Strange Feelings (M.V.)

20.fejezet

Maxal a kapcsolatunk egész jól alakul, bár a fiúk már kezdenek valamit sejteni.
Itt vagyunk Abu dhabiban, most van az utolsó verseny. Ennyire még sosem izgultam mint most. Nagyon szurkolók Maxnak,hiszen ennyire még közel sosem volt a világbajnoki címhez.
Nagyon sok időt töltünk együtt otthon, hol nálam vagyunk, hol pedig nála.
Megpróbálunk a pályán úgy viselkedni mintha csak barátok lennénk, de már többször is szóvá tették a többiek, hogy nagyon sok időt töltünk együtt.
Holnap lesz a verseny, ezért mindenki nagyon izgul, hogy hogyan is fog alakulni.
Épp a paddockba sétálok, amikor Christian Horner szembe jött velem.
-Szia Vanessa.
-Szia Christian. Hogy vagy?
-Jól, izgulok a holnapi nap miatt. Régóta nem voltunk már ennyire közel a címhez, mint most. Max mindent belefog adni, hogy megnyerje.
-Ebben semmi kétségem sincs. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbbet kihozza magából.
-Tudod már hogy holnap hol leszel?
-Nem, még nem. -tényleg fogalmam sincs hogy hol nézzem a versenyt. Daniel felajánltotta hogy nézzem náluk ahogy Charles is, hiszen Charlotte is itt van.
-Hát akkor már megvan hol leszel holnap. Maxnak is szüksége van rád, még ha nem is valja be. Sokkal jobban versenyez  amióta te is itt vagy.
-Max egy rendkivüli versenyző, ezt csak magának köszönheti és a tehetségének. Nekem ehhez semmi közöm sincs.
-Azt te csak hiszed. De akkor holnapra megvan a helyed. Várni fogunk.
-Rendben, és köszönöm Christian. -miután a férfi elment, én is tovább indultam az eredeti célom felé.
-Végre ,már itt várok rád vagy 10 perce.
-Jó bocsi, kicsit elnéztem az időt de már itt vagyok. Mehetünk?
-Persze, na és izgulsz a holnapi nap miatt?
-Egy kicsit.
-Ugyan már Vanessa, nekem nyugodtan bevalhatod hogy kinek is szurkolsz. Ezzel nincs semmi baj, ha a barátodnak szurkolsz, és izgulsz miatta.
-Tudom Charlotte, de így hangosan kimondani kicsit furcsa.
-Mármint az hogy Max a barátod vagy az hogy neki szurkolsz?
-Mindkettő-nevettem fel egy kicsit.
-Mikor mondjátok el a többieknek?
-Nem tudom. Erről még nem beszéltünk. Most minden olyan nyugis, nem tudom hogy hogyan fogadnák.
-Ez miatt ne izgulj. Amúgy is szerintem Daniel már sejt amúgy valamit.
-Igen szerintem is, egyre sűrűben teszi a célzásokat.
-Azt hittem neki legalább elmondjátok.
-Rajtad és Lilin kivül más nem tudja.
-Hidd el örülni fognak neki. Ha esetleg az miatt félsz ,hogy ez után a munka milyen lesz, hát ugyan olyan. Hidd el semmi sem fog megváltozni.-reméltem hogy így lesz, de kicsit tartottam attól hogy a főnökség hogyan fogadja majd. Igazság szerint csak ez miatt nem mondtuk eddig el, mert félek mi fog történni.

-Szia-öleltem meg Maxot,ahogy beért a szobámba.
-Szia bébi. -adott egy csókot a számra, és már vállt is el tőlem.
-Minden rendben?-kicsit furcsa volt, olyan tartózkodó.
-Persze csak izgulok kicsit. Holnap dől el, hogy melyikünk volt jobb ebben a szezonban.
-Gyere ülj le.-húztam a kezénél fogva az ágyra.
-Mit csinálsz?-nem értette miért térdeltem fel az ágyra, főleg hogy a háta mögé miért álltam be.
-Megmasszírozlak. Hátha segít.-keztem el nyomkodni a vállát.
-Még sose csináltál eddig ilyet.
-Tudom, de most elég stresszes vagy, jobban mint bármikor. Csak enged el magad.- úgy tette ahogy mondtam. Megpróbáltam minden létező tudásomat beleadni, bár nem sűrűn csinálok ilyet.
Egy idő után éreztem hogy Max kezd hátradőlni, és már szinte teljesen nekem dőlt.
-Max, nem nagyon bírlak el.
-Szóval azt mondod nehéz vagyok?-nézett fel rám csillogó szemekkel. A feje már az ölemben volt, és én már az ágyon ültem.
-Hát eléggé. Nem mondták még?-incselkedtem vele.
-Na szép, a barátnőm lekövérezz. Talán segítened kellene benne, hogy edzek egy kicsit.
-Hát az inkább az edződ dolga, nem az enyém. Talán szólni kellene neki, hogy több feladatot adjon.-Max hirtelen felült, és pillanatok múlva már rajtam is feküdt.
-Nekem lenne egy jobb ötletem.
-Csak ugyan? Na nem mondom.
-De de. De ahhoz kicsit sok rajtad a ruha-csókolt bele a nyakamba, amitől szinte teljesen megborzongtam.
-Max.-sóhajtottam egy nagyot, mert a keze sem tétlenkedett, már a felsőm alatt volt. A kezemet felvezettem a hátán, egészen a nyakáig.
-Bébi, ha ezt nem hadjuk most abba, később nem biztos hogy le tudok állni.-láttam a szemeiben a vágyat, amik az enyémekben is biztos benne voltak.
Nem mondtam semmit, csak megfogta az arca két oldalát és lehúztam magamhoz egy szenvedélyes csókra.
A kezeimet bevezettem a pulóvere alá és úgy simogattam a hátát.
Max sem tétlenkedett, a csókunkat nem megszakítva kezdte el a felsőmet egyre feljebb tűrni. Mikor elért a melltartóm aljáig, elszakadt tőlem és kérdő tekintett nézett rám.
-Szabad?-Én csak megemeletem magam és lehúztam magamról a felsőt. Csak egy száll melltartóban feküdtem előtte.
Ő is gyorsan megszabadult a pulóverétől, és már hajolt is vissza hozzám.
Elkezdte a nyakamat behinteni, apró csókokkal. Számat egy halj sóhaj hagyta el, amikor Max elkezdett lefelé haladni a mellkasomon.
Kezeimet bevezettem a hajába, és beletúrtam amint megéreztem a száját a mellemen, amit nem takart a melltartó.
-Max
-Ezt vegyük le jó?-nyúlt a nadrágom felé, amire én csak bólintottam és megemeltem a csípőmet, így le tudta húzni rólam. Csak a fehérneműim voltam rajtam, amitől kicsit zavarba jöttem.
-Gyönyörű vagy. Ne érezd magad zavarba. Csodálatos nő vagy.-én csak előrehajoktam és a lábaimmal átfogtam a derekánál és úgy fordítottam a helyzetünkön.
-Rajtad még egy kicsit sok a ruha.-ültem rá a combjára, és óvatosan elkezdtem csókolni a nyaka vonalát, le egészen a mellkasáig.
A száját egy sóhaj hagyta el, amint megérezte a számat az alhasán.
A kezeimmel kigomboltam a nadrágját és már húztam is le róla.
A boxerén már látszott hogy elég szűkős a hely, de mire bármit is tudtam volna tenni ,megfogta a kezeimet és már húzott is fel magához.
-Rajtad még van egy két nem kívántos ruha, ami ellégé akadál.-már nyúlt is a melltartóm felé, hogy kikapcsolja. Amint megszabadultam a felsőmet takaró anyagtól, éreztem hogy az arcomat elönti a pír.
Nem volt időm foglalkozni a zavarommal ,mert Max abban a pillanatban már csókokkal hintette be a mellemet.
A kezeit levezette a bugyim széléhez és már vette is le rólam.
Én sem tétlenkedtem sokáig, már nyúltam is a boxeréhez és már toltam le róla.
Nem kényeztettük egymást sokáig, mert már elég forró volt a hangulat kettőnk között.
Max befeküdt a két lábam közé, és én átöleltem a lábaimmal a derekánál.
-Óvatos leszek jó? Szólj ha álljak meg.-nem épp kis mérettel volt megáldva.
-Jó.- pillanatok múlva már éreztem,hogy óvatosan nyomul befelé.
-Annyira szűk vagy bébi.-én csak szorosan öleltem a hatánál és a körmemmel óvatosan végig húztam  rajta a kezemet.
-Max kérlek.-amint meghallota elkezdett óvatosan mozogni.
A szobát a sóhajaink töltötték be. Szinte forrt közöttünk a levegő. Amint gyorsabban kezdett el mozogni, még szorosabban húztam magamhoz a lábimmal.
Mindketten éreztük hogy kezdünk egyre közelebb kerülni a csúcshoz.
Már nem kellett hozzá sok, és már el is öntötte a testemet az a csodálatos érzés. Pillanatok múlva, Max is elélvezett és már dőlt is rám. A fejét belefúrta a nyakhajlatomba, és én közben a hajába túrtam bele.
-Csodálatos vagy.-Emelkedett meg kicsit és egy forró csókot nyomott az ajkaimra.
Amint mellém feküdt már húzott is oda magához. Én csak ráfeküdtem a mellkasára és próbáltam rendezni a légzésemet.