kis időm.
-Akkor jöjjön. Beszéljünk egy kicsit.-szuper akkor ebédelnem most sem kell.
Beérve az irodájába, még most is rácsodálkozom, mekkora helység is ez. Az én irodám sem kicsi, hiszen ott is helyet foglal egy kanapé ,valamit még egy elég kényelmes fotel is az asztalomon kívül, de ez teljesen más.
-Foglaljon helyet.-mutatott az egyik székre ami az asztalával szemben van.
-Nos, először is szeretnék gratulálni a sikeres vizsgáihoz. Nem kis teljesítmény volt , munka mellett még egy szakot elvégezni, de tudtam hogy önnek sikerülni fog majd.
-Köszönöm uram.
-De, mivel megvan az új képesítése, mint sportpszichológus, el kell dönteni hogy hol szeretne dolgozni.
-Ezt nem igazán értem. -én nem kaptam semmilyen ajánlatot sem ,így nem tudom miről beszél.
-Mint tudja, nekünk itt nagyon fontos munkaerő. Nagyon sok betege van akik szeretik magát, és nagyszerűen végzi a munkáját. Viszont, van egy ajánlat amit ideje lenne elmondanom önnek.-csak kérdő tekintettel néztem rá, hiszen nem értek semmit.
-Volt önnek egy betege nem is olyan régen, egy fiatal sportoló.-itt csak bólintottam hiszen tudom kiről beszél.-Nem új dolog számomra hogy egy sportoló ide jön, főleg nem abból a sportból amit ő is űz. Már egy ideje keresnek egy jó sportpszichológust aki segít a versenyzőknek, és én magát ajánlottam. Ez a munka nagyszerű lehetőseg lenne, hogy beindítsa a karrierjét, és nagyon kevés embernek adatik meg az a lehetőség.
-Hűha, hát nem is tudom mit mondjak. Elösző,r is nagyon szépen köszönöm, hogy rám gondolt és hogy beajánlott, de nem értem akkor mi lesz a munkámmal?
-Sajnos akkor az itteni munkáját nem tudja folytatni. De őn nagyon jó orvos, és biztos vagyok benne hogy megbírkózna ezzel a feladattal. De ez csak magán múlik. Ha őn úgy dönt hogy itt marad, annak  nagyon örülök, de ha a másik lehetőséget választja , teljes mértékben megértem és támogatom benne. Megadom az elérhetőséget, amin fel kell vennie a kapcsolatot velük ,már várják a hívását. Menjen el és hallgassa meg, csak utánna döntsön. -erre nem számítottam.
Nagyon váratlanul ért amit most mondott, és nem tudom mégis hogyan döntsek.
-Rendben. Még egyszer köszönöm Dr. Smith, ezt a nagyszerű lehetőséget, és meghallgatom amit mondanak és csak utánna döntök.
-Rendben Vanessa. Ez az ön élete, én nem dönthetek maga helyet. De mint mondtam ez egy nagyszerű lehetőség, ami nagyon kevés embernek adatik meg.-egy kis ideig még beszélgettünk, hogy mégis mi lenne ha maradnék vagy esetleg ha úgy döntök hogy elválalom a másik állás. Hiszen nekem itt vannak a betegeim, nem akarom őket cserben hagyni. De ahogy látom a doki már mindenre is gondolt.

Csak feküdtem otthon a szobámban és néztem ki a fejeből. Természetesen felhívtam őket és megbeszéltünk egy időpontot is, ami pár nap múlva lesz. Elmondásuk szerint sürgősen keresnek egy embert ,így nem sok időm lesz majd választ adni.
Nem tudom mit tegyek.
Hadjam itt a megszokott életemet, és a munkámat, vagy vágjak bele egy új kalandba. Rengetek utazással jár majd, így elég kevés időt töltenék itthon, viszont új embereket és helyeket ismerhetnék meg.
Sose volt még ilyen nehéz döntés az életemben, de akár hogy is döntök, megfog változni az életem.