𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 26. rész ] - Feszültség

Egyre feszültebben vettem a levegőt, ahogy Kiri és Neteyam nyomában haladva kerülgettem az előttünk tartózkodó ideges klán tagokat. Zaklatott és zavarodott légkör uralkodott el elég hamar az egész falun. Minél közelebb értünk a gyülekezés csomópontjához, ez annál inkább érzékelhetőbb lett. Alig pár perc telt csak el az összehívó kürtszó óta, mégis rengeteg Na'vi szalad össze előttünk, mire kettőt pislogtam.

A felfokozott hangulatot nem esett nehezemre megérteni. Mi követek is hasonlóan reagáltunk volna abban a helyzetben, ha az égnépe egy Tsyalhawnu társunkat támadta volna meg. Ezért voltam benne biztos, hogy Leyoa és a többi követtársam már valahol a centrumban lehet a klán vezetői körül. Próbáltam is őket keresni a felgyűlt tömegen átnézve. Gyorsan pásztáztam körbe a sorokat, és végül sikeresen ki szúrtam Xin'ta magas alakját.

Magamban megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy körülötte vannak a többiek is mind, így nem maradtak felügyelet, vagy támogatás nélkül. Tőlem balra álltak mind már félig-meddig alakzatban, mindössze én hiányoztam mellőlük. Egyből feléjük is indultam volna ösztönösen, de ekkor Kiri hangja magára vonta a figyelmem.

– Arra vannak apáék. – mutatott rézsút tőlünk jobbra, egészen előre.

Egy pillanatra ellenőrzésképpen hátra nézett ránk, aztán elkezdte átverekedni magát egészen odáig. Nem volt időm rendesen reagálni rá, de úgy tűnt nem nagyon figyelnek rám, mindketten a szüleik irányába figyeltek már. Így inkább úgy döntött jobb, ha szétválok tőlük. Elkanyarodtam hát, majd amint ki bukkantam végre elől a tömegből a húgaim irányába siettem.

Leyoa mögött ott sorakozott az összes követ mind fegyverben, és a többi Na'vihoz hasonlóan ők is jóval feszültebbnek tűntek. A vezetőnk két oldalán Ro'hdey és Tamani állt, közvetlen utánuk Lazuh'ra és Rawoh, mögöttük pedig a húgaim. Eämiék ki is szúrtak rögtön, és felvették velem a szemkontaktust, amint közeledni kezdtem feléjük. Láttam az arcukon az enyhe megkönnyebbülést is a felbukkanásom miatt.

A vezetőnk tekintetét is megéreztem magamon, mikor a húgaim teret engedtek nekem, hogy eléjük állhassak, aztán velem együtt újra párosával álltak be, és felvettük a megfelelő pozíciónkat. Leyoa komoly arccal nyugtázta az apró biccentésemet felé, amint teljes létszámmal voltunk már jelen mögötte. Gondoltam nem volt ínyére a távol maradásomon, most viszont már újból a klán vezetői felé szentelhette figyelmét.

– Sevi... – szólított meg suttogva Miraya aggódva. – Merre voltál? – érintette meg finoman a felkaromat a szabad kezével, ezzel pluszban próbálva felhívni a figyelmemet.

Én halkan sóhajtva pillantottam rá hátra a vállam felett a lányra, majd a mellette éppen megszólaló nővérére. Xin'ta közvetlen mögöttem állt, az oldalamon pedig Eämi ácsorgott már, szintén figyelő szemeit rajtam tartva.

– Már kezdtünk aggódni. – dőlt jobban a nyakamba Xin'ta, bekapcsolódva a párbeszédbe ő is.

– Most már itt vagyok, ne aggódjatok. – motyogtam nekik egy gyors választ.

Nem akartam ugyanis bele kezdeni semmilyen hosszabb magyarázatba, plusz azt sem akartam kifejezetten az orrukra kötni, hogy ki és miért tartoztatott fel. Elég zavartak voltak anélkül is, ennél jobban nem állt szándékomban még inkább összezavarni őket.

– Van sejtésed mi történhetett? – Eämi kérdően pillantott rám.

Ő rögtön lényegre törő kérdést tett fel, a természetéhez híven. Ahogy pedig én is átemeltem rá a tekintetem, feltűnt rajta, hogy mintha gyanítaná, hogy több információval rendelkezem, mint ők. Élesebben beszívtam a levegőmet, aztán tettem felé egy félepést, majd oldalra hajoltam, és úgy válaszoltam, hogy csak a húgaim hallhassák a hangomat.