Ellenségből szövetséges

64. rész

Amint beléptünk a terembe, ugyanaz a kép fogadott, mint az első két alkalommal: Üres szoba. Széf sehol.

-Hol a széf? - kérdezte Maya.

-Meg kell találni - feleltem.

-Hogyan?

-Hát... az a taktika, hogy addig tapogatod, fogdosod, ütögeted a falat, amíg az ki nem nyílik, és nem jön elő egy széf.

-Oké. Az menni fog - bólintott Maya, majd neki is látva a feladathoz, először elkezdte simogatni, majd szétverni a falat. Olyan hangosan, hogy szerintem még öt utcával arrébb is hallották.

-Nyugi, nyugi! - állítottam le - Visszavonom, ütögetni nem kell, elég csak tapogatni.

-Ja jó - bólintott, és ahogy ezt kimondta, Cole keze alatt hirtelen megmozdult a fal.

-Told be! - fordultam felé.

Cole bentebb nyomta a falat, mire az ugyanazt csinálta, mint az előző két alkalommal. Kinyílt, és megjelent benne egy széf.

Cole hozzá is látott a munkához, és elkezdte mindenfelé csavargatni a széfen a lakatot, miközben mi hárman csak álltunk és néztük.

Fél percbe se telt, és a széf már ki is volt nyitva.

-Profi vagy - mondtam Colenak, majd amikor jobban kinyitottam a széf ajtaját, elmosolyodtam. Ugyanis ott volt benne a harmadik kulcs. A kulcs ahhoz, hogy újra láthassam anyát.

Elraktam a zsebembe, majd gyorsan visszazártam a széfet, mire az automatikusan visszabújt a fal mögé. Bár már ezen a ponton mindegy, hogy milyen állapotban talál rá Luc a széfre, tekintve, hogy éppen ott fekszik kiütve a földön, mellette az őreivel, némelyikük valószínűleg egy-egy monoklival a szemük alatt.

-Tűnjünk innen - mondtam, majd a kártyát a terminálhoz érintve kinyitottam az ajtót.

Viszont volt egy kis probléma.

Ugyanis az őrök továbbra is a földön feküdtek. Nate és Luc pedig eltűntek.

-Basszus - bámultam a földön heverő két sokkolót, amit valószínűleg Nate hagyott el. - Hol van Nate és Luc?!

-Meg kell keresnünk őket - jelentette ki Cole.

-De mi van, ha közben felébrednek az őrök? - túrtam bele a hajamba idegesen.

-Itt maradok, és figyelek rájuk - szólalt meg Maya.

-Mi? Nem. Egyedül nem maradhatsz itt ezekkel a gorillákkal - rázta meg a fejét Cole.

-Igaza van. Cole-ra még szükség lesz Luc miatt, de én itt maradok veled - mondtam.

-Nem, te menj csak, keresd meg Nate-et! - ellenkezett Maya.

-Én szívesen maradok - szólalt meg Eleanor.

-Biztos, hogy meglesztek itt ketten? - kérdeztem.

-Igen - vágták rá - Menjetek!

-Az egyik sokkolót hagyjátok itt nekünk, a másikat pedig vigyétek ti - tette hozzá Eleanor.

-Oké - fújtam ki a levegőt - Sietünk.

Cole-al elkezdtünk futni a folyosón, viszont aztán meg is torpantunk az elágazásnál.

-Merre menjünk? - kérdezte Cole.

-Fogalmam sincs.

A következő pillanatban felkapcsolódtak a villanyok, és a folyosón fény gyúlt. Visszajött az áram.