Ellenségből szövetséges

12. rész

Elővettem a telefonomat, amiben volt egy kép a térképről, amit még Ross mutatott.

-Itt le kell fordulni - mondtam Nate-nek. Már elhagytuk a báltermet, és éppen a szoba felé tartottunk, ahol a széf volt.

Eleanor: Hogy álltok? - érkezett az üzenet a telefonomra. Először ignorálni akartam, de aztán gyorsan válaszoltam.

Avery: Már itt vagyunk a bálon. Valami széfet kell megtalálnunk.

Eleanor: Hajrá.

-Ha befordulunk következőnek balra, akkor ott lesz a szoba, ami nekünk kell - mondtam suttogva Nate-nek.

-Gondolod, hogy lesz ott egy őr? - kérdezte, mire bólintottam. - Oké, és akkor melyikőnk küldi el onnan?

-Ezt nagyon egyszerűen el lehet dönteni. Kő, papír, olló.

-Oké.

Én követ mutattam, ő pedig ollót.

-Ne már! Mit csináljak, hogy elmenjen onnan? - kérdezte.

-Nem tudom - vontam meg a vállam - Csináld, amihez értesz.

-Csábítsam el? - kérdezte összevont szemöldökkel.

-Nem! Idegesítsd fel.

-Kösz - dünnyögte, majd egy pillanatra kinézett a folyosóra.

-Hányan vannak? - érdeklődtem.

-Csak egy pasi. Reménykedtem pedig abban, hogy egy nő lesz, akinél bevethetem a karizmámat - mondta.

-Neked van olyanod?

-Haha.

Nate befordult a folyosóra, én pedig addig a fal takarásában hallgattam a beszélgetést.

-Mit keresel te itt? - kérdezte az őr.

-A mosdót - vágta rá Nate, mire összeráncoltam a szemöldökömet. Kitalálhatott volna valami jobb indokot is.

-Az nem erre van.

-Akkor esetleg meg tudja mutatni, hogy merre? - kérdezte Nate.

-Menj vissza egyenesen, fordulj le balra, majd jobbra, és megint balra, aztán ki lesz írva.

-Oh, hát ez nagyon sok infó volt egyszerre, attól tartok, hogy nem fogok odatalálni - játszotta a hülyét Nate, mire a pasi felsóhajtott.

-Menj vissza egyenesen, fordulj le balra, majd jobbra, és megint balra, aztán ki lesz írva - ismételte meg magát.

-Mi? Menjek vissza egyenesen, majd jobbra, aztán balra? - kérdezte, mire majdnem felnevettem.

-Hátra, balra, jobbra, balra!

-Hát, ennek a felét sem jegyeztem meg. Tudja mit? Inkább bemegyek abba a szobába, ami előtt maga áll.

-Nem! - kiáltott rá az őr - Inkább elkísérlek - dünnyögte.

Elindultak a folyosón, mire én imádkoztam, hogy az őr ne nézzen el balra, mert akkor észrevett volna engem. Szerencsére nem nézett, viszont Nate igen. Hirtelen felém dobott valamit, amit épphogy csak elkaptam a levegőben. Egy kártya volt az. Valószínűleg a szobának a kinyitója, amit Nate az őr zsebéből lophatott ki.

Miután már nem hallottam lépteket, odaosontam az ajtóhoz, majd a kártyát egy terminálhoz érintve kinyitottam azt. Ahogy beléptem, rögtön becsukódott mögöttem az ajtó. Körbenéztem a szobában, ami... ami üres volt.

-Mi? - suttogtam. Amíg Nate nem jött, körbenéztem, de nem találtam semmit.

Nate: Engedj be! - jött az üzenet.

Odaérintve a kártyát a terminálhoz, újra kinyílt az ajtó, amin Nate lépett be.

-Hol hagytad a barátodat? - kérdeztem.

-Bezártam a mosdóba - felelte, mire felnevettem.

-Nagyon jó vagy. De... mi van, ha felhív valakit? - jutott eszembe, mire Nate előhúzott a zsebéből egy telefont.

-Elmehetnél tolvajnak - biccentettem elismerően.

-Kösz. És amúgy hova raktad a széfet? - nézett körben az üres, fehér szobában.

-Hát, öhm... - köhintettem - Még nem találtam meg.

-Dehát jó helyen vagyunk, nem? - húzta össze a szemöldökét Nate.

-A térkép szerint igen. Meg az őr is itt állt. Gondolom csak el van valahová rejtve.

-De jó - sóhajtott Nate.

10 percen keresztül nézelődtünk, ütögettük a falat és ugráltunk a padlón, hátha kinyílik valami titkos fal. De nem nyílt.

-Oké, feladom - sóhajtott Nate - Jöjjön ide Ross, ha akar valamit - dőlt neki a falnak, mire majdnem elesett.

-Mi az? - kérdeztem.

-Valami megmozdult - felelte. Benyomta a falat, ott, ahol az előbb nekidőlt, mire kinyílt egy körülbelül 1x1 méteres nyílás. Benne a széffel. - Ez most komoly? - kérdezte, amikor kiemelte az egyébként meglepően kicsi széfet.

-Mi az? - léptem oda, mire felsóhajtottam. Ugyanis számzáras volt.

-Gondolom, nincs nálad semmi olyasmi, amivel felrobbanthatnánk - nézett rám Nate.

-Nincs.

-Oké, akkor marad a B opció - bólintott.

-Ami...? - kérdeztem.

-Ami az, hogy felhívjuk Cole-t. Az előzőket is ő nyitotta ki. Hátha tud segíteni kamerán keresztül.

-Oké - vontam meg a vállát.

Nate elővette a telefonját, majd benyomta a videóhívást.

-Szia... sztok - vette rögtön fel - Milyen a nyaralás Atlantában?

-Csodás - bólintott Nate - Eddig még csak egyszer akartak megölni.

-Na, az tök jó - biccentett Cole.

-Szerintem is. Viszont lehet, hogy hamar eljön a második alkalom, ha most nem törünk fel egy széfet.

-Miben segíthetek? - kérdezte rögtön.

***

Egy kis szenvedéssel ugyan, de végül együtt sikerült kinyitni azt az átkozott széfet.

-Na? Mi van benne? - érdeklődött Cole.

-Egy kulcs - felelte Nate, mire összehúztam a szemöldökömet.

-Egy kulcs? - kérdeztük egyszerre Cole-lal.

-Igen. Semmi más, csak egy kulcs.

-Hát, ezzel megint nem megyünk sokra - sóhajtottam.

-Mindegy, elrakom, gondolom később még jól jöhet - vonta meg a vállát Nate - Ross meg örüljön - rakta zsebre kulcsot - Kösz, Cole, a segítséget - nézett a képernyőre.

-Nincs mit. Majd szóljatok, ha van valami fejlemény.

-Oké. Szia - rakta le Nate a telefont. - Mehetünk akkor? - nézett rám.

-Igen - bólintottam - Gondolom, itt már nincs több dolgunk.

Visszaraktuk a széfet a helyére, mintha mi sem történt volna, majd újra odaérintettem a kártyát a terminálhoz. Az ajtó kinyílt, mire elkerekedett a szemem. Ugyanis ott állt előttünk az őr, akit Nate bezárt, mellette pedig a fekete hajú pasi. Basszus.