𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 18. rész ] - Magyarázatok

Jake aggodalmasabb arckifejezéssel beszélt éppen a két idegennel, Neteyam pedig pár lépésre állt tőlük összefont karokkal. Ő félig látszott csak, bevonódottnak a beszélgetésbe, ezért is érzékelte hamarabb, hogy őket figyelem, mikor a marui felé tekintett egy pillanatra.

Amint felvettem vele a szemkontaktust leengedte a kezeit, és érdeklődve fürkészett. Lassan odasétáltam hozzá, pontosabban az apjáék felé, mert eleget akartam tenni a gyógyítóm kérésének, a magyarázattal kapcsolatban. Viszont előbb a fiú felé küldtem egy biztatóbb pillantást.

– Mi a helyzet Kirivel? – kérdezte egyből, amint melléértem, közben az arcomat fürkészve.

Igyekeztem nyugodtabb arcot magamra öltve felelni neki, de előbb a fejemmel a többiek felé biccentettem.

– Pont ezt jöttem megosztani veletek. – a szavaimat hallva Neteyam egyből megértően reagált, és odalépett velem az apjáékhoz.

A férfi még mindig azon az idegen nyelven beszélt az álomjáróval, és kisebb égember társával, amiből nem érhettem semmit. Ám az arckifejezéseikből ítélve, úgy látszott kedvtelenebbek, mint akik tanácstalanok vagy hasonló. A közeledésünkre viszont mind felénk fordultak, bár a legtöbb pillantás felém szegeződött, hiszen számukra én voltam az idegen, ismeretlenebb személy.

Elsőre csak gyorsan végigmértem a két vendéget, korábban nem nagyon néztem meg őket ennyire közelről. Az álomjáró olyan volt, mint mi, csak furcsa ruhákban, az égember viszont érdekesebbnek tűnt, de a körülmények miatt nem akartam elterelni a saját figyelmem a fontosabb dolgokról.

Mivel ez előttem lévők mind ültek, így én is letérdeltem hozzájuk, hogy könnyebb legyen beszélnem. A két idegen köszönt nekem a formálisabb formában, amit részben viszonoztam feléjük, bár az álomjáró motyogott valami érthetetlent is, mikor szembefordult velem közvetlen, de inkább nem foglalkoztam vele.

– A követek gyógyítója küldött, hogy magyarázattal szolgáljak a lányod állapotáról, és ezzel eloszlassam az aggodalmatokat remélhetőleg. – közöltem nyíltan Jake Sully felé a megjelenésem okát.

A férfi arcáról nem sokat tudtam leolvasni, a feszültségén kívül, de biccentett és jelezte, hogy meghallgat.

Mielőtt belekezdtem volna a dologba, megvártam, hogy Neteyam is közben leguggoljon hozzánk, továbbá próbáltam összeszedni a fejemben az információkat rendesen. Oldalra pillantottam a két idegen felé, leginkább a kezükben pihenő áttetsző eszközeik felé. Láttam, hogy figyelték azokat, így gondoltam fontos információk lehettek rajta számukra. Vettem egy nagyobb levegőt, és elkaptam a tekintetem róluk.

– Nem tudom, hogy a társaid mit gondolnak Kiri helyzetéről, vagy arról mi okozta ezt, de azt megpróbálom, elmagyarázni érthetően, hogy mi követek hogyan látjuk. Illetve azt, amit személyesen tapasztaltam. – szögeztem le ezt határozottabb stílusban, de nyugodt hangszínnel.

Mivel nem szólt közbe senki, csak az égember szája mozgott hangtalanul, majd nézett össze a mellette ülővel, így folytattam.

– Nekünk nem idegen az ilyenfajta rohamok teljesen, mint amit Kiri is átélt. Több fajtáját is jól ismerjük úgymond. – kezdtem felvezetni az egészet. – A követek különleges kötelékben állnak Eywával, így a szemével való kapcsolódáskor, vagy egy erősebb vízió megéléskor előfordul, hogy jobban leterhelődik az elménk, és a testünk is.

Beszéd közben automatikusan gesztikulálni kezdtem, amit nem is érzékeltem egyből.

– Közöttünk ez még normálisnak is mondható, bár általában nem járnak ekkora negatív hatással ránk, mert meg tanuljuk kezelni őket. Kiri esetében viszont egyedi dologról van szó. – tartottam egy kis szüntette a beszédben, és fel is pillantottam a körülöttem lévőkre.