𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 16. rész ] - Ősök öble

Lejjebb mentem a falu pereme felé vezető úton, majd kikaptam az övemből a kis sípomat, a tárgynak segítségével pedig, magamhoz kezdtem hívni a Näyámat. A lény kisvártatva meg is jelent a vízben, bár elsőre úgy tűnt van némi dac benne, mert elég keveset volt időm vele lenni. Leültem az út szélére éppen ezért, aztán gyorsan elraktam a sípot, majd kivettem egy másik rekeszből némi szárított gyümölcsöt, amit még otthonról hoztam, és Tsìlpey kedvence nassolni valója volt.

Áldottam is magam, amiért eszembe jutott a pikkelyes barátom durcásabb viselkedésének lehetősége. Elég jól ismertem már, így ennek orvosolására néha úgy oldottam meg, hogy némi szárított édes gyümölcsöt adtam neki engesztelésül. Ez most is jól működött, mert amint kivettem pár nagyobb darabot az egyébként bogyós gyümölcs szemek közül, a Näyám egyből közelebb emelte hozzám a fejét, kiemelkedve ezzel a vízből részben.

Aztán várakozóan kinyújtotta a nyelvét, és a torkából egy követelőbb morgást is távozott. Ezt megmosolyogtam valamelyest közben átadva neki a kért finomságokat. A fehér bestiám egyből a szájába csúsztatta őket a nyelvével, aztán elégedettebben bökött meg az orra hegyével. Megsimogattam kicsit indulás előtt.

Aztán jeleztem neki egy fordulásra használatos jellel, hogy a hátán lévő nyerget ellenőrizhessem még indulás előtt, nehogy valami gond legyen vele esetleg. Nem tudom merre kódorgott napközben a zátony körül, így inkább biztosra mentem általában az ellenőrzésekkel, ezúttal viszont mindent rendben találtam rajta. Ennek okán be is ereszkedtem a vízbe közvetlenül a hátára állva, ezt követően összekapcsolódtam vele, és egyben le is ültem a nyeregbe.

Időben voltam még az öbölbe való indulás tekintetében, ám mivel nem voltam benne biztos a többiek honnan indulnak jobbnak láttam, ha elúszok a Sully család maruija közelébe és megnézem, onnan vagy a falu egy másik pontjáról akarnak-e indulni. Egyből meg is indítottam Tsìlpeyt a megfelelő irányba, egyelőre a vízfelszínén haladva vele.

Sokat nem kellett találgatnom végül a hollétük felől, mert, ahogy látótávolságba értem, már észre is vettem az iluk hátán ülni az ötfős társaságot. Később közelebb érve hozzájuk, az egymás üdvözése után meg is tudtam miért csak annyian vannak. Lo'ak ugyanis nem tervezett velük menni, ám helyette Tsireya és Rotxo csatlakozott a Sully testvérekhez. Ezt a tényt, én mindössze egy néma biccentéssel nyugtáztam, továbbiakban nem is firtattam inkább.

Ahogy a lányok iluja mellé soroltam, egyébként is megosztott egy csomó új infót velem lelkesen Tuk, ami bőven elterelte erről a figyelmemet. A kislány beszámolt, többek között arról, mi történt az említett bátyával tegnap a zátonyon kívül, innen tudtam meg azt, hogy egy Payakan nevű Tulkunnal találkozott, aki elmondása szerint megmentette. Továbbá a többiek, főleg a Metkayina fiatalok azt is megosztották velem, mi volt annak a Tulkunnak a története, tekintve, hogy egyből rákérdeztem arra a tényre miért volt egyedül az a példány.

Mindent igyekeztem feldolgozni gyorsan, aztán a fejemben a megfelelő helyre rendezni az infókat, ám végül az összeset sikerült megjegyezzek, ami fontosnak tűnt. A beszámolók közben lassan elindultunk kifelé a vízre, ám nem buktunk le, addig míg Tuk be nem fejezte a mesélést, amit kedvesen megköszöntem neki. A kislány elégedettnek is látszott utána, ezen felül meg is jegyezte, örül annak, hogy velük tartok, mert vele rég beszélgettem. Némi számonkéréssel a hangjában meg is jegyezte mindig a testvéreivel beszélek többet.

Erre próbáltam valami frappáns választ adni, neki végül, viszont azzal nyugtattam meg ezután, ha több szabadidőm lesz, jöhet velem beszélgetni, amikor szeretne. Tuk ezt már elégedettebben elfogadta, bár nővére tett némi megjegyzést a húga viselkedésére, ezt pedig a kislány ezt egy nyelvnyújtással reagált le. Remek diplomácia érzékkel van megáldva, az már biztos.