𝐄𝐲𝐰𝐚 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐞𝐢┃━┃ᴀᴠᴀᴛᴀʀ┃

[ 9. rész ] - Näya és Ilu

Mind elindultak mögöttem, majd együtt haladtunk ki ismét egy sekélyebb részére a partnak, ott végül egyenként leszálltunk az iluk, illetve a Näyáról. Aztán kerestem egy szabadabb partszakaszt, ahol kényelmesen elfértünk.

Elérvén le is ültem a homokba, Tsìlpey pedig követett, aztán mögém telepedett jobban összehúzva magát. Kinyújtóztattam a tagjaim valamelyest, közben mindenki odatelepedett fokozatosan nagyjából elém és mellém. Tuk egészen közel jött, bár félig inkább Tsìlpey társasága miatt.

– Még sosem láttam ilyen lényt korábban. – jegyezte meg Kiri helyet foglalva a másik oldalamon.

Szemét többször is végig futtatva az állaton.

– Nem nagyon fordulnak meg vadon Pandora szerte, csak az otthonom környékén. – magyaráztam neki. – Inkább csak elvétve. – közben kicsit oldalra helyezkedtem, majd intettem egy jelet Tsìlpey felé, aki ennek hatására felemelte a fejét, majd az ölembe hajtotta a fejét.

Ebben a pocizóban a lányok jobban hozzá fértek. Előtte viszont megvakartam kicsit az álla alatt, amitől lehunyta mind a négy szemét, ezután már biztonságos volt. Intettem a fejemmel felé, mire Tuk közelebb is csúszott, aztán ő és Kiri is végül finoman végigvezették a kezüket a pikkelyein.

– Olyan aranyos. – mosolygott Tuk.

Finoman viszonoztam neki a mosolyt, aztán figyeltem az aranyos reakcióját, amikor a Näya kicsúsztatta a nyelvét egy pillanatra a szájából.

– Én is szeretnék egyet. – közölte ezután a kislány.

Amire akaratlanul is felkuncogtam.

– Ahhoz még nőnöd kell egy kicsit. – néztem rá. – Tudod nekünk, követeknek is nagy feladat tud lenni. – fűztem hozzá.

– Egy ikrán megszerzésénél is nehezebb? – kérdezett vissza enyhén hitetlenkedő hangszínnel Lo'ak, mire egyből felkaptam rá a tekintetem.

– Hát, ha jól tudom, egy ikrán esetében hamar kiderül, ha kiválaszt téged, de a Näyák esetében ez nincs így. – néztem rá némileg élesebben. – Szóval, ha rosszat közelítesz, meg hamar pórul járhatsz. – közöltem határozott hangon. – Viszont szükség van egynek a bizalmára ahhoz, hogy felavatott követé válhass. – magyaráztam, ennél a pontnál már inkább a lányok felé nézve.

– Akkor hogyan szerzitek meg őket? – jött a kérdés ezúttal Neteyam szájából.

Melynek hatására lassan elmosolyodtam féloldalasan, mert valójában igazán szerettem erről a témáról beszélgetni.

– Le kell őket nyűgözni. – mondtam elsőre, amire vegyes reakciókat kaptam. – Mivel ezek a lényeg közömbösek felénk először, fel kell kelteni a figyelmüket, hogy azután közelebb kerülhess hozzájuk, és el tud dönteni melyikük, lesz a társad. Ez nem egy napba telik. – finoman megpaskoltam Tsìlpey homlokát. – De nem mindegy melyiket választod, mert később meggyűlhet a bajod a mérgükkel. – emeltem meg a szemöldökeimet.

– Méreggel? – itt Kiri nézett érdeklődve egy pillanatra még a mozdulatában is megállt.

– Mindegyik Näya bizalom próbája a mérgükre való immunizálódás. – néztem felé a válasz erejéig. – Vagyis mielőtt megülhetnéd, őket meg fognak marni, ha ennek ellenére sikerül összekapcsolódni velük, akkor leszel a lovasuk egy életre. – magyaráztam. – Ha meghal, a lovasuk sem választanak újat helyette. – fűztem még a végére a kapcsolódás kihangsúlyozása végett.

– Milyen erősek a mérgek? – érdeklődött tovább Kiri, és úgy láttam rajta ez a téma igazán felkeltette az érdeklődését.

– Több fajtája van az erősségüknek, ez pedig befolyásolja valamelyest a jellemét is az adott lénynek. – az egyik kezemet a lila gallérvégére vittem Tsìlpey fejének. – Itt látszik mindegyiküknek a színéből. A sárga a leggyengébb, a vörös a legerősebb, a kék pedig köztes. – mutattam meg a pikkelyek színét. – A lila egyedek attól mások kicsit, hogy két fajta hatásút termel a szervezetük, de ez erőssége a kékkel megegyező.