Ellenségből szövetséges

56. rész

Miután visszavittük a motrot George-hoz, még nem mentünk rögtön haza, hanem előtte beugrottunk Mayához, és odaadtuk neki a fémrudat, amit találtunk a házban. Azt mondta, hogy tud valakit, aki ki tudja venni belőle a benne lévő tárgyat úgy, hogy nem lesz semmi baja. Fogalmam sincs, hogy hogy, valamint azt sem értem, hogy Mayának hogy van mindenre egy eszköze vagy megoldása. Mindenesetre, az biztos, hogy ilyenkor mindez jól jön.

-Myers - szólított meg Nate, mielőtt még kiszállhattam volna a kocsiból, ami már a házunk előtt parkolt.

-Hm? - fordultam felé.

-Nem akarsz ma nálam aludni? - kérdezte.

-Oké - bólintottam - Végül is már régen voltam nálad. Hazamegyek, összepakolom a cucciamat, aztán este átmegyek.

-Oké.

Nate adott egy gyors csókot, majd kiszálltam az autóból, és bementem a házba.

Amikor beléptem a szobámba, Amandát már ott találtam, aki épp felmosott a szobámban.

-Ne lépj rá a kőre! - üvöltött rám, amikor éppen pont azt akartam tenni. Elfelejtettem, hogy mennyire allergiás rá.

-Bocsánat - dünnyögtem, majd gyorsan leültem az ágyamra, anélkül, hogy hozzáértem volna a padlóhoz.

Miután Amanda végzett a felmosással, még meg kellett várnom, amíg felszárad a kő, mert különben Amanda újra leüvöltött volna. Percenként ellenőrizte, hogy még mindig az ágyon ülök-e.

Amikor végre megkaptam az engedélyt, hogy felálljak, elővettem a szekrényből egy táskát, amibe bele akartam pakolni a cucciamat.

Viszont amint kinyitottam a szekrényt, hirtelen kiesett belőle egy papír.

Összeráncolt szemöldökkel vettem fel a földről, majd amikor elolvastam a szöveget, ledermedtem.

„Ne kutass G.L. után, különben megbánod, Avery."

A torkom kiszáradt, amikor újra elolvastam az írást. Nyomtatott betűkkel írták, így esélyem sem volt felismerni a kézírást. Vajon Luc volt?

-Amanda! - szóltam ki a folyosóra.

-Igen?

-Nem járt ma esetleg valaki a szobámban? - kérdeztem.

-Nem láttam, hogy bárki bejött volna a házba - felelte - Bár egész nap takarítottam, szóval lehet, hogy az sem tűnt volna fel, ha betörnek - nevetgélt, és bár ő ezt valószínűleg viccnek szánta, én nem gondoltam annak.

Ösztönösen írni akartam Nate-nek, viszont inkább kitöröltem az üzenetet, mielőtt elküldtem volna. Ha elárulnám neki, lehet mondaná, hogy akkor ne folytassuk, nehogy bajom essen. Viszont muszáj tovább nyomoznunk. Ezért jobb, ha még egy ideig nem szólok neki erről. Ez úgyis csak egyetlen üzenet, lehet, már nem is lesz több.

***

Este átmentem Nate-hez, aki már az ajtóban várt, és mosolyogva nézett rám.

-Szia - köszönt, miközben nyomott egy puszit az arcomra.

-Kibírtad nélkülem ezt a pár órát? - kérdeztem, miközben Nate becsukta mögöttem az ajtót.

-Szerintem az az igazi kérdés, hogy te kibírtad-e nélkülem - javított ki, mire megforgattam a szememet.

-Nem azért jöttem át, mert hiányoztál, és látni akartalak.