Ellenségből szövetséges

6. rész

Leraktuk a csomagjainkat, majd körbenéztünk a szobában.

-Te találtál valamit? - kérdeztem Nate-et, miután átnéztem a fürdőszobát.

-Nem - rázta meg a fejét - Pedig biztos vagyok benne, hogy itt lesz az első nyom, ha már ez a valaki foglalt nekünk szobát.

-Ja. Mert az, hogy Atlanta, elég tág fogalom.

-Igen. Mindegy, most mi lenne, ha elmennénk enni valamit? Később még keresgélünk. Megnézhetjük majd a folyosón is.

-Oké - bólintottam - És mit akarsz enni?

-Nem tudom - vonta meg a vállát - Nézzünk szét a környéken.

-Oké. De adsz valami melegebb ruhát? - kértem - Hűvös van odakint.

Nate kinyitotta a bőröndjét, kutakodott benne egy darabig, majd kivett belőle egy bőrkabátot, és felém nyújtotta.

-Köszi.

Felvettem a kabátot, majd belenéztem a tükörbe.

-Hm, tetszik ez a kabát. Kösz, hogy nekem adtad.

-Nem adtam neked - javított ki - Csak kölcsönadtam. A kettő nem ugyanaz.

-Nem baj. Én akkor is megtartom - vontam meg a vállamat.

-Dehogy tartod - rázta meg a fejét - Ez a kedvenc kabátom.

-Nekem is. Éppen ezért örülök, hogy most már az enyém - vigyorogtam.

-Myers! - szólt rám, majd elindult felém, mire én rögtön odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam azt. Nate utánam kapott, de nem ért el. - Vedd csak le a kabátomat!

-Mi? Nem hallom - szívattam - Azt mondod, hogy haladjunk? Igen, szerintem is, nem érünk rá egész nap.

Nate újra elindult felém, mire én rögtön elkezdtem hátrafelé lépkedni. Kiléptem az ajtón, és tovább hátráltam a folyosón, de aztán már nem volt tovább, és beleütköztem a falba.

Nate elmosolyodott, majd közelebb lépett hozzám, én pedig már nem tudtam hátrébb menni, ezért egész közel kerültünk egymáshoz.

Felnéztem rá, és tartottam vele a szemkontaktust.

Odanyúlt a kabát széléhez, és elkezdte lehúzni rólam azt, de én elkaptam a kezét, és megállítottam a mozdulatban.

-Myers.

-Hm? - hajoltam hozzá közelebb. Lenéztem a mellkasára, ami egyre gyorsabban emelkedett fel-le. Ahogy az enyém is.

-Engedj el - suttogta. A kezem az ő kezén volt, a kabát pedig már félig lecsúszott a vállamról.

-Miért? - kérdeztem - Csak simán rántsd ki a kezed az enyém alól - mondtam, továbbra is a tekintetébe fúrva az enyémet. Felemelte a másik kezét, és már azt hittem, hogy azzal akarja levenni a kabátot, amikor hirtelen a derekamra helyezte a kezét, majd még közelebb húzott magához.

-Inkább kiderítem, hogy hol vagy csikis - suttogta a fülembe. Először fel akartam nevetni, de aztán elkezdte simogatni a derekamat, mire elakadt a lélegzetem. A szívem viszont dübörgött. - Itt? - vezette tovább a kezét a hasamra. A szemem sem rebbent. De valamiért mégis hatással volt rám, ahogy hozzám ér. - Itt? - suttogta fülembe, miközben elkezdte simogatni a hátamat. Meg sem tudtam szólalni. - Itt? - tette át a kezét a csípőmre, majd onnan levezette a combomra, mire kicsit megrándultam. - Na, haladunk - bólintott elégedetten, majd elkezdte simogatni a combom belsejét, mire beharaptam a számat.

-Nate...

-Vedd le a kabátomat - mondta.

-Nem - vágtam rá.