Strange Feelings (M.V.)

39.fejezet

Nagyon hamar eltelt a nyári szünet. Mire észhez tértünk már javában újra versenyhétvége volt.
Japánban vagyunk jelenleg, sajnos az idő nem éppen a legjobb. Egész hétvégére esőt mond ,ami meg is látszik. Szinte áll a pályán a víz.
Márcsak Charles van vissza és én mára már végeztem is.
Maxnak még volt egy kis dolga, hiszen valami challange videót vesznek fel az alpha taurival.
Két kopogás hallotam az ajtómon, de már nyílt is ki.
-Hello Chalres. Már azt hittem nem is érsz majd ide.
-Akkor szóltam volna.-ült le a fotelbe és csak nézett maga elé.
-Valami baj van? Kicsit furcsa vagy.
-Mi? Ja nem. Csak kicsit furcsa ezen a pályán lenni.-sajnos nagyon jól tudom mi történt itt évekkel ezelőtt.
-Probálj meg nem gondolni rá. Tudom hogy nehéz, de nem most vagy itt először.
-Tudom, nem is arról van szó. Csak most valahogy furcsa érzésem van. Nem tudom mi, csak most más itt lenni.
-Félsz?-erre kérdésre egyből felkapta a fejét és furcsa tekintettel nézett rám.
-Nem. Ha félnék, nem ülnék be az autóba.
-Nem arra gondoltam, hogy félsz autóba ülni. Hanem sokkal inkább arra ,hogy félsz esetleg attól ,hogy valami baj fog történni?
-Nem tudom. Nagyon remélem hogy nem lesz semmi baj. Lehet csak azért van, mert nem aludtam épp a legjobban az éjjel.
-Probálj meg pihenni majd. Szükséged van arra ,hogy tiszta fejjel tudjál gondolkodni.
-Tudom, ajj nem tudom mi van velem.-dörzsölte meg az arcát.
-Van egy nagyon jó tea keverék, én is szoktam inni amikor nem bírok aludni. Van nálam, adok belőle. Este csinálj meg egy pohárral és idd meg. Hátha használni fog.
-Köszi Vani. De nem tudom hogy nekem az használna-e.
-Azért egy próbát megér. Majd este gyere át, és adok. Ott van a szállodában.
-Oké , akkor majd megpróbálom. Hátha valamit mégis használ majd.-dőlt hátra a fotelben, és csukta is be a szemeit.
-Azért itt el ne aludj nekem. Én meg szeretnék vissza menni a szállodába ,és egy kényelmes ágyban aludni.
-Nem fogok nyugi. Max szerintem meg is ölne ha miattam nem mennél este vissza.
-Hát az lehet-mosolyogtan a pilótára mire neki is egy apró mosolyra húzodott a szája.

Esik az eső, de ennek ellenére elindítják a versenyt. Nagyon félek ilyenkor, hiszen száraz pályán is nehéz vezetni ,nem hogy egy vizes, csúszos pályán.
Max az élről indul, és ha minden igaz, akkor már ezen a versenyen megnyerheti ismét a világbajnoki címet. Hihetlen szezonja volt eddig, voltak ugyan nehéz versenyek, de mindig képes volt a maximumot kihozni magából.
Amint elindult a verseny szinte le sem vettem a szemeimet a képernyőről. Jos is itt van, velem együtt nézi ő is a versenyt.
-Jó ötlet volt ilyen időben elindítani?-kérdeztem rá, de ő csak megrázta a fejét.
-Várniuk kellett volna. Legalább addig amíg a pálya kicsit szárad.
-Nagyon remélem hogy nem lesz semmi baj.-ezt már inkább magamnak mondtam, de Jos is meghallotta.
-Ezek a fiúk a legprofibbak. Tudják hogy mit hogyan kell csinálni.-probált kicsit megnyugtani, ami egy kicsit sikerült is. De sajnos addig tartott amíg nem láttuk hogy az egyik ferrári teljesen megforog a pályán, és a falba nem csapódik. Sajnos vissza csúszott a pályára, de szerencsére még volt annyi hely, hogy ki tudták kerülni. Nagyon veszélyes volt az hogy Carlos még az autóban ült, és a többiek sorban haladtak el mellette.
Szerencsére kitudott szállni az autóból, és már indult is vissza a garázsba.
Nem tudom mi történt, ahogyan azt sem hogy hogyan történt a dolog, csak arra kettünk figyelmesek hogy Pierre egy traktor mellett hajtott el. Ezt mi is a rádióból tudtuk meg, de addigra a fiúk már vissza indultak a garázsba, hiszen a versenyt megszakították.
-Max-rohantam hozzá oda ahogy beért.
-Kicsim, minden rendben van.-sajnos az ölelésünket az apja zavarta meg.
-Annyira azért nincs. Gasly egy traktor mellett hajtott el, úgy hogy szinte semmit sem lehetett látni.
-Mivan? Ez mégis hogy a faszba történhetet meg?-Max teljesen kiakadt. Megértem hiszen ők azok akik az életüket kockáztatják minden egyes futamon, és pont a Fianak a dolga lenne biztonságossá tenni.
-Nem tudom. Talán Christian végre többet tud majd mondani.-Sajnos ő sem tudott többet mint mi, csak annyit hogy Pierrenek be kellett mennie a Fiahoz.
-Átmegyek gyorsan Pierrehez. Megnézem hogy van.-szóltam oda Maxnak, hiszen nem tudjuk mikor is indul újra a verseny.
-Jó, csak siess vissza. Kiváncsi vagyok mégis mi történt.-gyorsan felkeltem a székről és már indultam is ki a garázsból az alpha taurihoz.
-Sziasztok-köszöntem be a szerelőknek.
-Szia Vanessa. Pierret keresed?-Kérdezett rá az egyik szerelő ,mire én csak bolíntottam.
-Ott van hátul, menj nyugodtan.
-Köszi.-így gyorsan elindultam arra amerre mondták. Szerencsére sikerült megtalálnom a francia pilótát ,aki még ekkor is nagyon ideges és zaklatott volt.
-Pierre-szóltam neki hangosan oda mire megfordult.
-Vanessa. Hát te?-meglepődött hogy itt vagyok, de amint megkérdeztem tőle hogy hogy van egyből magához is ölelt.
-Nyugodj meg kérlek. Tudom hogy nehéz, de nagyon szerencsés ember vagy.
-Hát pont ez az. Szerencsém volt csak. 8 éve ugyan ezen a pályán Julesnak nem volt szerencséje. Semmiből sem tanulnak soha.
-Nagyon sajnálom ami akkor történt. Ahogyan azt is ami most történt. Ez nem történhetett volna meg. De kérlek próbálj meg megnyugodni, mert így nem ülhetsz vissza a kocsiba.
-De hogy is nem.-ellenkezett egyből.
-Nem Pierre nem. Zaklatott és ideges vagy, ami érthető is. Mindenki ideges volt ahogy meglátta a felvételeket. De te voltál ott, te élted át.
-Ismertem Julest. Charles keresztapja volt, gyerek korom óta ismertem. Mindig is jóba voltunk.-könyesedtek be a szemei.
-Jaj Pierre. Csak add ki magadból. Ne tartsd most magadba. Nem szabad.- tudtam hogy ismerték egymást ,márcsak Charles miatt is, de nem hittem volna hogy ennyire megviseli még most is ,ami a férfival történt. El sem tudom képzelni Charles most mit érezhet ha ezt látja. Évekkel később ugyan azon a pályán, a barátja van hasonló helyzetbe mint a keresztapja volt. Csak most tragédia nem történt. Percek múlva a férfi is már sokkal nyugodtabb volt. Még mindig zaklatott, de egy darabig még az is lesz majd.
-Pierre, nemsokára újra indítják a futamot. Készen állsz haver?-jött oda Yuki.
-Persze, köszi Vani. De nekem most mennem kell.
-Oké, és vigyázzatok magatokra.

A verseny után úgy alakult, hogy Maxnak nem sikerült itt megszereznie a bajnoki címet, de így is nagyon boldog volt hogy első helyen végzett.
Már a ceremóniára vártunk amikor a kivetítőn megjelent a világbajnoki felirat és Max neve. Senki sem értette mégis mi történik.
Hiába kérdeztük egymást, mindenki tanácstalan volt.
Egyszer csak megjelent Max interjút adni. Ott derült ki hogy újraszámolás történt a rengeteg büntetés miatt, és így Max már itt Japánban világbajnok lett.
Még ő maga is meglepődött, de nagyon örül neki. Amint elszabadult a riportertől már rohant is oda hozzánk. Szerencsére most a kordonnál álltam ,így amint észre vett, már húzott is magához oda.
-Nagyon ügyes voltál. Gratulálok-adtam az arcára egy puszit, és már engedtem is tovább.
Annyira boldog volt, szinte le sem lehetett vakarni az arcáról a mosolyt.
Elképesztő szezon van eddig mögötte. Megérdemelten nyerte el ismét a címet.
Annyira hihetetlen ez az egész, főleg a mai verseny után.
Nem hittem volna, hogy este itt állok majd a csapattal ,és ismét Max bajnokságát ünnepeljük.
-Hé, bébi. Most végre megcsókolhatlak, mert már mindenki tudja hogy együtt vagyunk. Tavaly nem így volt.
-Bizony, tavaly sikeresen lebuktunk mindenki előtt.-Karoltam át a nyakánál és húztam le egy csókra.
-Szeretlek Max. És büszke vagyok rád.
-Én is szeretlek Vanessa. Gyere ünnepeljünk egy kicsit.-így elvegyültünk a többiek között. A buli nem tartott addig , mint tavaly, tekintve hogy még javában ment a szezon. Csak egy szelíd csapat bulit tartottak, de megígérték a szezon végén lesz csak az igazi parti.