𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 3. rész ] - Úton

– Átvehetnénk az elejét csak még egyszer? – emelte fel a kezét maga elé Xin'ta, ezzel az elmúlt egy órában már, vagy egy tucatszor megszakítva engem a pakolásban.

– Engem inkább a vége érdekel. Pontosan milyen „státuszban" is mész oda? – próbálta szemkontaktust teremteni velem Eämi.

Miközben én éppen kikerülni igyekeztem őt, és a kezemben lévő mellvértem a táskáim közé juttatni.

– Én nem akarom, hogy menj. – vágott közbe Mirayaka aggódó hangon. – Mi lesz, ha történik valami, és sosem jössz már vissza... – kezdte egyre jobban belel lovalni magát a kétségbeesésbe.

Ám én kizökkentésképpen, mikor elhaladtam mellette finoman a vállára tettem a kezem, és jelentőségteljes hangon hozzá tettem.

– Nem maradok ott örökre. Ne aggódj ezen! – mosolyogtam rá halványan, majd elengedvén tovább léptem, és az alkarvédőimet kezdtem keresni az egyik tárolóban.

Miraya csak egy halk aggodalmas sóhajt adott válaszképpen, mielőtt újból túlbeszélték volna a nővérei.

– Nem, de komolyan akkor átéltél egy olyan hitvesi jelszerű víziót? – hajol az arcomba Xin, amint kiegyenesedtem az időközben összeszedett karvédőimmel.

– Ezt már vagy négyszer elmondtam mióta visszajöttünk a lakba. Sőt a vacsora helyszínétől a barlangokig terjedő út alatt is elmondtam, szóval legalább ötször elmondtam... – kerültem ki, és visszaléptem a csomagomhoz, majd megfelelően elhelyeztem a páncélom maradék darabját is, hogy alkalmas legyen a szállításra.

Eléggé sietnem kellett az összes szükséges holmi bepakolásával, mert nem tudtam pontosan mennyi időre is megyek, és a többi küldöttségi taggal szemben nekem egyetlen éjszakám maradt összekészíteni mindent, ami kellhet. Holnap ugyanis már indulnunk kellett volna a többiekkel együtt.

– Jól van, de attól még fura nekem ez az egész. – zsörtölődött tovább Xin. – Biztos vagy benne, hogy olyan jellegű volt, mármint volt pár különös vízió már a követek soraiban és lehet ez is ilyen többrétegű mögöttes...

– Ó, mindenek anyjára lépj már túl ezen! – vágta finoman tarkón Eämi a feketeséget, miközben követett engem, majd helyet foglal a csomagom mellett és onnan figyelte a mozdulataimat.

A tekintetével pedig jelezte, hogy ő továbbra is választ vár a saját kérdésére, attól még, hogy Xin közbe fecsegett.

– Mint egyszerű követ megyek, mint egy kísérő. – pillantottam fel rá két mozdulat között.

Közben viszont meghallottam a hátam mögött, hogy Miraya nagy levegőt vesz, mint aki hosszas beszédre készül. Nekem most a pakolásra kellene figyelnem, mert el fogok felejteni valami fontosat.

– Egyáltalán nem hitvesként megyek, nem fognak marasztalni, nyugi. – fordultam gyorsan felé, a vállam felett átnézve, melynek hatására a lány visszacsukta a szólásra nyíló ajkait.

– Szóval, csak kísérő leszel mi? – hümmögött az orra alatt Eämi.

Nem szerettem mikor hümmög, mikor gondolkozik, az mindig akkor csinálta mikor valami negatívabb dolgon agyalt.

– Nem te mondtad, hogy nem teljes, amit láttál? – kérdezett vissza.

Én közben ismét felálltam, egy igen jelet mutattam a jobb kezemmel, és félig a következő fontos elrakandó tárgyra, félig a további gondolat menetének kifejtésére figyeltem.

– Hát így felmerül a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a további részében a víziónak még is lesz valami... – elhalkult a hangja, ahogy érzékelhetően vacillált azon, milyen szót is használjon.