Ellenségből szövetséges

63. rész

-Mit csináljunk? - kérdezte Cole.

-Menjünk be - feleltem.

-Csak úgy? Mi van akkor, ha pont akkor jön Luc, amikor bent vagyunk?

-Akkor... - gondolkoztam - Basszus! Hogy ez eddig hogy nem jutott eszembe!

-Mi az?

-A sokkolók! Simán lesokkolhatnánk, amíg nem szerezzük meg a kulcsokat!

-Ezt korábban is mondhattad volna, Myers - szólalt meg Nate.

-Na mert mintha neked eszedbe jutott volna - dünnyögtem.

A két sokkoló közül az egyiket odaadtam Nate-nek, a másikat pedig Cole-nak (mielőtt még megint összevesznének rajta).

Kiléptünk a fal mögül, majd - már szinte rutinosan - elintéztük a két őrt. Leguggoltam az egyik mellé, hogy elvegyem tőle a kártyát, ami az ajtót nyitja. De az nem volt ott.

-Basszus - néztem meg a másik őr zsebét is. Abban sem volt.

-Mi az? - kérdezte Nate.

-Nincs meg a kártya - feleltem idegesen.

-Mi az, hogy nincs meg?!

-Biztos máshová rakták, mert tudták, hogy múltkor elloptuk.

Nate is leguggolt, és elkezdte megmotozni a két férfit, miközben Cole a folyosóra kiállva azt nézte, nem jön-e Luc.

Kezdtem egyre idegesebb lenni, ugyanis nem találtam azt a nyomorult kártyát.

-Halljátok - szólalt meg Cole.

-Mi az?! - kérdeztem ingerülten.

-Nem akarom, hogy ennél is feszültebbek legyetek, de gondoltam szólok, hogy éppen szemkontaktust folytatok Luc-kal.

-Mi van?! - kerekedett el a szemem. Már folyt rólam a víz. Tök jó volt úgy keresni egy apró kártyát, hogy csak egy minimális fény volt.

-A folyosó végén áll és bámul. Jaj. Most elkezdett futni - közvetített Cole - Felém tart.

A következő pillanatban Luc hirtelen megjelent, nekiment Cole-nak, és kiütötte a kezéből a sokkolót, mire elkerekedett a szemem.

Fel se fogtam, hogy mi történik, a következő kép amit láttam magam előtt, az az volt, hogy Cole és Luc a földön fetrengenek, és egymást tépik.

Nate felpattant, és már épp készült volna intézkedni a sokkolóval a kezében, amikor hirtelen a semmiből megjelent egy őr, és kiverte azt a kezéből. Ezt nem hiszem el.

Cole Luc-kal, Nate pedig egy gorillára hasonlító őrrel bunyózott, miközben én a báli ruhámban a földön kúsztam, és egy kártyát kerestem. Csak az átlagos hétköznapok.

Végül feladtam a kártyát, és odakúsztam a két sokkolóhoz, amiket a két férfi ütött ki Cole és Nate kezéből. Az egyiket megszereztem, viszont amikor a másikért nyúltam volna, Luc arrébb rúgta, hogy ne érjem el. Kapd be.

Hirtelen valaki felvette a földről a sokkolót, mire megijedtem, hogy jött egy másik őr. De amikor felnéztem, elmosolyodtam, ugyanis Mayát és Eleanort láttam magam előtt.

-Nate! - kiáltottam, azzal egyidőben, hogy Maya Cole-t szólította. Nate felém fordult, majd gondolkodás nélkül odalökte hozzám az őrt, akit már tárt karokkal vártam, kezemben az elektromos sokkolóval.

Pár másodperc múlva már Luc és a gorilla is a földön feküdtek a másik két őr mellett.

-Ez durva volt - jegyezte meg Cole, mire mindannyian egyetértően bólintottunk.

Először a két fiú gyűrött öltönyén néztem végig, majd a saját koszos ruhámon.

-Úgy néztek ki, mint akik most szabadultak az állatkertből - jegyezte meg Eleanor.

-Mert az a pasi egy gorilla! - vágta rá Nate.

-Ugye?! - szólaltam meg - Pont ezen gondolkodtam.

Egy pillanatig még bámultuk a földön heverő őröket (plusz Luc-ot), aztán eszünkbe jutott, hogy amúgy még mindig nincs meg amiért jöttünk.

-Meg kéne találni a kártyát, addig nem tudunk bemenni - mondtam - Már végigmotoztam mindkét őrt.

-A cipőjüket is levetted? - kérdezte Maya, mire egy pillanatra lemeredtem, majd gyorsan újra leguggoltam, és először a cipőjét húztam le az egyik férfinak, majd a zokniját. Ott volt a kártya.

-Úristen Maya, egy zseni vagy! - néztem rá hálásan - Honnan tudtad?

-Én kiskoromban nem széfeket tanultam meg feltörni, hanem mindig mindent eldugtam - felelte - Legtöbbször a zoknimba - tette hozzá.

A kártyát a terminálhoz érintettem, mire végre kinyílt az ajtó.

-Várjunk! - szólalt meg Nate, mire mindannyian megtorpantunk. - Valakinek lehet kint kéne maradnia, nehogy felébredjen valamelyikőjük - mutatott a földön heverőkre - A két őr már régebb óta ki van ütve.

-Igazad van - bólintottam - Akkor maradhatsz is.

-Mi, miért én? - háborodott fel - Én csak az ötletgazda vagyok!

-Tessék - nyomtam a kezébe a két sokkolót - Ha felébrednek, csak le kell őket sokkolnod - mondtam, miközben ő továbbra is mérgesen nézett rám - Vagy csak simán vesd be a híres izmaidat - tettem hozzá, és úgy tűnt, ez hatott.

-Oké, igaz - bólogatott - Menjetek csak, én tartom a frontot.

Elmosolyodtam, majd végre beléptem a páncélterembe.