Ellenségből szövetséges

76. rész

Amint elolvastuk a szöveget, összenéztünk Nate-el.

Én szólaltam meg először.

-Oké - fújtam ki a levegőt hosszasan - Azt írják, hogy „Ő egész nap veled van, még akkor is, amikor te alszol, így hát szégyelld magad, hogy te nem veszel róla tudomást." - olvastam fel - Szóval gondolom itt a szobánkra gondolnak, tekintve, hogy ott szoktunk aludni.

-Az enyémre vagy a tiédre? - kérdezte Nate, mire elgondolkodtam.

-Hát... mivel ezt a valamit valószínűleg még Amanda rejtette el korábban, ezért gondolom az enyémre, tekintve, hogy a tiédbe nem nagyon tudott bemenni - feleltem.

-Igaz - bólintott egyetértően - Van bármi ötleted, hogy mi lehet ez a tárgy?

-Fogalmam sincs - ráztam meg a fejemet - Semmi olyan dolgot nem találtam a szobámban, ami nem lenne odavaló. Bár mondjuk nem is nagyon kerestem.

-Hát... akkor szerintem megvan a következő feladatatunk mára.

***

Nem sokkal később már a szobámban voltunk, és együtt átkutattuk az egész helyiséget.

Már több mint fél óra hosszája keresgéltünk, de semmit sem találtunk. Már az egész szobám tiszta káosz volt. Élmény lesz összepakolni.

-Biztos, hogy jól értelmeztük, ami a papíron volt? Nem lehet, hogy nem is a szobádról van szó? - kérdezte Nate.

-Hát... nem tudom. Akkor meg mi másról?

-Fogalmam sincs - felelte őszintén.

-Hát nekem sem. Ennek a valaminek már egy ideje itt kéne lennie, már ha Amanda tette ide, mielőtt még elment. Hogy nem vettem eddig észre? - sóhajtottam. És ahogy ezt kimondtam, hirtelen eszembe jutott valami. - Nate - szólaltam meg.

-Igen? - kapta felém a fejét.

-Emlékszel, hogy még Atlantában mondtam, hogy van egy sminkesdobozom, ami egyben egy Rubik-kocka is, és még anyától kaptam régen?

-Rémlik valami - bólintott.

-Na. Van rajta egy gomb, amit ha megnyomsz, elindul rajta egy altatódal, ezért kiskoromban mindig az éjjeliszekrényemen tartottam, és este lefekvés előtt azt hallgattam. Egész nap velem volt, még akkor is, amikor aludtam.

Láttam Nate szemében a felismerést.

-És csak én, anya, és Amanda tudjuk, hogy hogy kell kinyitni - tettem hozzá.

-Légyszi, mondd hogy megvan még ez a doboz - nézett rám reménykedve.

Nem feleltem semmit, csak automatikusan a szekrényemhez léptem.

Arrébb söpörtem a ruhámait, majd benyúltam a szekrényem leghátuljára, és megmozdítottam a szekrény hátulját, amiből így kinyílt egy titkos retesz. Ebből kivettem egy dobozt, amiben az összes féltett kincsem tartottam. Köztük anya sminkesdobozát.

A kezembe vettem a dobozt, majd elkezdtem forgatni a kezemben mindenféle irányban, addig amíg ki nem nyílt.

Üres volt.

Legalábbis majdnem.

Ugyanis ahogy belenéztem az aljába, észrevettem, hogy volt benne egy pendrive.

Amire két dolog volt írva.

Egy dátum. 2016. 08. 05.

És két betű. G és L.

-Egy zseni vagy, Avery Myers - szólt Nate mosolyogva.

Rögtön leültem a laptopom elé, Nate pedig mögém állva nézte, hogy mit csinálok.

Amint bekapcsolt a laptopot, rögtön bedugtam a pendrive-ot.

Pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről, és amikor a gép kiírt valamit, izgatottan elolvastam.

-Oh - szóltam csalódottan - Azt mondja túl nagy a fájl, és eltarthat egy kis időbe amíg megnyitja. Akár több órába.

Nate felsóhajtott, és a kezével idegesen beletúrt a hajába.

-Oké - bólintott - Akkor gondolom most várunk.

-Igen. Várunk.

A székkel Nate felé fordultam, mire egymás szemébe néztünk, és pár másodpercig csak bámultuk egymást tétlenül.

-Oké - törtem meg a csendet - Mi lenne, ha ahelyett, hogy itt ülünk több óra hosszáig, elmennék, és csinálnánk valamit a szülinapod alkalmából?

-Tudod, milyen nehéz elmenni ünnepelni, miközben tudom, hogy pár óra választ el attól, hogy megtudjam az anyám hollétét?

Felálltam, és megfogtam a kezét.

-Tudom - suttogtam - De ha meg itt maradunk és várunk, én esküszöm megőrülök a saját gondolataim zajától.

Nate kerülte a tekintetemet, és nem mondott semmit.

-Hé - fogtam meg az állát, ezzel kényszerítve, hogy a szemembe nézzen - Kérlek, gondold át.

Nagyot sóhajtott, majd végre rám nézett.

-Oké. Igazad van - mondta halkan - Nem árt egy kis kikapcsolódás. Főleg, hogy holnap nagy nap vár ránk.

Elmosolyodtam, majd adtam egy puszit az arcára.

-Na, és mit szeretnél csinálni? - kérdeztem izgatottan.

-Nem tudom - vonta meg a vállát.

-Te vagy a szülinapos. Te döntesz.

-Hm - gondolkodott el - Mondjuk... bowling?

-Oké - bólintottam izgatottan - Egy ideje már úgyis beszéltük, hogy szeretnénk elmenni bowlingozni. A mai nap tökéletes erre. Írok is a többieknek - kaptam elő a telefont, hogy írjak a csoportba.

Pár perc múlva válaszoltak mindannyian.

-Ráér mindenki - mondtam Nate-nek.

-Oké. Akkor... irány bowlingozni!

Kimentünk a szobából, de mielőtt még átléptem volna a küszöböt, visszafordultam, és ránézve a laptomomra és a benne lévő pendrive-ra, nagyot sóhajtottam.