Ellenségből szövetséges

69. rész

Nagyot sóhajtottam, majd válaszoltam Nate-nek.

-Eleanor - mondtam ki - Eleanor az áruló.

-Eleanor? - kérdezett vissza - Dehát...

-Tudom - sóhajtottam - Ő a legjobb barátnőm - suttogtam - De gondolj csak bele! Több jel is arra utal, hogy ő az.

Rezgett egyet a telefonom.

,,Eleanor: Hogy álltok?

Avery: Mindjárt odaérünk.”

„Eleanor: Hogy álltok? - érkezett az üzenet a telefonomra. Először ignorálni akartam, de aztán gyorsan válaszoltam.

Avery: Már itt vagyunk a bálon. Valami széfet kell megtalálnunk.”

„Eleanor: Találtatok már valamit?”

-Túlságosan is érdeklődő volt. Mindig ő volt az első, aki kérdezősködött a nyomozás felől. Először azt gondoltam, kedvességből, de mi van ha mégsem?

„-Szia, Amanda.

-Csak azt akartam kérdezni, hogy mikor jössz haza, mert csinálni akarok sütit, de addig megvárlak vele, mert frissen a jó. Hol vagytok?”

Emlékszem, egyszer egy raktárban voltunk, viszont Luc emberei megtaláltak. Azt hittem, azért mert Amanda felhívott, és így megtudta, hogy hol voltunk. De tudod, hogy ki tudott még a hollétünkről?

-Eleanor - felelte Nate, mire bólintottam.

„Eleanornak csak simán dolga volt - javítottam ki.

-Részletkérdés - intett le - Egyébként épp az előbb kérdezte, hogy hol vagyunk, és hogy hogy állunk a nyomozással. Megmondtam neki, hogy melyik utcában vagyunk pontosan, hogy hogyha meghalunk, akkor tudja majd, hogy hol keressen.”

-Többször is lebuktunk Luc emberei előtt, és Eleanor mindig tudta, hogy éppen hol vagyunk.

„Nem is tudom hány lépést tettem, amikor elértem egy boltívhez. Nagyon hasonlított ahhoz, ami a padlón volt, ezért bementem rajta.

Amint beléptem, meg is tántorodtam, ugyanis majdnem nekimentem Eleanornak.

-Hát te? - kérdeztem meglepetten.

-A találós kérdésem szerint erre kellett jönnöm - felelte Eleanor.

-Nekem is.

-Hm... Akkor most gondolom simán keresztezték egymást az utaink - vonta meg a vállát Eleanor, mire egyetértően bólintottam.”

„Átgondoltam, hogy ki hanyadik folyosón ment be, majd bepötyögtem a számokat. 610308. Abban a pillanatban, ahogy rányomtam a pipára, rájöttem, hogy elírtam Eleanor számát. Viszont ahelyett, hogy a terminál  újra elkezdett volna sípolni, úgy tűnt, mintha ezúttal elfogadná a kódot, amit beírtam. Még jó, hogy elírtam, különben itt szenvedhetettem volna egész nap. Eleanor biztos elszámolta az egyenletét. Igazán rakhattak volna ki nekünk papírt a számoláshoz.”

-Emlékszel, amikor találtunk valami folyosókat, és mindenféle feladatot kellett megoldanunk? - kérdeztem Nate-et, mire bólintott - Akkor Eleanor tök sokat hibázott. Például rossz számot adott meg a kódnál. Lehet, hogy direkt volt.

-Lehet - bólintott. Aztán úgy tűnt, mintha elgondolkodna. - Emlékszel, amikor a második bálon eggyel több kísérőt vittünk? - kérdezte.

-Igen.

-Először nem akartak beengedni. De aztán amikor hirtelen meghallották Eleanor nevét, rögtön megváltozott a hozzáállásuk.

„Miután már mind az öten együtt voltunk, elindultunk az ajtó felé, ahol az egyik hostess megállított, a nevünket kérdezve.

-Avery Myers és Nate Torres - mondtam.

-Oké, megvan, itt vannak a vendégek listájánán - húzta le a papírján a nevünket. - És ők? - nézett a mögöttünk lévő Mayáékra.

-A kísérőink - felelte Nate.

-Hárman vannak.

-Igen...?

-Egy vendégnek maximum egy kísérője lehet - közölte a nő.

-Ez nem volt rajta a meghívón.

-Dehogynem. Biztos elkerülte a figyelmüket.

-Oké, rendben, feltétlezzük azt, hogy így történt - amit kétlek, mivel szerintem egyáltalán nem volt a levélben -, viszont akkor sem lehet olyan kegyetlen, hogy hazaküldi az egyikőjüket, ha már úgyis itt vannak - próbálta Nate meggyőzni.

-Mr. Torres... - kezdte a hostess.

-Kérem.

Fogalmam sem volt, hogy hogyan, de úgy tűnt, hogy Nate-nek sikerült meggyőznie a nőt ezzel az egy szóval, ugyanis egy nagyot sóhajtott, ezzel a feladását jelezve.

-Rendben, mondják a nevüket.

-Maya Adler, Cole Baker, Eleanor Young - soroltam.

-Eleanor Young? - nézett fel egy pillanatra a lapjaiból.

-Igen - bólintottam.

-Oké, akkor legyen az, hogy őt beírom William Myers plusz egy főjeként, és akkor rendben vannak a számok.

-Rendben, köszönjük - bólintottam illedelmes mosollyal.

-Úristen - kerekedett el a szemem - Lehet, hogy Eleanornak van valami köze Luc-hoz, és ezt a hostess tudta?

-Van rá esély.

Felsóhajtottam, majd szorosan lehunytam a szemem.

-Nem akarom, elhinni, hogy Eleanor tényleg elárult minket. Kihasználta, hogy megbízunk benne, és így könnyedén információkhoz juthatott, amiket továbbított Luc-nak.

-Még az sem biztos, hogy ő az áruló. Még az is lehet, hogy Amanda az. Vagy valaki más.

-Igazad van. Be kell valahogy bizonyítani, hogy Eleanor az. Addig nem hiszem el, hogy tényleg ő - mondtam - Holnap elmegyek hozzá, és körülnézek a szobájában. Hátha találok valamit, ami alátámasztja az állításunkat.  Ha meg nem, akkor maximum rákérdezek.

-Amanda is azt mondta, hogy ő árult el, miközben lehet mégsem ő - szólt Nate.

-Igaz. Vajon miért hazudott?

-Nem tudom. Lehet, hogy nem akarta, hogy megtudjuk, hogy ő az, aki segít anyáéknak, mert akkor félő, hogy Luc is megtudja.

-Igaz. Főleg, hogyha Eleanor a tégla. Neki elmondtuk volna, hogy Amanda a segítő. Akkor pedig Luc is tudott volna róla, és akkor aztán várhatnánk a nyomokra. Nem küldené őket senki többet.

-Hát igen.

-Szegény Amanda. Kirúgtam, miközben nem is csinált semmi rosszat. De amíg nem tudjuk biztosra, hogy Eleanor az áruló, addig inkább nem hívom vissza Amandát ide - mondtam - Holnap elmegyek Eleanorhoz, és kiderítek mindent.