Ellenségből szövetséges

74. rész

-Az ajtókopogtatón a dísz egy oroszlán - mondta ki Nate.

-Igen. Egy oroszlán, ami tökéletes mása annak, amit még korábban találtunk a padlóban - tettem hozzá.

-Az lesz az a ház amit mi keresünk.

-Szerintem is - értettem egyet - Viszont... most már lassan lemegy a nap, szerintem már sötétedés után nem lenne előnyös odamenni.

-Igaz. Akkor mit szólsz, ha holnap reggel átmegyek hozzád, aztán együtt elmegyünk és megnézzük ezt a házat?

-Tökéletes - feleltem.

-Oké. Akkor mondjuk 11 körül ott leszek nálad.

-Oké.

-Szia - köszönt el, amikor hirtelen eszembe jutott valami.

-Várj - szóltam - Nate - mondtam halkan.

-Igen?

-Holnap lesz a szülinapod.

A vonal másik végén hirtelen csend lett.

-Oh. Tényleg. A nagy nyomozás közepette teljesen megfeledkeztem róla - mondta, mire felsóhajtottam. Ez az egy mondat hirtelen szomorúsággal töltött el.

-Figyelj, tudom, hogy most mindketten elsősorban anyáék megtalálására fókuszálunk, de... attól még nem szabad elfelejteni élni a saját életünket. Elvégre élete során egyszer lesz 20 éves az ember. Azt meg kell ünnepelni valahogy, nem?

Csak pár másodperc múlva válaszolt.

-Wow. Mikor cseréltünk szerepet? Nemrég még én mondtam neked, hogy ne gondolj 0-24-ben a nyomozásra, most meg te győzködsz engem - mondta meglepetten - Tetszik ez az új éned - tette hozzá.

-Nekem is - bólintottam, annak ellenére, hogy nem láthatta a telefonon keresztül. - Szóval mit szólsz ahhoz, ha a holnap délelőttöt a 4892-nek szenteljük, este pedig csinálunk együtt valami izgit a szülinapod alkalmából?

-Benne vagyok - felelte, mire elmosolyodtam.

-Oké. Akkor találkozunk holnap 11-kor.

-Holnap 11-kor - ismételte meg, majd pedig tette le a telefont.

***

Reggel, amikor kinyitottam Nate-nek az ajtót, rögtön a nyakába borultam.

-Boldog szülinapot! - kiáltottam, mire ő felnevetett, és szorosan magához ölelt.

-Köszönöm - suttogta halkan a fülemhez hajolva.

Egy pillanatra elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek, majd pedig hosszasan megcsókoltam.

Amikor elengedtük egymást, Nate már ment volna a kocsihoz, amikor a karjánál fogva megállítottam.

-Várj - mondtam, majd pedig bementem a konyhába, és kihoztam onnan egy ajándékszatyrot. - Tessék. Ez a tiéd - nyújtottam át Nate-nek.

Belenézett a táskába, majd elmosolyodott.

A kedvenc parfüme volt benne, amit én nemrég sikeresen eltörtem. Meg akartam szagolni, de véletlenül leejtettem. Az üveg eltört, a tartalma pedig mind a földön hevert.

-Amikor azt mondtam, hogy te fogsz nekem újat venni, nem gondoltam komolyan - szólalt meg.

-Tudom. De én komolyan vettem - vontam meg a vállamat mosolyogva.