Ellenségből szövetséges

62. rész

Amint beléptünk a bálterembe, örömmel konstatáltam, hogy valóban abban a teremben tartották a bált, ahol mi gondoltunk.

-Oké - néztem körbe - Még várunk egy kicsit, utána mehettek - néztem rá Mayáékra, mire ők bólintottak. - Addig csináljunk úgy, mintha nem rabolni jöttünk volna.

Eleanor közölte, hogy elmegy mosdóba, én pedig összenéztem Nate-el, majd egyszerre mondtuk, hogy mi meg addig iszunk valamit.

-Oké, akkor mi is jöv... - kezdte Maya, mire megállítottam.

-Nem! - vágtam rá.

-Miért? - nézett rám meglepődve.

-Öhm... - gondolkoztam

-Jobb, ha nem látnak minket együtt - szólalt meg Nate, mire hálásan néztem rá.

-Igen - bólogattam - Szórodjunk szét minél jobban, és olvadjunk bele a tömegbe, hogy Luc ne vegyen minket észre. Menjetek táncolni, mi addig iszunk valamit.

-Oké - vonták meg a vállukat.

Amikor Cole Maya felé nyújtotta a kezét, majd a tánctérre húzta, Nate felemelte a tenyerét, mire mosolyogva belecsaptam.

Elmentünk a pulthoz, majd kértünk két üdítőt. Nem szabad még akár csak egy korty alkoholt sem innunk, a lehető legjózanabbnak kell lennünk ahhoz, hogy megszerezzük a harmadik kulcsot.

Amikor a barista fiú felém nyújtotta az innivalómat, majd rám kacsintott, Nate rögtön odalépett mellém, és védelmezően a derekamra helyezte a kezét, mire a srác vette az adást, és meg sem kísérelte, hogy hozzám szóljon.

-Valaki féltékeny - néztem Nate-re szórakozottan.

-Tudva, hogy milyen szép a barátnőm, és ezt minden más pali is így látja, ez egyáltalán nem meglepő - mondta, mire elmosolyodtam, majd adtam egy puszit az arcára.

-Hát ezek? - jelent meg mellettünk hirtelen Eleanor, a tánctér felé, vagyis egész pontosan Mayáék felé bökve.

-Mi intéztük - feleltem büszkén, mire felénk tartotta a két tenyerét, és én és Nate is belecsaptunk.

-Szép volt - jegyezte meg - Akkor gondolom megvárjuk őket, és utána indulhat az akció.

-Igen. Biztos nem választom őket szét. Hadd táncolják végig ezt a dalt.

Amíg Maya és Cole a parketten voltak, Eleanorral a legnagyobb shippelőként mosolyogva bámultuk őket, miközben Nate a teremben nézelődött.

-Lucot keresem - mondta magyarázatként - De nem látom.

Közben Maya és Cole visszajöttek a tánctérről, és amikor Maya elhaladt mellettem és Nate mellett, mindkettőnket bokán rúgott, mire felszisszentünk.

-Upsz, bocsi - nézett ránk ártatlan mosollyal.

-Szívesen, hogy elintéztük a táncot - dünnyögtem.

Maya és Cole is ittak gyorsan valamit, majd amikor végeztek, Maya, Cole és Eleanor elindultak, hogy lecsapják az áramot.

Amikor már több perce elmentek, és még mindig nem történt semmi, kezdtem kicsit ideges lenni.

-Hé - fogta meg Nate a kezemet. Valószínűleg látta rajtam, hogy kezdek kiborulni. - Ne aggódj. Még nem is mentek el olyan régen. Biztos időbe telik Colenak lecsapni úgy az áramot, hogy legalább egy óráig ne jöjjön vissza.

-És mi van, ha elkapták őket?

-Akkor biztos jeleztek volna valahogy.

-De...

-Myers - szólt közbe Nate - Nyugi - simította meg az arcomat gyengéden - Minden rendben lesz - suttogta, és ahogy ezt kimondta, hirtelen az egész teremben sötét lett. Elment az áram. Nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről. - Menjünk - mondta Nate, majd elkezdett maga után húzni a sötét teremben, azon az útvonalon haladva, amit már lépésről lépésre megjegyeztünk a tervrajz alapján.

Eközben a bálteremben kitört a káosz, és  mindenki panaszkodni kezdett. Tökéletes.

A pincérek és a baristák improvizáltak, és valahonnan szereztek egy csomó gyertyát és meggyújtották őket. Ekkor mi már rég nem a bálteremben voltunk, hanem úton a páncélterem felé.

A teremben lévő gyertyák fénye nem igazán szűrődött be a folyosókra, viszont ahhoz épp elég volt, hogy lássam, hogy nem megyek-e neki egy falnak. Plusz ezen kívül így kevesebb volt az esélye, hogy meglátnak minket. Vagy egészen pontosan Luc meglát minket.

Egy perc múlva odaértünk a megbeszélt helyre, ahol már Cole-nak ott kellett volna lennie, hogy együtt mehessünk be a széfhez. De nem volt még ott.

-Mit csinál még? - kérdeztem idegesen.

-Írjak neki? - ajánlotta fel Nate.

-Igen - feleltem.

Már ott álltunk több perce, vagy az is lehet, hogy még csak pár másodperce, mindegy, a lényeg, hogy sok időnek tűnt.

Aztán végre felbukkant Cole.

-Hol voltál? - kérdeztem.

-Bocsi, csak eltévedtem - mondta - Nehéz a sötétben tájékozódni.

-Maya és Eleanor?

-A rejtekhelyükről figyelik Luc-ot. Amikor eljöttem, még nem volt ott.

-Oké, mindegy, nincs időnk megvárni, hogy odaérjen. Menjünk - indultam el a terem felé, a kezemben a sokkolóval.

-Várj! - szólalt meg hirtelen Nate.

-Mi az? - toppantam meg.

-Maya most írta a csoportba, hogy van egy kis baj - felelte, mire rögtön odaléptem mellé, és a telefon képernyőjét bámultam, ahogy Cole is.

Maya nem írta, hogy  pontosan mi is az a baj, viszont a három kis pötty azt jelezte, hogy éppen gépel.

-Gyerünk, gyerünk - suttogtam - Írj gyorsabban!

-Basszus - mondta Nate, amikor Maya végre elküldte az üzenetet.

Maya: Az előbb itt volt Luc egy másik pasassal. Viszont amikor a pasi azt mondta, hogy eltelik egy kis időbe mire megcsinálja, Luc ott hagyta, és elment. Elindult a páncélterem felé.