𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 6. rész ] - Ikrán lovasok

Az egész olyan volt, mint a víziómban. Az ikránok száma, a színeik, a partszakaszon lévő hely, ahol leszálltak pont, ahogy korábban láttam. Vegyes érzelmek korbácsolódtak fel bennem, egyszerre lettem kíváncsi és ideges. Nem volt véletlen, hogy Eywa ennyi eltelt nap után éppen most felelet nekem. Az pedig végkép nem, amit mutatott.

Azt viszont igencsak sajnáltam, hogy nem értettem mit is vár tőlem pontosan. A pár perce átélt benyomások még túl frissek voltak bennem, a látott alak a vízben, és a vér, határozottan aggodalomra adott okot. Többfajta aggodalomra is.

Megszokásból automatikusan követtem a többi követ mozgását és álltam be, Lazuh'rával együtt Ro'hdey és Tamani mögé. Akik Leyoa alakját vették közre, Rawoh a nővérem jobboldalán, én pedig a balon álltam, és amit felvettük az alapzatot Leyoa jelzet a fejével előre intve, hogy menjünk közelebb. A klán vezetői még nem értek ide, így a gyógyítónk jobbnak látta, ha közelebb megyünk a történésekhez. Hogy be tudjunk avatkozni amennyiben szükség lenne rá.

A többi klán taggal együtt, akik kicsit széjjelebb váltak körülöttünk, ahogy keresztülhaladtunk a soraikon, a landoló ikránoktól pár méterre álltunk meg. A leszálló Na'vik arca nem látszódott pontosan a táv miatt, de az biztos volt, hogy nem a korall népének tagjai.

Leyoa figyelte, ahogy a homokon egyre több Na'vi jelent meg, gondoltam, hogy a vezetőket keresi, viszont nem volt sok időm őt figyelni, mert Lazuh'ra finoman megérintette a felé eső kezem, hogy felhívja magára a figyelmem. Gyorsan oldalra pillantottam ár, és kérdően összehúztam a szemeimet. Ő is hasonló tekintettel nézett, de éreztem, hogy jelezni akarja, hogy az újabb víziómról tájékoztatni kellene Leyoát.

Mivel a mostani történéseknek köze lehet az általam látottakhoz. Némán lekommunikáltam vele, hogy én nem tudom, hogy kéne-e egyelőre bármit is tennem, én jobbnak láttam kivárni mi is alakul ebből, mint sem rögtön közbeavatkozni. Egy diszkrét „várj" és „figyelj" jelet mutogattam tehát neki, ő pedig biccentett egyet, majd mindketten újból visszafordítottuk figyelmünket a hat új jövevényre.

Két felnőtt egy kisebb gyerek és három fiatalabb Na'vi közeledett felénk, fegyvertelenül jöttek, határozottan nem akartak fenyegetően fellépni, ezt kissé felemelt kezeikkel is jelezték felénk. A közvetlen előttem álló Tamani kezében láttam is meglazulni a lándzsáján lévő kezének szorítását, ez jó jel volt. Az érkezők arcát nem láttam tisztán egyből, de a bőr színűk alapján valóban egy erdei klánból származhattak, mint a vízióban látottak. És abban biztos voltam, hogy a vízben álló személy szintén köztük lehet.

– Toruk Makto. – hallottam fél füllel az elől álló vezetőnk szavait.

Felismerte az elől sétáló férfit, ebből pedig már egyből az összes követ tudta volna azonosítani. Mind hallottunk róla Eywától korábban, ismertük a történetét az égemberekkel folytatott csatáról, még akkor is, ha mi nem folytunk bele ilyesféle harcokba. Tehát Omatikaya klán tagok. De miért jöttek ide?

Finoman kijjebb léptem oldalra a jobb rálátás miatt, egyből észre is vettem, hogy Tsireya és a testvére már a velünk szemközi oldalon áll. A lány egy pillanatra nézett csak a követek csoportja felé, utána egyből visszafordított figyelmét a jövevényekre. Én is hozzá hasonlóan tettem volna, de nem léphettem ki az alakzatból, így nem láttam egészen a hátul álló fiatalokat. Azonban nem sok időm maradt ezen gondolkodni, mert ekkor megérkezett egy Tsurak hátán az Olo'eyktan. Átsiklott a fejünk felett, magára vonva mindenki figyelmét, aztán a túloldalt leszállt és a vízből kisétálva megállt Leyoa előtt.

– Olo'eyktan. – köszöntötte Jake Sullyt a férfi.

– Látlak téged Tonowari. – viszonozta egyből a gesztust Toruk Makto, aztán kissé elfordult tőle és felénk nézett.