Ellenségből szövetséges

4. rész

Nate belenyúlt a dobozba, majd kihúzott belőle egy borítékot.

-Egy levél - mondta, amikor kinyitotta a borítékot.

-Mit ír? - kérdeztem. Nate elkezdte felolvasni a levelet:

-„Ha megtaláltad ezt a levelet, akkor gratulálok, Nate, megoldottad az első feladatot. Viszont ez még semmi, ahhoz képest, ami rád, és majd a társadra vár. A következő nyomot Atlantában, a Baker Streeten találjátok, a Hilton Garden Inn-ben. Ha ennek az egész rejtvénynek a végére értek, nagy ajándék vár rátok. Sok sikert! Utóirat: A helyetekben ezt a kis kalandot nem nagyon híresztelném.

-Hát, most már mindegy - jegyezte meg Cole.

Mindhárman a hallottakat emésztettük, míg végül újra Cole szólalt meg:

-Ez egyébként elég para. Ki szórakozik veled?

-Meg velem - néztem a saját dobozomra, amit még nem nyitottunk ki. - Fura lenne, ha annak meg az én születési dátumom lenne a kódja?

-Megpróbalom - vette az ölébe Nate a széfet. Rögtön kinyílt. - 0304 volt a kód.

-A születésnapom - bólintottam - Mi van benne? - kérdeztem Natet.

-Ugyanaz mint nekem, csak Avery van az elején - adta oda a lapot, amit én is elolvastam.  - Ez most komolyan el akar minket küldeni Atlantába?

-A társam az téged takarna? - kérdeztem Nate-tel egy időben.

-Remélem, hogy nem - vágta rá - Nem akarok elmenni veled Atlantába.

-Én se veled - borzongtam meg.

-Pedig szerintem ez kettőtök ügye - szólalt meg Cole, mire felsóhajtottam. - Vagy összefogtok, vagy egymás ellen játszotok. A ti döntésetek.

Legszívesebben rávágtam volna, hogy inkább külön utakon járunk, és szerintem Nate is, de aztán mindketten átgondoltuk a dolgokat.

-Bármennyire is fáj kimondani, de... jobb, hogyha összefogunk - sóhajtott Nate - Nem tudom, hogy ki szórakozik velünk, de minél hamarabb ki szeretném deríteni.

-Én is - bólintottam - Akkor szövetségesek? - nyújtottam felé a kezemet.

-Szövetségesek - rázta meg - És... kinek mondjuk el ezt az egészet?

-Hát, ez a valaki azt javasolta, hogy nagyon senkinek, de ez már az elején, megbukott - néztem Colera - Szóval... Mayának elmondhatom?

-Felőlem - vonta meg a vállát Nate - És a szüleink?

Egyikőnknek sem él az anyukája, így a szüleink alatt az én apukámat, és az övét értette. Még kicsi voltam, amikor anyukám meghalt, így nem olyan sok emlékem maradt meg róla. Nate-tel is ugyanez a helyzet.

-Hát, mivel nem szökhetek el csak úgy a kontinens másik felére, valamennyire muszáj lesz apámat is beavatni.

-Akkor én is elmondom az enyémnek - bólintott.

***

Apa késő estig dolgozott, de amikor hazaért, rögtön letámadtam.

-Georgiába? - vonta fel a szemöldökét.

-Igen - bólintottam - Azon belül Atlantába - tettem hozzá.

-És minek akarsz te odamenni? Ráadásul Nate Torressel?

-Most melyik fele a meglepőbb? - kérdeztem.