Ellenségből szövetséges

14. rész

Nate hirtelen odahajolt a nyakamhoz, majd apró puszikat nyomott rá, mire a szívem olyan gyorsan kezdett el verni, hogy majd' kiszakadt a helyéről.

Egy pillanatra megállt, és a szemembe nézett, gondolom valami reakcióra várva, de én semmi értelmeset nem tudtam kinyögni. Viszont szerintem abból, ahogy ránéztem, mindent megértett, ugyanis újra a nyakamhoz hajolt, és további gyengéd csókokkal borította be. Én átkaroltam a nyakát, és beletúrva a hajába, még közelebb húztam magamhoz, mire Nate egyre szenvedélyesebben csókolgatta a bőrömet, majd aztán szájával végigsimított a kulcscsontomon, aztán az államon. Megállt egy pillanatra, és először a szemembe nézett, majd a tekintetét a számra szegezte. Lassan elkezdett felém hajolni, mire én egyre szaporábban vettem a levegőt, aztán...

Hirtelen megcsörrent a telefonom, mire Nate-el reflexszerűen szétrebbentünk. Kínosan megköszörültem a torkomat, majd kikerülve őt, az ágyon lévő telefonomhoz nyúltam, miközben a szívem még továbbra sem nyugodott le. Megigazítottam a vállamról lecsúszott ruhát, majd fogadtam a hívást.

-Szia, apa - szóltam bele. Normál esetben nem lett volna bajom azzal, hogy felhív, viszont jelen pillanatban kicsit csalódott voltam.

-Szia, Avery - köszönt - Gondoltam felhívlak, hogy hogy haladtok a nyomozással.

-Egész jól - feleltem - Az Atlantás részét már letudtuk, szóval holnap mehetünk haza.

-Oh, oké, akkor szólok Amandának, hogy takarítsa ki a szobádat, mire jössz.

-Oké. Viszont mondd neki, hogy ne nyúljon semmi olyasmihez, amihez nem muszáj. Múltkor is rejtélyes módon eltűnt a gumicukrom az asztalról. Azt mondta, hogy ő nem találkozott semmilyen gumicukorral, de szerintem meg megette.

-Oké, majd mondom neki - ígérte meg.

Még egy kicsit beszélgettünk, meséltem neki erről a pár napról itt, Atlantában, kihagyva azt a részt, hogy majdnem megöltek minket, meg azt is, hogy pár perccel ezelőtt Nate Torres szája a nyakamon volt, a keze pedig a derekamon. Az előbbit egyszerűen csak jobb, ha nem tudja. Az utóbbi meg... hát, nem ő lesz az a valaki, akivel ezt elsősorban megbeszélem. Főleg, mivel még én magam sem tudom, hogy mi volt ez az egész majdnem-csók. Annyit tudok csak, hogy kicsit megrémít a gondolata.

Felálltam, majd bementem a fürdőbe, miközben kerültem Nate tekintetét.

Mielőtt elkezdtem volna fürödni, elővettem a telefonomat.

Avery: Halljátok. Asszem, hogy Nate majdnem megcsókolt.

Eleanor: MIII??

Maya: MI VAN???? ELMENTEK ATLANTÁBA, ÉS MÁRIS LEFEKÜDTÖK EGYMÁSSAL???

Avery: NEM FEKÜDTÜNK LE!!

Maya: De majdnem.

Avery: NEM. Csak majdnem CSÓKOLÓZTUNK. Nem ugyanaz.

Maya: Mindegy. DE EGYÉBKÉNT HOGY LEHET HOGY MAJDNEM CSÓKOLÓZTATOK??? Pár napja még utáltad.

Avery: Még most is. Csak... nem is tudom.

Eleanor: Bővebben?

Avery: Vegyes érzelmeim vannak iránta, azt hiszem. Utálom, de közben meg nem. És... asszem, kicsit vonzódok hozzá.

Maya: Úristen, Eleanor te is látod azt, amit én látok??

Eleanor: Igen. „Vonzódik hozzá".

Avery: De nem olyan értelemben! Viszont még a vak is látja, hogy jól néz ki.

Maya: Egyre jobban sikítozok itt, a szobámban ülve, már anyám megkérdezte, hogy mi a baj.

Avery: Miért sikítozol??

Maya: Hát először is azért, mert majdnem megcsókolt Nate Torres. Másodjára, azért, mert itt áradozol arról a fiúról, akit „utálsz".

Avery: Én ezt azért nem nevezném áradozásnak.

Maya: Én igen. Te is, El?

Eleanor: Minden bizonnyal.

Avery: Oké, sziasztok, nem társalgok veletek.

Maya: Jól van, menjél csak a lovagodhoz, nem tartunk fel.

Avery: Utállak.

Maya: Kábé annyira, mint Nate-et, mi?

Avery: Vagyis nagyon.

Maya: Vagyis semennyire.

***

Miután én is és Nate is elkészültünk, vettünk holnapra repjegyet, majd lefeküdtünk aludni.

Egyikőnk sem említette a körülbelül egy órával ezelőtt történteket, ezért úgy voltam vele, hogy akkor megpróbálom elfelejteni, mintha mi sem történt volna. Viszont sajnos nem ment ilyen könnyen. Így történt az, hogy  hajnali egykor még forgolódtam, miközben Nate már rég aludt. Nem tudtam elaludni, ugyanis folyamatosan az a kép játszódott le újra és újra a fejemben, amikor Nate a nyakamat puszilgatta.

Idegesen kipattantam az ágyból, majd kimentem a mosdóba. A tükörképemre nézve próbáltam magam nyugtatgatni. Nem érezhetsz ilyeneket, Avery. Te és Nate már régóta ellenségek vagytok, ahogy az egész családotok, akik néha összefognak. Nem vagytok mások jelenleg, csak szövetségek, akik az este valamiért elragadtatták magukat. Nem történt semmi érdekes köztetek.

Vettem egy mély levegőt, majd megfordultam, de abban a pillanatban megtorpantam. Ugyanis Nate ott állt előttem

-Jól vagy? - kérdezte álmos hangon.

-Igen - bólintottam - Csak... csak felébredtem, és kijöttem a mosdóba - szépítettem a dolgokat.

-Oké.

Kikerültem őt, majd visszamentem a szobába. Pár perc múlva Nate is kijött utánam. Lefeküdt mellém az ágyra; mindketten a plafont bámultunk, és nem mondtuk semmit.

Most már egyáltalán nem fáztam, sőt melegem is volt, ezért kitakaróztam. A mozdulat közben kicsit felcsúszott a pólóm, és mire odanyúltam, hogy megigazítsam, Nate már megelőzött. A bőröm rögtön bizsegerni kezdett, ott, ahol hozzám ért.

Kezét végigfutatta a karomon, mire libabőrös lettem. Lenéztem az ő karjára, és szemügyre vettem a tetoválásait, majd ránéztem az ujjaira, amiket többször is végigfuttatott a kezemen. A szokásos gyűrűi most nem voltak rajta, nyilván levette őket éjszakára.

Nate ujjai továbbvándoroltak a hasam felé, és annak ellenére, hogy az előbb még megigazította, most pont, hogy fentebb tolta a pizsama felsőm alját, majd apró köröket kezdett el rajzolni a köldököm köré.

-Miért csinálod ezt? - néztem Nate-re, miközben kapkodtam a levegőt.

-Nem tudom - felelte őszintén - Én sem értem, hogy mi van velem. Egyszerűen csak... nem bírok nem a közeledben lenni, Myers - nézett mélyen a szemembe - A karomba akarlak zárni, és soha el nem engedni, és őszintén, nem tudom, hogy miért érzek így.

Elmosolyodtam, majd közelebb bújtam hozzá, úgy hogy a fejemet a mellkasába fúrtam.

-Így jó? - kérdeztem halkan, miközben ő az egyik karjával átölelt.

-Tökéletes - suttogta.