38.fejezet

714 31 0
                                    

-Oké, ez az utolsó.-tette le a nappali közepére az egyik dobozt Charles.
-Köszi. Nélkületek nem tudom hogyan pakoltam volna át.
-Szívesen segítettünk.-törölte meg a homlokát a férfi.
-Kértek inni valamit? Nagyon meleg van ma, és egy csomót pakoltunk.
-Egy pohár hidegvíz jól esne.-így elindultunk a konyhába.
-Tessék.-tettem le eléjük a poharat.
-Köszi, amúgy mi lesz a lakásoddal?
-Nem tudom még Lotte. Nem akarom sem eladni, sem kiadni sem senkinek. Legalábbis még egy darabig.
-Ez is amolyan biztos pont?-Kérdezett rá a monacói, mire én csak bólintottam.
-Max mikor jön haza?
-Majd holnap este. Addigra el kellene tüntetnem a dobozokat.-néztem a nappali irányába,mire a két segédem is arra nézett.
-Hát van mit elpakolni, az biztos. Besegítsünk?-ajánlotta fel a lány, de nem akartam őket már ennek jobban leterhelni.
-Nem akarlak titeket kihasználni. Így is rengeteget segítetetek, amit nagyon szépen köszönök. Majd megoldom.
-Ugyan már, szívesen segítünk.
-Biztos nem gond?-Néztem rájuk mire csak a fejüket rázták.
-Na menjünk-itta meg az innivalóját a férfi és már indult is el a dobozok felé.
-Figyi Vani a ruhákat inkább én nem pakolom el. Csak beviszem a szobába a táskákat jó?
-Jaj basszus, köszi-nevettem fel a férfi arca láttán.
-Na akkor álljunk neki amíg ő pakol.-bontottuk ki az egyik dobozt amiben képek voltak és kis aproságok.
-Ezeket hova tegyem?-emelte fel Lotte az egyik képkeretet amit nem akartam a lakásba hagyni.
-Még nem tudom. Keresek majd neki valami helyet.
-Nagyon szépen vagytok együtt. Tök jók ezek a képek.- mi voltunk a képeken Maxal. Elég szétszórt volt, hiszen volt rajta régebbi kép és újabb is. Volt olyan ami egy-egy randin készült ,vagy itthon.
-Szeretem is őket. Azért nem hagytam ott.
-Azért Maxnak is van egy jó pár képe. Ezt az utolsó futamon készült ugye?-Nézte az egyik képett ami ki volt rakva a polcra.
-Igen. Szinte ez volt az első kép ami nyilvánosságra került.-néztem a képet és egy csomó emlék beugrott.
-Na itt vagyok. Ti mit csináltok? -jött oda Charles és ő is elkezte nézni a képeket.
-Ez nekem is megvan.-mutatta az egyik kiskori képet amin hárman vannak.
Miután elpakoltuk minden kis apróságot, úgy döntötöttek magamra hagynak. Nagyon sokat segítettek, nélkülük még mindig csak pakolnák.

Max ma este jön meg és ezért úgy döntöttem ,a kedvencét csinálom meg vacsira.
Délelőtt Lilivel gyorsan elmentünk a boltba ,így miután mindent megvettem márcsak neki kellett állnom elkészíteni a vacsinkat.
Épp a húst sütöttem már, amikor nyílt az ajtó és egy fáradt holland férfi jött be rajta. Amint meglátott letette a bőröndjét az ajtóba és már indult is el felém.
-Szia-öleltem magához jó szorosan.
-Szia kicsim. De jó végre itthon lenni.-miután elengedett elindult a konyha felé.
-Főzöl?-nézett rám kérdő tekintettel.
-Igen, remélem örülsz majd neki. A kedvencedet csinálom. Krémleves és sült hús, salátával és krumplipürével-mentem hozzá oda és gyorsan megkevertem a levest.
-Nagyon jó illata van. Mikor lesz kész?
-Nemsokára. Sajnos elnéztem az időt és későn álltam neki. De a husi is mindgyárt készen lesz, addig kipakolhatnál.
-Most nincs kedvem. Majd kipakolok holnap. Segítsek valamiben?
-Inkább ne, majd én megcsinálom. Te csak ülj le addig, tényleg mindgyárt készen lesz.
-Akkor addig elmegyek és lezuhanyzom.
Jó?
-Persze, menj csak. -adott egy puszit és már indult is el a fürdő felé. Nem lesz neki furcsa hogy megtalálja majd a tüsfürdőmet és a kis neszeszeremet ,mert már egy ideje van itt egy nála.
Mire végzett, addigra szerencsére a vacsiránk is készen lett.
-Megterítsek?-állt a hátam mögé, és szorosan magához húzott.
-Jó lenne. Addig én is odapakolok mindent.-Néztem fel rá, mire ő csak elengedte a derekamat és neki állt kipakolni mindent azt asztalra.
-Van egy üveg bor a hűtőben. Ide hoznád?
-Még bor is? Hűha bébi, kitettél magadért. Ünneplünk esetleg valamit?
-Ugyan mit? -ültem le mikor vissza ért és már bontotta is ki a bort.
-Nem tudom. De nagyon tetszik ez a vacsora.
-Remélem ízleni is fog.-Max nem győzte dicsérni a főztőmet ami nagyon jól esett. Máskor is már főztem neki, de szerinte ez lett eddig a legfinomabb.

Már a nappaliban ültünk, illetve én ültem ,mert ő elfeküdt a kanapén, mondván telle ette magát.
-Nézzünk valamit?-nézett fel rám, mert a feje az ölembe pihent.
-Oké, de én választok. Netflix?
-Oké, benne vagyok. Van az a sorozat amit még nem néztünk végig. Nézzük azt, jó?
-Ugyan melyikre gondolsz? Mostanában nem igazán volt rá időnk.-így gyorsan elkezdtem végigpörgetni a lejátszási listánkat.
-A vaják az. Na nézzük.-szólt rám, mire én csak lenéztem rá.
-Nem úgy volt hogy én választok?-ő csak megrántotta a vállát.
-Úgy is ezt választottad volna.
-Lehet. Mondjuk Henry Cavill nagyon jó benne.
-Ezt meg sem hallottam. Tudod mit, inkább nézzünk mást.-már vette is volna el tőlem a távírányítot de én gyorsabb voltam.
-Nem, nem. Ezt nézzük. Amúgy is a te ötleted volt.-inditottam el és már raktam is el a távírányítot olyan helyre ahol néz éri el.
Már egy  részt megnéztünk, mikor Max hirtelen felült.
-Mi az?
-Az a kép nem nálad volt?-Mutatott az egyik képre, amit a lakásomból hoztam el. A gardróba nem volt, mert én vittem neki ruhát, mert elfejtett bevinni magával.
-De, de igen,nálam volt. Miért?-úgy tettem mintha nem tudnám miről beszél.
-Akkor hogy került ide? -ült fel rendesen a kanapén.
-Áthoztam. Miért baj?
-Nem, nem baj. Csak furcsa mert imádod azt a képet.-ebben igaza volt. Az első közös képünk van benne mint egy pár.
-Itt is láthatom majd. Jó helyen van.-azt hittem ennyivel be is fejezte, de természetes mást is észre vett.
-Az is nálad volt.-mutatott fel még egy képre.
-Igen az is.-hirtelen felállt és elindult a szoba felé. Hiába kérdeztem tőle hogy hova megy, nem válaszolt semmit.
Pillanatok múlva már jött is ki a szobából, mintha semmi érdekeset nem látott volna és leült vissza mellém.
-Hova rohantál?-kérdeztem rá, mire ő csak felém fordult és már húzott is magához oda. Így ráültem a lábaira és úgy nézett a férfit.
-A szobába. Biztos akartam lenni a dolgokban.
-És mire jutottál?-fogtam meg a vállánál, mire ő csak felvezette a kezeit a hátamon.
-Arra hogy a gardrób telle van a ruháiddal, ahogyan a lakás is azokkal a dolgokkal amik nálad voltak. Ideköltöztél?-szemei szinte csillogtak amikor rákérdezett.
-Igen. Remélem nem bánod.-mondtam ki félve, mert nem tudom már hogy akarta-e vagy sem.
-Micsoda? Bébi, nem lehetnék ennél boldogabb. Szeretlek.
-Én is szeretlek.-ajkai egyből megtalálták az enyémet, és pillanatok múlva már mélyitette is el a csókunkat. Levegő hiány miatt sajnos muszáj volt elválnunk egymástól, de mindkettőnk arcán a vigyor ott volt.
-Mikor volt időd erre? Csak két napig nem voltam itthon.
-Tegnap. Volt egy kis segítségem.
-És ki volt az? Hadd köszönjem meg neki.
-Leclercék. Nélkülük lehet még ma is pakoltam volna.

Strange Feelings (M.V.)Where stories live. Discover now