Ellenségből szövetséges

11. rész

Amikor beléptünk a terembe, rögtön elfintorodtam.

-Miért utálod ennyire a bálokat? - kérdezte Nate rám nézve.

-Nem tudom - vontam meg a vállamat - Egyszerűen csak nem az én stílusom.

Mindketten körbenéztünk a teremben, és csupa ismeretlen arcot láttunk.

-Egyébként most mit kéne keresnünk? - kérdeztem Nate-et.

-Fogalmam sincs. Csak reménykedem, hogy véletlen pont belebotlunk abba, amit... -akadt meg - Te most szívatsz, ugye?

-Mi az? - értetlenkedtem.

-Nézz el jobbra.

Úgy tettem ahogy mondta, mire megláttam... Rosst. Aki minket bámult.

-Most oda kéne mennünk? - kérdeztem Nate-et.

-Gondolom - felelte, majd elindult a férfi felé, mire én követtem.

-Na, látom, hogy úgy döntöttetek, hogy eljöttök. Később majd rájöttök, hogy jól döntöttetek - mondta Ross, amikor odamentünk hozzá. - Most viszont kicsit nyomozósat kellene játszotok. Látjátok ott azt a férfit? - bökött a fejével előre.

-Azt, aki kétszer olyan magas, mint én, olyan fekete a haja, mint Nate lelke, és már ránézésre is veszélyes? - kérdeztem.

-Igen - bólintott Ross. - Köze van ahhoz, ami után nyomoztok. Rossz értelemben.

-Ő akar nekünk keresztbe tenni? - érdeklődött Nate.

-Nem egészen. Ő nem abban a csapatban játszik. Hanem egyedül. Viszont a célja ugyanaz, mint azoknak az embereknek, amik ma a kocsmában voltak. És nektek most meg kéne szerezni valamit, ami az ő tulajdonában van.

Ross elővett a zsebéből egy térképet, és magyarázni kezdett:

-Egy óra múlva beszédet fog mondani ez a pasi, mivel ő rendezi ezt az egész bált. És amíg ez eltart, addig nektek ide kéne bejutni - bökött a térképen egy szobára.

Elmagyarázta, hogy pontosan hogy kell oda bejutnunk, és mit kell keresnünk.

-Egy széf? - kérdezett vissza Nate - Már megint?

-Igen - bólintott Ross.

-Miért nem te csinálod egyébként? Mi meg addig lefoglaljuk - ajánlotta fel Nate.

-Ez nem az én nyomozásom. Én csak egy segítő vagyok, aki feltűnik amikor kell.

Arra jött egy pincér, mire én leemeltem egy poharat a tálcáról.

-Viszont van egy előnyötök - folytatta - Ő nem tudja, hogy ti hogy néztek ki. És azért, hogy ne is sejtse, hogy ti kik vagytok, azt javaslom, hogy hitessétek el vele, hogy csak egy pár vagytok, akik eljöttek egy bálra.

Nate felnevetett, én pedig majdnem kiköptem az italomat.

-Ez nagyon vicces! - vihogott Nate, és már én is nevettem vele együtt.

-Én ezt komolyan mondtam - szólt Ross.

-Ja, igen? - kérdezte Nate, abbahagyva a nevetést.

-Igen. Az a pasi tudja, hogy van valaki, aki meg akarja szerezni azt a széfet. Csak nem tudja, hogy ki. Vagy kik. Éppen ezért, mindenkit megfigyel, aki ezen a bálon van. Azért szervezte ezt az egészet, és hívott meg mindenkit pár kilométeres körzetben, akit gyanúsnak talált. Éppen ezért, el kell vegyülnötök a tömegben, és előadni, hogy csak egy egyszerű, aranyos pár vagytok.

-Hát - köszörültem meg a torkomat - Megpróbáljuk. De nem ígérek semmit.

-Én sem - rázta meg a fejét Nate - De amúgy te hogy tudsz ennyi mindent?

-Meg vannak a forrásaim - vonta meg a vállát - Most viszont - folytatta - Menjetek el táncolni, vagy valami, mert nem fogja elhinni hogy egy negyvenéves férfival beszélgettek.

-Oké - sóhajtott Nate - Akkor... szabad egy táncra, Myers? - nézett rám, mire én elmosolyodtam, és elfogadtam a felém tartott karját, éppen abban a pillanatban, amikor felcsendült a Love Story Indilától. Több pár is bement a tánctérre, velünk együtt.

Megálltunk egymás előtt, majd Nate átfogta a derekamat, ezzel közelebb húzva magához, a másik kezét pedig felemelte, miközben az ujjainkat összekulcsoltuk. A jobb kezemet Nate vállára helyeztem, miközben mind a ketten elkezdtünk lépkedni a zene dallamára.

Nate a karomnál fogva megforgatott egyszer, majd újra magához húzott, de most már annyira közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem a leheletét a bőrömön, amitől libabőrös lettem. Összefonódott a tekintetünk, mire belenézve kék szemeibe, rögtön elvesztem. Ahogy együtt táncoltunk a dalra, teljesen összehangolódva, úgy éreztem, mintha egy teljesen másik évszázadba csöppentem volna. Vagy inkább egy másik világba.

Végigfutattam a tekintetemet az arcán, majd lenéztem a szájára, ahogy ő is az enyémre. Bármennyire is akartam, nem bírtam levenni róla a szememet, pedig nagyon próbálkoztam. Hirtelen Nate keze egy picit fentebb csúszott a hátamra, oda, ahol ki volt vágva a ruhám hátulja. Azt hittem, hogy ennél jobban nem lehetek libőrös, de tévedtem. Ugyanis ahogy a keze a csupasz bőrömhöz ért, végem volt. Nem észleltem semmi mást a világból, csak Nate-et. Mintha csak mi ketten léteznénk. Elfelejtettem az egész nyomozást, azt, hogy miért vagyunk itt, és azt, hogy mi vár még ránk az este folyamán. Csak a kezére tudtam gondolni a bőrömön, és a számat figyelő szemeire.

Nem tudom, hogy abból, ami éppen történt, mennyi volt valós, és mennyi volt színjáték, de egy biztos: nem akartam, hogy vége legyen a dalnak. Viszont sajnos semmi sem tart örökké, ezért amint vége lett a dalnak, elléptünk egymástól; mindketten kicsit elkábulva meredtünk magunk elé. Az eksztázisból egy férfi hangja szakított ki.

-Jó estét kívánok mindenkinek! - szólt bele a mikrofonba a fekete, Nate lelkére hasonlító hajú férfi. - Szeretnék köszöntőt mondani...

Nate-el mindketten Ross felé néztünk, aki bólintott, ezzel jelezve, hogy itt az idő.

-Menjünk - néztünk össze Nate-el.