Amint beléptünk az ajtón, megállapítottuk, hogy fogalmunk sincs, hogy ebben a hatalmas házban hol találjuk meg azt, amit keresünk. Főleg, hogy azt sem tudtuk, hogy mit keresünk.
-Nem emlékszel, hogy mit mondott pontosan Ross? - néztem Nate-re.
-Valami olyasmi, hogy most már hazamehetünk, mert itt lesz a következő nyom - felelte.
-Az csodás. Az is lehet, hogy megint küldenek valami csomagot, ami alapján elindulhatunk - gondolkodtam.
-És ha már küldtek?
-Igaz... akkor megkérdezem Amandát, hogy jött-e valami csomag, vagy ilyesmi, ő 0-24-ben itthon van.
-Nincs saját háza, vagy mi? - kérdezte Nate.
-De, van.
-Csak?
-Csak nem nagyon jár haza - vontam meg a vállamat - Van itt neki egy külön szoba, ami vagy háromszor akkora mint a sajátja, ezért gondolom itt jobban elvan.
-És nem zavar titeket, hogy mindig itt van?
-Dehogynem. Legalábbis engem, amikor pont ott takarít, ahol én vagyok. Este nem nagyon zavar, mert a ház másik felén szokott lenni. Meg azért minden második nap hazamegy kábé, szóval azért nincs minden nap itt.
Éppen abban a pillanatban, amikor ezt kimondtam, megjelent Amanda.
-Ó, hát megjöttél, Avery? - üdvözölt nagy mosollyal az arcán, amit nekem is viszonoznom kellett.
-Szia, Amanda.
Miután köszöntöttük egymást, Amanda tekintete átfutott Nate-re, mire elfintorodott.
-Asszem, hogy nem bír engem - suttogta Nate a fülembe.
-Ja, szerintem azért, mert állandóan szidlak neki, ha felidegesítesz, ami ugyebár gyakran megesik, szóval...
Nate összehúzott szemöldökkel meredt rám.
-Most mi az, ezen meglepődsz?
-Igazából nem - vonta meg a vállát.
Amanda még mindig ott állt a szobában, ezért megkérdeztem tőle, hogy hoztak-e mostanában valami levelet, vagy csomagot.
-Oh, most hogy mondod... már majdnem elfelejtettem - mondta, majd bement a konyhába, és csak pár perc múlva tért vissza. - Tessék - adott oda egy levelet - Ezt neked hozta a postás.
Megnéztem a papírt, amin a szokásos virág motívum volt. Kinyitottam, majd kivettem a borítékból egy lapot. Egy könyvből kitépett lap volt. Cím nem volt rajta, csak egy pecsét, amiből rögtön tudtam, hogy ez egy könyvből származik.
-Ennyi? - kérdezte Nate, mire bólintottam - Legalább van rá írva valami? - bökött a papírra.
-Nem. Viszont rajta van az a jelzés, ami minden könyvünkön rajta van, a legelső oldalon, jelezve, hogy az a mi könyvtárunkból van.
-Akkor... - gondolkodott Nate - Be kéne menni a könyvtáratokba, és megkeresni azt a könyvet, amiből ezt kitépték?
-Gondolom.
-És... hány könyvetek van összesen? - érdeklődött.
-Hát... - köszörültem meg a torkomat - Nem tudom pontosan mennyi, de többszáz... vagy többezer.
-Ez most komoly?! - kerekedett el a szeme.
-Nekem mondod? - szólalt meg Amanda, akit amúgy cseppet sem zavart, hogy ez a beszélgetés nem igazán tartozik rá. - Nekem kell azt a könyvtárat kell takarítani - fújtatott.
Nate felsóhajtott, majd miután Amanda már nem mondott mást, újra rám nézett:
-Oké, akkor mi lenne, ha holnap átjönnék, és akkor együtt nekilátnánk a könyv-keresésnek?
-Oké - bólintottam - Szerintem áthívhatnánk Cole-t, és a lányokat is, hátha akkor gyorsabban végzünk.
-Igen.
Miután Nate elment, köszöntem apának, majd felmentem a szobámba, és ledobtam minden cuccomat a földre. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, így, hogy nem Nate-el vagyok Atlantában, és hogy a nyomozást áttoltuk holnapra.
Végül, mivel nem támadt jobb ötletem, elkezdtem kipakolni a bőröndömből.
Körülbelül a felénél jártam a pakolásnak, amikor hirtelen a kezembe akadt egy pulcsi. Nate pulcsija. Az, ami akkor volt rajtam, amikor fáztam este. Biztos véletlen azt is elraktam a saját ruháimmal együtt. Akkor azt mondtam, hogy megtartom, mert tetszik, de igazából nem akartam ellopni a pulcsiját.
Elővettem a telefonomat, majd kikerestem rajta Nate nevét.
Avery: Hallod.
Pár perc múlva válaszolt is.
Nate: Hallom.
Avery: Nálam maradt a pulcsid. Véletlenül elraktam.
Nate: Aha, persze. Szerintem meg direkt elloptad, hogy tudd szagolgatni este.
Avery: Már miért akarnám szagolgatni?
Nate: Mert nem tudsz elaludni az illatom nélkül.
Hitetlenül felnevettem.
Avery: Hülye vagy. Meg büdös is.
Nate: Akkor miért bújtál hozzám az este?
Nem számítottam arra, hogy ezt kérdezi, ezért el kellett gondolkodnom, hogy mit válaszoljak neki.
Avery: Csak fáztam.
Nate: Nem is.
Avery: Honnan veszed?
Nate: Onnan, hogy ki voltál takarózva.
Avery: Biztos csak álmodtad, hogy hozzád bújtam.
Nate: Én nem álmodok veled. Főleg nem ilyeneket.
Avery: Lehet, hogy most mégis.
Nate: Nem.
Avery: Akkor csak képzelegsz.
Nate: Nem.
Avery: Idegesítő vagy.
Nate: Te írtál rám.
Avery: Mert vissza akartam adni a pulcsidat. De mivel felidegesítettél, már nem adom.
Nate: Nem is kell. Még a végén nem tudsz aludni az este.
Avery: Jó, szia Nate - raktam le a telefont idegesen.
Egy perc múlva újra rezgett a telefonom, mire izgatottan vettem a kezembe. Még én is meglepődtem saját magamon.
Nate: Myers.
Avery: Hm?
A szívem kicsit gyorsabban vert. Nyugodj már le, Avery!
Nate: Holnap hányra menjek?
Avery: 11 körül?
Nate: Jó. Cole is jön amúgy.
Avery: A lányok is.
Nate: Oké. Holnap találkozunk.
![](https://img.wattpad.com/cover/355457466-288-k29313.jpg)
YOU ARE READING
Ellenségből szövetséges
RomanceAvery Myers nyomozói családban nőtt fel, a felmenői mind kémek és nyomozók voltak. Jelenleg az apjáé az egyik legnagyobb nyomozói vállalat a világon. Viszont van még egy nyomozó család a városban, akikkel mindig is riválisok voltak. Ennek a családna...