Ellenségből szövetséges

53. rész

Eredetileg úgy lett volna, hogy a születésnapom utáni nap megyünk arra a motoros helyre. Csak közben reggel 11-kor arra ébredtem, hogy rohadtul fáj a fejem, és hányingerem van. Magyarul másnapos voltam. Fel akartam hívni Mayát, és megkérdezni, hogy hogy van, de helyette Cole vette fel a telefonját. Azt mondta, hogy még mindig ott vannak Mayánál, aki miután nagyjából lenyugodott úgy hajnali 5 körül, azóta fel se kel, és annyira mélyen alszik, hogy fel sem bírják kelteni, mert semmire nem reagál. De azért még él - tette hozzá nyugtatóul.

Miután kipihentem az alkohol hatásait, másnap végre elmentünk  Nate-el a rokona, George motorboltjába. Amikor megmutattuk neki a sisakot, amit kaptunk, azt mondta, hogy mindegyik, a boltban kiállított modellhez terveztek egy hozzá illő sisakot, és megmutatta, hogy a miénk melyikhez tartozik.

-Ez lenne az - állt meg az egyiknél - Fogalmam sincs, hogy számotokra miért releváns ez a motor, de nézzétek meg nyugodjon, hátha észrevesztek rajta valami érdekeset.

Nate-el mindketten közelebb léptünk a járműhöz, majd elkezdtünk megvizsgálnia mindegy egyes részét.

-Nézd meg alaposan, hátha van rá írva valami, vagy ilyesmi - mondta Nate nekem.

-Bárhogy is nézem, ezen nincs semmi - sóhajtottam.

Már a keréktől kezdve a lámpáig mindent megnéztem.

-Ez mi? - mutattam rá egy kijelzőre, ami a motor elején helyezkedett el.

-GPS - felelte Nate rokona - Ez egy új fejlesztés, még nem minden modellen van.

Hirtelen összenéztünk Nate-el, és akkor tudtam, hogy ugyanarra gondol, mint én.

-Beindíthatjuk a motort? - kérdeztem - Meg akarom nézni a GPS-t.

-Persze. Elmegyek a kulcsáért, mindjárt jövök - indult el George.

Pár perccel később visszatért, kezében egy kulccsal.

-Tessék - adta oda Nate-nek, aki elvette, és beindította a motort.

A GPS automatikusan bekapcsolt, viszont ahelyett, hogy rögtön bedobta volna a lehetőséget, hogy beírjuk, hová szeretnénk menni, azt mutatta, hogy egy adott, már korábban bejelölt helyre mennyi idő alatt és hogyan jutunk el.

-Már be van írva az úticél - nézett rám Nate. - Ki lehetett az? - fordult George felé, aki megvonta a vállát, és azt mondta, hogy senki se szokott hozzányúlni a GPS-ekhez.

-Gondolod, hogy oda kell mennünk? - kérdeztem Nate-től.

-Gondolom. Nincs ennél jobb ötletem. Szerintem menjünk oda - vonta meg a vállát, mire bólintva jeleztem, hogy egyetértek.

-Akkor odamegyünk. Viszont... most, hogy nézem az útvonalat a térképen, olyan utakon is kell mennünk, ahol nem lehet autóval közlekedni, csak gyalog, biciklivel, vagy esetleg... - néztünk egyszerre Nate  nagybátyára, mire ő felsóhajtott.

-Jó. Kaptok egy motort. De kizárólag csak kölcsönbe, és nem ezt a modellt, ez itt marad kiállítva!

-Köszönjük - mondtuk Nate-el egyszerre.

Követtük George-ot, aki elvitt minket a bolt másik végébe, és bevezetett minket egy garázsba, ami tele volt motorokkal.

-Tessék, válasszatok egy olyat, amin van GPS - mutatott el az egyik irányba, ahol azok a motorok voltak, amelyeknek a kormányuk mellett egy kijelző pihent.

-Ez jó lesz - mutatott rá Nate az egyikre.

-Oké - bólintott George - Van benne benzin, szóval... akár most is elindulhattok, ha szeretnétek.

-Oké, és köszi mégegyszer, hogy segítettél.

-Nincs mit.

George odaadta a motor kulcsát, majd kivezetett minket a garázsból. Először Nate ült fel a motorra, mire végignézve rajta elmosolyodtam.

-Mi az? - kérdezte értetlenül.

-Semmi - ráztam meg a fejemet - Csak... az izmos és tetovált karoddal, és a szemedbe logó hajaddal igazi motorosnak tűnsz - néztem végig rajta, mire ő felnevetett.

-Na akkor pattanj fel a motoros mögé, Myers - szólt, mire úgyis tettem, ahogy mondta.

Nate beírta a GPS-be ugyanazt az útvonalat, ami a másik motoron volt, majd felvettük mindketten a George-tól kapott bukósisakunkat.

Átkaroltam Nate derekát, mire ő hátrafordult felém:

-Kapaszkodj erősen, el ne engedj!

Bólintottam, mire ő gázt adott, majd elindult arra, amerre a motor kijelzője mutatta.

Ahogy száguldoztunk az autópályán, és a hajamba kapott a szél, ahelyett, hogy féltem volna a sebességtől, inkább szabadnak éreztem magam; tudtam, hogy Nate-be kapaszkodva nincs mitől félnem. Mindig megnyugtatott a jelenléte, az illata pedig kábítószerként hatott rám. Fura belegondolni, hogy pár hónappal ezelőtt még ki nem állhattuk egymást, és nem bírtunk megmaradni egy légtérben. Legalább is ezt mondogattuk. Viszont titkon már akkor is örültem a jelenlétének, és amikor betoppant a szobámba valami újabb hülye indokkal, igazából nagyon is örültem neki.