𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 4. rész ] - Awa'atlu

Ronal összehúzott szemekkel mért végig ismét, a válaszom után. És nem is különösebben reagált rá egyből semmit, vagyis szóban nem. Helyette körbesétált engem, alaposabban megvizsgálva az alakomat, egyáltalán nem zavartatva magát. Ennek a tettének hatására pedig a hirtelen jött, nagy határozottságom némiképpen megcsappant.

Ösztönösen Leyoa felé pillantottam, megpróbálva belőle kiolvasni, hogy a feleletem nem volt-e akaratom ellenére valahogy tiszteletlen számára, amiért szóra sem méltatott. A gyógyító arcáról, viszont nem sokat tudtam leolvasni. Egy apró félmosoly bujkált a szája sarkában, amit nem egészen tudtam hova tenni, rákérdezni viszont, eszem ágában sem volt. Túlságosan lefoglalt, hogy a Tsahìk viselkedésből próbáljam kikövetkeztetni, hogy hányadán is állunk.

A nő, miközben jól megnézett magának, egyszerre a hátam mögé érve megéreztem, hogy a kezébe vetet a farkam, látva rajta némi hasonlóságot az övéikkel. Én igyekeztem nem összerezzenni a váratlan érintésre, és egyből megint felé fordítottam az arcom teljesen. Ronal fel is emelte a tekintetét, amiben némi érdeklődés csillant. Mintha némán próbálta volna kiolvasni a fejemből a választ, a fel nem tett kérdésére, így nézett pár másodpercig a szemembe.

– Nem tűnsz egynek, a tengeri népek leszármazottaitól. – állapította meg. A szabad kezével a végtagjaimra mutatva. – Viszont ez hasonlatos a mi testrészünkhöz. – tette hozzá elengedve a farkamat, és visszalépett elém. – Érdekes. – mellékesen fűzte a végére a szót, nem voltam biztos, hogy pozitív vagy negatív értelemben gondolja. – Honnan származol? – intézte nekem egyből utána a kérdést.

Némileg nehezményeztem, hogy ezt a témát itt az egész klán előtt óhajtja megbeszélni velem, de nem akartam, hogy lássa rajtam a kellemetlenséget, így lenyeltem minden ellenérzésem. Aztán egy nagyobb levegőt vettem, és gondoltam inkább úszok az árral. Nem akartam udvariatlannak tűnni.

– Az anyám a Tawkami klánból származott, az apám pedig a vízföldekről. – szándékosan tömören fogalmaztam, és nem akkora hangerővel beszéltem.

Hátha valamennyire sikerül az információt csak a mi négy fülünk közt tartani. A Tsahìk aprót hümmögött, és biccentett, gondolom elégségesnek érezte az információt elsőre.

– Ha nem hitvesnek, akkor milyen célból küldött téged Eywa? – kérdezett szinte egyből az első kérdésével érintett témában újból.

A hangszíne nem volt fenyegető vagy kellemetlen, de az intenzív tekintete miatt nem tudtam mit kezdeni vele egészen. Azt hiszem Eywa vallatásra küldött, csak nem szándékozott szólni róla előre. Leyoa láthatta rajtam, hogy kezdem, nehezebben viseli a nő kérdéseit, mert finoman a vállamra tetet az egyik kezét, és oda magára vonta Ronal figyelmét azzal, hogy helyettem válaszolt.

– Minden fontos kérdésetekre szívesen válaszolnak nektek a követek, ha módjukban áll. Előbb viszont talán jobb volna, ha veled és az Olo'eyktannal beszélhetnék személyesen a teendőkről. Illetve hálásak lennénk, ha biztosítanátok nekünk egy helyet, ahol a csomagjainkat elhelyezhetjük, és megpihenhetünk az utazásunk után. – a hangja nyugodt, de határozott volt.

A kezét is leemelte rólam, közben, én pedig gyorsan hátrébb léptem, hogy kikerüljek a látókörükből, visszasoroltam Lazuh'ra mellé. A nővérem egy bátorító mosolyt küldött nekem, ami jól esett.

Ronal a követ szavait hallva egyből észrevette magát, és az egész arca meglágyult meglepően gyorsan. Aztán kezeivel a párja, és a falu felé intett.

– Hát persze, bizonyára szükségetek lesz egy kis pihenésre a hosszú út miatt. – indult meg Tonowari mellé, aki szintén egyetértően biccentett Leyoa felé.