Ellenségből szövetséges

33. rész

Mivel két dátum volt a kazettára írva, az én születésnapom, valamint Nate-é, így egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy az első kép ami megjelent, az én voltam újszülöttként. Már fel voltam öltöztetve, és a pelenkázón feküdtem.

-Ő itt Avery Enola Myers - hallottam meg apa hangját a videóban. Valószínűleg ő kamerázhatott.

-Nem is tudtam, hogy Enola a harmadik neved - szólalt meg Maya.

-Hát én se - ráncoltam össze a szemöldökömet - Emlékszem, hogy anya régen mindig Enolának hívott, de azt hittem, hogy csak Enola Holmes miatt.

Tovább néztük a videót, de csak annyi volt, hogy apa elmondta, hogy hány kilóval születtem, meg hány órakor. Vártam, hogy hátha megjelenik az anyukám is, de ő nem volt benne a videóban.

Hirtelen elsötétült a képernyő, majd a következő pillanatban újra megjelent egy kép, viszont ezúttal Nate volt rajta babaként. Elmosolyodtam a kicsi Nate láttán.

-Hadd mutassam be Nate David Torrest - hallottam meg Gabriel, Nate apjának hangját.

-Na ne mondd, hogy te se tudtál a középső nevedről - szólalt meg Maya.

-Hát, pedig én sem - mondta Nate.

-Oké, ez fura.

-Eléggé - értettem egyet.

A Nate-ről készült videó körülbelül ugyanolyan rövid volt, mint az enyém, és nem igazán tudtunk meg belőle hasznos  információkat.

Miután újra elsötétült a képernyő, és a lejátszó kiadta a kazettát, Nate-re néztem:

-Mi lenne, ha megkérdeznénk a szüleinket a harmadik nevünkről?

-Hát, mivel nincs jobb ötletem - vonta meg a vállát - Bár kétlem, hogy mondanának bármit is, miután 19 évig elfelejtették említeni, hogy van egy harmadik nevem.

-Lehet, hogy nincs is köze a nyomozáshoz... de ha meg nincs, akkor nem tudom, hogy hol kéne folytatnunk. Szóval kérdezzük meg.

-Oké - bólintott.

Még egyszer megnéztük a videót, hátha csak elkerülte valami a figyelmünket, de azon kívül, hogy nekem is meg Nate-nek is van egy harmadik neve, semmi érdekeset nem fedeztünk fel.

A többiek indulni készültek, de mielőtt még elmentek volna, Cole odament Nate-hez, Maya meg Eleanor pedig hozzám.

-Avery - nézett rám Maya - Tudod, hogy mennyire idegesítő vagy?

-Most miért? - ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Azért, mert azt mondod, hogy nincs semmi közted és Nate között, pedig épp most töltöttem el veletek egy fél napot, és láttam, hogy hogyan néztetek egymásra - mondta, miközben Eleanor egyetértően bólogatott. Abban a pillanatban leesett, hogy még nem is meséltem el nekik a tegnap este történteket, mire elhúztam a számat.

-Hát, öhm... - köszörültem meg a torkomat - Elfelejtettem mondani, de tegnap este csókolóztunk Nate-el... meg le is feküdtünk egymással... meg Nate szerelmet vallott... - meséltem, miközben éreztem, hogy kicsit elpirulok. Maya és Eleanor szeme egyre jobban elkerekedett, ahogy a mondat végére értem. Nem mondtak semmit, csak bámulták rám.

-Ez most komoly? - szólalt meg végül Eleanor, mire bólintottam. Mind a ketten elkezdtek sikítozni.

-Jézusom, most úgy érzem magam, mint amikor egy slow born romancet olvasok, és a szereplők végre megfogják egymás kezét a harmadik könyvben - vigyorgott Maya, miközben továbbra is visított.

-Lányok, jól vagytok? - lépett be Cole és Nate a nappaliba.

-Persze - vágtam rá.

-Akkor miért sikítottatok? - ráncolta össze a szemöldökét Cole.

-Nem érdekes - legyintettem.

Cole és a lányok elköszöntek, és ahogy becsukódott a bejárati ajtó, Nate felém fordult.

-Én is hazamegyek, és megkérdezem apát  arról a David névről.

-Oké - bólintottam, majd odaléptem Nate-hez, és átkaroltam a nyakát. Büszkén néztem, ahogy a sebeire tökéletesen rá vannak ragasztva a tapaszok. Jó munkát végeztem.

-Miért mosolyogsz, miközben a sérült arcomat nézed? Ennyire élvezed azt, hogy megvertek?

-Á, lebuktam - csettintettem egyet a nyelvemmel.

-Tudtam én, hogy bejön neked a törött arcom látványa. Ezért is élvezted annyira tegnap, amikor el kellett látnod a sebeimet... különösen amikor a hasamon.

Nem bírtam ki, és elnevettem magam.

-Hát persze - bólogattam - De nálad azért nem élveztem jobban - néztem a szemébe, mire Nate elmosolyodott.

-Incselkedsz, Myers? - húzott közelebb magához.

-Mintha te nem ugyanezt csinálnád, Torres - néztem le a kezére, ahogy végigsimított az államon.

-Nem értem, miről beszélsz - rázta meg a fejét - Én csak tényeket közlök. Mint például azt, hogy éreztem ám, ahogy megremegett a kezed, amikor bekented a hasamat.

-A gyűlőlettől, amit irántad érzek - néztem le a szájára.

-Tegnap este épp ennek az ellenkezőjét mondtad, miközben a hátamat markoltad - suttogta a fülembe.

-Hazudtam.

-Hm... -  simított végig a szájával a nyakamon - Amikor utána a szemembe néztél, egyáltalán nem úgy tűnt...

-Fogd be.

Az ajkamat rátapasztottam az övéire, ezzel elhallgattatva őt. Nate visszacsókolt, miközben én beletúrtam a hajába.

Nem is tudom, hogy végül mennyi idő után sikerült elszakadnunk egymástól.

-Majd írok, hogy megtudtam-e valamit - lépett el tőlem.

-Oké.

-Szia, Myers - köszönt el.

-Szia - intettem neki mosolyogva, majd eszembe jutott, hogy apa még nincs is itthon, ezért meg kell várnom, hogy kifaggathassam. Ne már.