Ellenségből szövetséges

70. rész

Megbeszéltük Eleanorral, hogy ma megnézünk együtt egy filmet. Az ő házában.

Az én ötletem volt. Azt terveztem, hogy amíg egyedül leszek a szobájában, szétnézek, hátha találok valami érdekeset.

Kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy becsapom őt, és csak azért találtam ki ezt a filmezést, hogy könnyedén bejuthassak a szobájaba. Ő viszont már hónapok óta ilyesmi dolgokat csinál velem, szóval nem kéne, de attól még bűntudatom van. Vajon Eleanor rosszul érzi magát az árulása miatt?

***

Pár órával később már Eleanor szobájában voltam.

Már 1 óra hosszája ment a film, és Eleanor még mindig nem mozdult el a helyéről. Reménykedtem pedig, hogy elmegy mondjuk wc-re, vagy kimegy inni, de eddig semmi ilyesmit nem csinált.

Úgy voltam vele, hogy nem várok tovább, és kiküldöm akkor én magam.

-Nincs nálatok most itthon valami chips? - kérdeztem, reménykedve, hogy kimegy, és hoz.

-Nincs - rázta meg a fejét - Tegnap megettem az utolsó zacskót.

Eltelt további 10 perc, és Eleanor meg sem mozdult. Szó szerint. Szerintem ugyanabban a pozícióban ült már 1 óra hosszája.

-Nincs kicsit meleg idebent? Nem kéne bekapcsolni a klímát? - próbálkoztam újra.

-Bevan. Bekapcsoltam, mielőtt jöttél. Csak mivel kint van a nappaliban, időbe telik, mire ide is elér a hideg - felelte.

Ezt nem hiszem el.

-Ja oké - bólintottam. Már nem bírok tovább várni. - Kimegyek inni - szólaltam meg újra.

-Oké. Addig megállítom a filmet.

Kimentem a konyhába, majd lehúztam egymás után öt pohár vizet. Egy ideje már szomjas voltam, csak nem mertem kimenni, nehogy Eleanor is pont akkor hagyja el a szobát.

Már éppen vissza akartam menni Eleanorhoz, amikor hirtelen eszembe jutott valami.

Megkerestem a lehető legnagyobb poharat amit találtam, majd tele töltöttem vízzel.

Benéztem egy másik polcba is, amiben meg találtam egy csomag sós ropit. Elmosolyodtam, majd visszamentem a szobába.

-Találtam ropit, felbonthatom? - kérdeztem Eleanort.

-Aha - bólintott.

-Hoztam neked is vizet - nyújtottam neki oda a fél literes poharat. Vagy inkább kancsót.

-Oh, oké köszi - vette el.

Leültem mellé, majd felbontottam a ropit. Próbáltam minél többször Eleanor felé nyújtani, én magam pedig a lehető legkevesebb enni belőle. Az volt a célom, hogy a sótól megszomjazzon, és úgy tűnt, mintha ez be is vált volna, mert feltűnően sokszor nyúlt a poharához.

-Kimegyek mosdóba - szólalt meg 10 perc múlva. Ez az. Végre.

-Oké - bólintottam, próbálva megőrizni a nyugalmamat, nehogy eláruljam magam.

Megvártam, amíg kimegy az ajtón, majd lefordul a folyosón. Aztán felpattantam az ágyról, és elkezdtem átkutatni a szobáját. Próbáltam minél gyorsabb lenni, mivel annak ellenére, hogy tudom, Eleanor nem szokta elsietni a mosdózást, attól függetlenül még nem biztos, hogy elég lesz az az idő, amit ott tölt.

Először a szekrényébe néztem bele, de nem találtam semmi érdekeset.

Aztán megnéztem a fiókokat. Semmi.

Még a szőnyeg alá is benéztem.

Már kezdtem egy kicsit ideges lenni, amikor eszembe jutott, hogy az ágy alatt is meg kéne nézni. Leguggoltam, majd megláttam egy dobozt az ágy alatt. Kihúztam, majd elkezdtem átnézni a tartalmát, miközben másodpercenként hátranéztem, ellenőrizve, hogy nem jön-e Eleanor.

Már majdnem kezdtem feladni, mivel nem találtam semmit, viszont aztán a doboz alján megláttam egy képet.

Anyáról.

Egy ház előtt állt, és mosolygott.

Ez az a kép ami eltűnt.

„-Oh, egyébként... - jutott eszembe hirtelen valami - Amikor átnéztük a dossziét, amit apa adott, akkor nem találtál benne egy képet anyáról, amin egy ház előtt áll? - kérdeztem Nate-től, mire ő megrázta a fejét - Csak mert apa mondta, hogy nem találja a mappában, pedig úgy emlékszik, hogy volt benne egy ilyen kép.

-Nem tudom, lehet elkeveredett a sok lap között, a végén már minden össze-vissza hevert az ágyadon.

-Jó, igazából nem volt olyan fontos a nyomozás szempontjából, apa szimplán szerette azt a képet - vontam meg a vállamat”

Emlékszem, hogy a mappát, amit apa adott, leginkább Nate-el néztük át, de mielőtt ő még megérkezett volna, Eleanorral is nézegettük. Könnyedén kilophatta a fotót, tekintve, hogy én is akkor láttam először a dosszié tartalmát.  Ha apa nem mondja, akkor nem tudtam volna, hogy ez a kép egyáltalán létezik.

Gyorsan visszapakoltam a doboz tartalmát, de mielőtt még ráraktam volna a tetőt, mégegyszer ránéztem a képre. És ezúttal feltűnt benne egy fontos részlet.

A házszám.

4892.

Elgondolkoztam, hogy honnan ismerős ez a szám.

És akkor beugrott.

Tegnap ez a négy számjegy volt leírva a papírra, amit anyáék küldtek.