Ellenségből szövetséges

47. rész

Én és Nate rögtön megkerestük apáékat, (ő Gabrielt, én pedig az én apámat) a többieket meg elhagytuk valamerre útközben.

-Láttad már Luc-ot? - támadtam le apát rögtön a kérdéssel.

-Igen - felelte az apám.

-Igen? - csillant fel a szemem.

-Igen - erősítette meg - De nem azért kérdezed, mert beszélni akartok vele, ugye? Mondtam, hogy nem szólok bele a ti nyomozásotokba, max csak akkor ha segítségre van szükségetek, de azért nem akarom, hogy hülyeséget csi...

-Nem, nyugi - szóltam közbe - Csak szeretnék már végre egy arcot társítani a névhez.

-Oké. Akkor... ő az - biccentett a fejével előre - Éppen egy piros ruhás nővel beszélget, és ő maga egy szürke öltönyben van.

Követtem apa tekintetét, mire megláttam... a pasit Atlantából.

-Az az, akinek olyan fekete a haja, hogy csillog rajta a fény, és úgy néz ki, mintha egy Roberto nevű maffiavezér lenne? - kérdeztem, mire apa felnevetett.

-Most, hogy mondod, tényleg lehetne Roberto a neve - ismerte el - Egyébként igen, ő az - bólintott, mire a szívem kicsit felgyorsult az izgalomtól, és az érzéstől, hogy bejött a megérzésem.

-Oké, köszi - mondtam, majd el is mentem megkeresni Nate-et, miközben apa visszafordult a férfihez, akivel azelőtt beszélgetett, mielőtt odamentem hozzá megkérdezni, hogy látta-e már Luc-ot.

Körbenéztem a teremben, a szememmel Nate-et keresve, és amikor megláttam Mayáék mellett állni, rögtön odamentem hozzájuk.

-Igazam volt - jelentettem ki.

-Tudom - bólintott Nate mosolyogva - Kitaláltad, hogy az Atlantás pasi Luc. Megmutatta apa, hogy ki az.

-Oké, most pedig akkor indulhat a terv - mondtam, mire a többiek bólintottak. - Ismételjük el még egyszer, hogy ki mit csinál.

Atlantában már majdnem lebuktunk Nate-el, és most nem akartuk a szerencsére bízni a dolgokat, ezért most egy kész tervvel készültünk.

-Oké, szóval először tíz percig nem csinálunk semmit, hanem úgy teszünk, mintha csak ártatlan bálozók lennénk, akiknek fogalmuk sincs az épület másik felében lévő titkos szobáról - kezdtem.

-Utána meg jöhet az elterelő hadművelet - szólalt meg Maya - Én úgy teszek, mintha felrobbant volna a kezemben egy pohár, miközben direkt robbantom majd össze egy fogóval, Eleanor pedig úgy csinál, mintha szemtanúja lett volna a robbanásnak, és elkezdni hangosan szidni a személyzetet, hogy az ő hibájukból akár meg is sérülhettem volna.

-És amíg a figyelem ránk terelődik, addig Nate, Avery és Cole a tervrajz segítségével megkeresik azt a szobát - folytatta Eleanor.

-Eközben William és Gabriel végig szemmel tartják Luc-ot, és ha el akarna menni a szoba felé, ők feltartják - tette hozzá Cole.

-Amikor odaérünk a szobához, van két opció, hogy hogy bánjunk el az őrrel - folytattam - Az A terv az én vagyok. Eljátszom, hogy elvesztem a sok folyosón és nem találom a báltermet, és az őr remélhetőleg lesz olyan kedves, hogy odakísér.

-Nem értem, hogy ezt a részt miért nem én csinálom - szólt közbe Nate.

-Mert te már Atlantában megkaptad az esélyed. Most én jövök.

-Plusz, ha kell, akkor Avery nagyon szépen mosolyog majd az őrre - tette hozzá Cole - Kétlem, hogy a te mosolyod annyira meghatná a pasit, Nate - mondta, mire Nate megforgatta a szemét, majd valami olyasmit motyogott, hogy „nem tudhatod".

-Na, vissza a tervhez - folytattam - Szóval, ha az A terv nem válik be, ami valószínűleg akkor fog megtörténni, hogy ha az őr nem túl segítőkész, vagy közben kiderül, hogy ketten vannak. Akkor jöhet a B terv, aminél már erőszakot alkalmazunk. Ha bejutunk, hozzuk ami kell, és a lehető leggyorsabban kiosonunk, így senki nem tudja meg, hogy ott jártunk - fejeztem be - Mindenkinek tiszta a feladata? - kérdeztem, mire mindenki bólintott. - Oké, akkor jöhet az első fázis.

Nate kinyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam, majd követve őt együtt kiléptünk a tánctérre, ahol rajtunk kívül csak pár pár volt. Cole és Maya vártak egy pillanatot, majd utánunk jöttek, aztán mi a tánctér egyik felén, ők pedig a másikon kezdtek el táncolni. Eközben Eleanor elment a bárpulthoz kérni két italt, amik közül az egyiket majd fel kell robbantania Mayának. Eközben mi a tánccal sikeresen, ha csak egy pillanatra is, de felhívtuk magunkra a figyelmet, így mindenki láthatta, hogy éppen a tánctér közepén élvezzük a csodás bált, nem pedig az épület másik felében, egy titkos szobában. Egyelőre.

-Emlékszel, amikor Atlantában ugyanígy táncoltunk? - suttogta Nate a fülembe, miközben a derekamnál fogva közelebb húzott magához, ahogy együtt lépdeltünk a dalra.

-Táncoltunk együtt Atlantában? - ráncoltam össze a szemöldökömet, mire Nate arcára az összezavarodás jele ült ki.

-Igen. Hát nem emlékszel? Én...

-Persze, hogy emlékszem, csak szívattalak - nevettem fel - Hát hogy felejthetném el, ahogy Nate Torressel táncolok Atlantában? Minden egyes veled töltött pillanatra emlékszem - csúszott ki a számon, mire Nate egy pillanatra megállt a táncolásban.

-Minden egyes pillanatra? - kérdezte mosolyogva, mire kicsit elfordítottam a fejemet, hogy ne láthassa, ahogy elpirosodok.

-Azért ne bízd el magad, kicsit túloztam - motyogtam.

-Nyugi, Myers - fordította gyengéden maga felé a fejemet az államnál fogva - Én is tisztán emlékszek minden egyes veled töltött pillanatra - mondta a szemembe nézve, mire ezúttal rajtam volt a sor, hogy elmosolyodjak.

Aztán hirtelen a figyelmemet Nate-ről egy éles hang vonta el. Maya. A második fázis.

-Jézusom, felrobbant a kezedben az a pohár! - kiáltott fel Eleanor.

Úgy tűnt, hogy a terv beválik, ugyanis mindenki tekintete Mayára és Eleanorra, valamint a felrobbant pohárra irányult. Egyedül én és Nate néztünk el másfelé, egy bizonyos személyt keresve. Aztán amikor megláttam Cole-t, aki ezúttal már nem a tánctéren állt, hanem egy kicsit arrébb, összetalálkozott a tekintetünk, mire Cole bólintott, jelezve, hogy készen áll. Indulhatott a harmadik fázis. Ami már egy kicsit rizikósabb a másik kettőnél.