𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 23. rész ] - Választás

Jócskán a késő délutánban jártunk, mikor végül visszakezdtünk indulni a faluba. Én Tsìlpey hátán, Kiri pedig a saját iluja nyergében ülve iparkodott vissza az oldalamon. A víz alatt haladtunk, és tettünk egy kis kitérőt az egyik korallzátony körül pár halat megfigyelve, aztán már csak az első maruik határában bukkantunk ki a felszínre.

Gondoltam visszakísérem Kirit a családjához, oldva ezzel is azt az állapotot, miszerint én kerülőm őket. A barátnőm nem bánta a dolgot, ezért partot érve mellette lépdelve indultunk meg a házuk felé, mag szó szerint belénk nem futott a nővérem.

Lazuh'ra lihegve torpant meg előttem a nagy lendületéből, az arcára nézve pedig azonnal rossz érzés fogott el. A szemeiből sütött az aggodalom, aztán magához képest erélyesebb hanggal kezdett beszélni hozzám, maga mögé mutogatva a falu belseje felé.

– Merre voltál eddig?! – alig pillantott végig rajtam, szegény Kirit pedig szinte észre sem vette mellettem. – Azonnal jönnöd kell, így is elkéstél... – a válaszom meg sem várva ragadott karom, majd kezdett húzni maga után.

– Mit történt? – fakadtam ki erre, igyekezve kiszedni a kezem a szorításából. – Laz... mi a baj? – próbáltam fel venni vele a lépést, közben a vállam felett a tanácstalanul minket figyeli Kiri felé küldve egy „később találkozunk" jelet.

A lány egy kurta biccentéssel, és egy intéssel reagálta le. Láttam az arcán a zavart, ám nem tudtam tovább rá figyelni, mert a nővérem párhuzamosan kezdett el beszélni hozzám. A szavait értelmezve pedig, majdnem megállt bennem az ütő.

– Leyoa keresett téged, már órák óta, mert sürgősen beszélni akart veled, viszont nem találtunk sehol, ezért úgy döntött, hogy nem vár meg, majd akkor csatlakozol, hozzájuk mikor megérkezel. – elég gyorsan beszélt ahhoz, hogy világos legyen számomra a kialakult szituáció jelentősége. – Szóval most éppen rád várnak részben mind Leyoa maruijában.

Értetlenül ráncoltam össze a homlokomat, miközben sikerült kiszednem végre a kezem a nővéreméből. A mozdulatom megállásra késztette Laz, és én magam is megtorpantam, majd az „elég jelet" mutogatva neki meredtem rá.

– Kikről beszélsz? És miért akart Leyoa beszélni velem? – hadartam el a két kérdést. – És miről? – fűztem egyből a végére még egyet.

A nővérem az arcához kapott idegesen és hátracsapta a füleit. Több érzelem is végig futott az arcán, az feszültségtől, a bűnbánaton át, az aggodalomig. Ezeket kiszúrva már magam is idegsebben el kezdtem el hajtani a fülemet, majd sürgettem meg a válaszadásra a testvérem.

– Az Eywától kapott jelekről, akart beszélni. – kezdte visszafelé eső sorrendben meg válaszolni a kérdéseket. – Azért veled, mert te vagy az illetékes személy, és a lehetséges párod, továbbá a szüleinek társaságában. – hadarta el a végét, elharapva az utolsó szó pár szótagját.

Tágra nyílt szemekkel meredtem rá, Lazuh'ra pedig sajnálkozó tekintettel fürkészett. Elnyílt az ajka, hogy mondjon valamit, de végül becsukta, majd mivel nem ellenkeztem újra karon fogott és kísért tovább, a megfelelő irányba.

– Sajnálom, én próbáltam lebeszélni erről. Mondtam neki, hogy jó lenne, ha megvárna vele, de nem sikerült meggyőznöm. – a nővérem hangja eléggé távolinak hatott, pedig egy karnyújtásnyira sem állt tőlem. – Már ott van vele Jake Sully, a párja és a fiúk is. – éreztem, ahogy a szavai hatására gombóc gyűlik a torkomban, a szívverésem hangja erősebben kezd lüktetni a fülemben.

– Sajnálom, de azt az utasítást adta, hogy kísérjünk hozzá, amint felbukkantál. Hála a mindenek anyjának, hogy én találtalak meg, és nem Ro'hdey vagy Tamani. – Laz sebes tempóban hajtott keresztül az úton, kerülgetve velem pár Na'vit.