𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 27. rész ] - Élesedő helyzet

Némileg tanácstalanul néztem körbe, én személy szerint segíteni akartam volna a Tulkunoknál, de Leyoa szavai határozottan ezzel ellentétesek voltak. Egyedül pedig nem mehettem el, akkor senki nem maradt volna szemmel tartani őket. A szemem összevissza ugrált a gyűlésről távozó személyek alakjai között, miközben a dönteni próbáltam mihez kezdjünk.

Automatikusan a Sully család tagjait próbáltam kiszúrni, hátha oda szegődhetnek a húgaim Kiri mellé, gondoltam neki is jól jönne egy kis támogatás. Jake és Neytiri alakját vettem csak ki, ahogy éppen sietve távoznak ők is, de nem volt mellettük egyik gyermekük sem.

Kirit sehol nem láttam, hiába fordultam körbe, teljesen felszívódott. Viszont a tőlünk szemközti oldalon kiszúrtam Lo'akot, aki igen zaklatottan sietett el a szüleivel feltűnően ellentétes irányba, a nyomában Neteyammal. A bátya szintén felég hevesen távozott, ami felkeltette az érdeklődésemet.

Zavarodottan ráncoltam össze a homlokomat, nem értettem a hirtelen változást rajtuk. Elvégre elérte az apjuk, amit szeretett volna. Már éppen vissza is fordultam a húgaim felé, hogy haza irányítsam magunkat, amikor villámcsapásként ért a felismerés. Lo'ak lélektestvére, Payakan nem a többi Tulkunnal van. Hozzá külön kellene elmenni, és figyelmeztetni.

– A francba... – szalad ki a számon a frusztrációm.

Az, az erős megérzésem támad, hogy Lo'ak egyből el fog menni a lélektestvéréhez, dacára annak, hogy veszélyes a dolog, és nem kellene egy száműzött Tulkun társaságában lennie. Ezt viszont biztos voltam benne, hogy Neteyam nem akarja engedni neki, de ha kell követi oda az öccsét. Idegesen felszisszentem, mire egyből meg is kaptam a húgaim kérdő tekinteteit. Segítenem kell megállítani.

Követtem a Sully fivérek alakját, amíg ki nem takarta őket pár személy, aminek köszönhetően szem elől tévesztettem őket. Bár arról volt ötletem merre tarthattak, időben kellett beérnem őket. A húgaim azonban nem akartam, hogy kövessenek, véletlenül sem akartam veszélybe sodorni őket. De nem hagytak volna magamra, ha nyíltan elmondom a szándékomat, amilyen makacs az összes.

– Hé! Nővérkém velünk vagy?! – intett Ämi az arcom előtt, és zavartan ráncolt a szemöldökeit.

– Igen, csak eszembe jutott valami fontos. – vágtam rá, hátra tolva a kezét az arcomtól.

Miközben magamban egy gyors, de remélhetőleg működő tervet eszkábáltam a testvéreim kezeléséhez. Feladatot kellett adjak nekik, ami lefoglalja őket, és nem fognak gyanút.

– És pedig? – horkantott fel a húgom picit hektikusabban.

– Te és Xin'ta menjetek el megkeresni Mor'tut. – közöltem vele, figyelmen kívül hagyva a kérdését.

– Most? – nézett le rám a fehér szemeivel Xin, picit meglepődve. – Csak mert Leyoa mintha azt mondta volna...

– Ez fontos. – állítottam meg, mielőtt nagyon elkalandozik. – És most menjetek, igen. – közöltem határozott arccal. – Nézzétek meg, hogy jól van-e, és figyelmeztessétek őt is, arról mi történt. – fűztem hozzá. – Nem akarom, hogy az égemberek véletlenül őt is megtámadják, csak mert rosszkor repül rossz felé. – magyaráztam.

A húgaim arcán pedig erre egy megértő tekintett futott keresztül. Eämi biccentett is, majd Xin'ta felé intett, hogy tegye el a dárdáját és kövesse. Xin némi fáziskéséssel, de le is követte a nővérét.

– Ha végeztetek gyertek vissza a maruinkhoz. – hangsúlyoztam ki az utolsó fontos dolgot, mielőtt eltűntek volna ők is szem elől.

– Rendben, úgy lesz. – intett hátra nekem Ämi.